Elrabolva

Fordított helyzetben

-Nem hagylak egyedül soha sem Oliver. Én is börtönbe megyek hiszen 1 embert megöltem, Sabrinát... - mondtam elcsukló hangon

-Hogy mi?!- nézett rám nagyon meglepődve amit meg is értek hiszen én sem hiszem el, hogy megtettem.

-Muszáj volt cselekednem...

-Ann nem hiszem el, hogy a fenébe agh

-Ne aggódj mostmár mindegy- szóltam végül

Pár perces hatásszünet után ismét megszólalt.

-Hol van most Tina és a többi?

-A székhelyen, Tinát az egyik szobában őrzik- néztem rá

-Sajnálom, de ahhoz hogy ne menjünk sittre ahhoz menekülnünk kell akkor is ha ezzel cserben hagyjuk a többieket- mondta

Nem hittem el amit mondd. Hogyan mondhat ilyet? Ennyire félreismertem volna őt? Cserben hagyni Sarahékat? Én bizony nem fogom az biztos.

- Oliver te magadnál vagy? - kérdezten sokkos állapotban

-Igen, ahhoz hogy megmenekülj az érdekeinket kell nézned

-Menj szökj el, viszont az biztos én nem megyek veled - kiabáltam rá majd otthagytam

Komolyan annyira ideges voltam, hogy az ereimben a vér csak úgy lüktetett. Elegem lett mindenből és mindenkiből. Fogtam magamat és felálltam. Elkezdtem futni de magam sem tudtam hová. Nem volt senki sem aki segíteni tudott volna. Mikor már vagy 10 perce csak szaladtam és teljesen ismeretlen helyen voltam megálltam egy kicsit és pihentem egy kicsit. Elővettem a telefonomat megnézni mennyi az idő. 6 nem fogadott hívás Sarahtól és egy nem fogadott hívás Olivertől, jelezett a telefonom. Újból elkezdett rezegni a telefonom ismételten Sarah hívott.

-Baj van! Tina..- kedzte a mondandóját
Tina azt mondja, kötött egy megállapodást Oliverrel. Az áll benne, hogyha Oliver képes megölni őt vagy ha ő képes megölni Olivert akkor azonnal fel kell a többieknek adnia magát a rendőrségen- folytotta zihálva

Ekkor leesett amit mondott és összeállt minden a fejemben. Akkor ezért volt az, hogy nem ölte meg Tinát Oliver. El sem hiszem ezt az egészet, mi közük van nekik egymáshoz?

-Honnan ismerik egymást?- kérdeztem
-Együtt voltak....- mondta csendesen

Egy másodperc alatt mostmár tényleg összeállt minden és tehetetlenségemben elkezdtem zokogni. Sarah ezt mindvégig hallgatta szó nélkül. A fejemben végigjátszódtak a lehetőségek.

a,  abbahagyom a sírást, összeszedem magam és valami megoldást találok

b, feladom magunkat a rendőrségen

c, öngyilkosságot követek el

Az első opció tűnt a legjobbnak de nem tudok mit kitalálni hiszen már a rendőrség köröz minket. Viszont hogyha köröznek minket akkor Oliver miért nem ölte meg Tinát? Talán még mindig fontos neki? Vajon ezért nem tudta megölni Tinát mert nem tudja elengedni? Ekkor rájöttem, hogy az első opciót ki kell zárnom. A második opció pedig felesleges lépés lenne hiszen úgyis megtalálnak minket a rendőrök és ez semmin sem fog változtatni. Az utolsó opció, az öngyilkosság pedig olyan lépés lenne amit nem tudok elképzelni magamnak. Én nem vagyok olyan mint anya. Ennyi szenvedés után öljem meg magamat? Nem nem tehetem. Haza akartam menni de nem tudtam hol van a "haza". Pénzem sem volt sem semmim. Eldöntöttem, hogy visszamegyek Sarahékhoz. Nagyjából 30perc múlva odaértem ám amikor bementem a rendőrség volt ott. Nagyon meglepődtem, és megtorpantam. A rendőr ismerősnek tűnt és én is neki.

-Annabelle Clarck? - nézett rám rosszallóan

-Igen- feleltem neki lemondó hangon

-"Nagyszerű", már csak egy ember hiányzik. Hol van Oliver Smith?-kérdezte

Elgondolkoztam egy percre bár nem láttam az értelmét annak, hogy kamuzzak. Egyébként is úgyis megtalálják őt ha esik ha fúj.

-A házában- feleltem a rendőrnek majd elmondtam a címet.

-Köszönöm, most pedig nyútsa a kezét- nézett rám kimértem

Odanyújtottam a kezemet ő pedig bilincset tett rá. Láttam ahogy Josh, Jonathan és Sarah ugyanígy tehetetlenül állnak és néznek rám.

Rájöttem arra, hogy az élet nem más mint egy álom. Úgy alakítod azt ahogyan te szeretnéd mégsem tudod néha kontrollálni azt.

Amíg kettő rendőr elment Oliverért addig velünk közölték a tényeket.
A lényege az, hogy bevisznek minket a rendőrségre, otr kihallgatnak minket majd bírósági eljárás indul ellenünk. Bár nem nehéz rájönni valószínűleg életfogytiglant fogunk kapni hiszen emberölést követtünk el.

Pár perc múlva a rendőrök Oliverrel léptek be a szobába. Nem mertem rá se nézni csakis a földet bámultam. Majd lecsordult az első könnycsepp az arcomon. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs választásom. Börtönbe kerülünk.

"Ó anya mit tettem, hogyan süllyedtem idáig? Mit számít már bármi ígéret már, nem vagy közöttünk, nem vagy itt hogy segíts nekem és támogass. Nem tudok ígérni semmit hiszen felesleges. Nem mondok olyat, hogy megváltozok mert már a sorsom meg lett pecsételve" - gondoltam magamban

Követtem a rendőröket az autóba majd elhajtottunk. Csodák csodájára hova érkeztünk? A rendőrségre...