Elrabolva

Váratlan "vendég"

Már majdnem hozzáérintettem a tollat a papírhoz amikor kintről hangos zajt hallottam és valaki berontott a szobába. A lélegzetem is megállt ugyanis megpillantottam........

A barátnőmet Sabrinát. Hirtelen lesokkolódtam és nem értettem azt, hogy hogyan került ide és miért van nála fegyver. Honnan tudta hogy itt vagyok? De ami ennél is érdekesebb miért van rajta egy furcsa vörös csuklya? A haja sem kiengedve hanem szoros kontyba volt megcsinálva. Smink sehol. Úgy nézett ki, mint aki képes megölni ezeket az embereket beleértve engem is. Noah ( számomra még mindig csak Mr. Kockahas aki még mindig álarcban volt ) felállt es pisztolyt fogott rá. Néztem a barátnőmet tehetetlenül és érthetetlenül. Nem vett rólam tudomást. Ezen azért meglepődtem. Mivel az időérzékemet elveszítettem ezért nem tudom, hogy mióta vagyok itt. Sashi tudta ha lő akkor halott. A semmiből felbukkant Sabrina mögött kettő másik lány. Ismét lesokkoltam. Mégis mi a fene folyik itt?? Azok a lányok is ugyanolyan vörös ruhadarabot viseltek. A hajuk is egyforma csinos kis kontyban voltak. Mind a ketten magasabbak voltak a barátnőmnél mégis kevésbé ijesztőek mint Sabrina. A csinibaba (Sarah) megfogta hátulról a karom es elkezdett lassú szinte észrevétlenül húzni egy irányba.
-Na azt már nem!!!!!- kiálott rá Sashi
Csodálkoztam, hogy milyen szemfüles.
Ezután olyan történt amire nem számítottam volna. SABRINA BELÉMLŐTT!!!!!
Az adrenalintől nem éreztem fájdalmat. A bal bokámat találta el. Lenéztem a lábamra és a piros színű vér csak úgy ömlött a bokámról. Nem értettem, hogy hogyan állok még de rájöttem nem én állok a saját lábamon hanem Sarah tart. Berohant velem egy szobába és bekulcsolta az ajtót meg elhúzta a zárat.
Anélkül, hogy egy szót is szólt volna fogta és nagyon erősen rákötött valamit a lábamra. Nem igazán láttam, hogy mi volt az mivel könnyek lepték el az arcomat. Hogyan tehette ezt velem Sabrina? Mégis mi ütött belé? Sarah néhány perc után megszólalt!
-Nagyon fáj?
-Igen-hazudtam. Vagyis pontosabban nagyon fájt biztosan csak éppen nem éreztem. A lelki fájdalom valahogy mindig is erősebb, mint a testi. Persze eszem ágában sem volt elmondani a Csinibabának az igazat. Azt, hogy ismerem a támadónkat.
-Ne aggódj ha vége van ennek a mizériának akkor ellátjuk jobban a sebedet addig itt maradunk ide nem tudnak bejönni
Meglepően kedves volt velem ezért csak egy halk köszönömöt mondtam neki.
Kintről halatszódott néhány lövés hangja. Azért, hogy ne legyen kínos csönd és mivel nem nagyon bírtam a kinti hangokat ezért kérdeztem.
- Ugye Noah túléli?- saját magamon is elcdodálkoztam, miért érdekel hogy túléli vagy sem?
Furcsán nézett rám és csak ennyit válaszolt.
-Feküdj le! Félrebeszélsz, biztos a fájdalomtól- utasított
Meglepődtem.
-Nem is beszélek félre, annyit kerdeztem, hogy Noah túléli e?
-Noah, hmm biztosan hisz itt sincs!-felelte felhúzott szemöldökkel
-Akkor ki az a maszkos férfi?- kérdeztem
-Oliver Smith-válaszolta
-Ohhhhhhh- teljesen meglepődtem ezen. Akkor ki lehet ez a Oliver Smith?
Időközben teljesen kiment a fejemből, hogy tulajdonképpen mi történt velem. Nem kellett sok idő és a lábam emlékeztetett erre. Hihetetlen fájdalmat éreztem a bokámban. Lepillantottam de hatalmas hiba volt. A kötés teljesen átázott. Ha még itt kell töltenem fél órát akkor biztosan elvérzek, gondoltam.

-Kicserélem a kötést! Tessék itt van egy kis víz és fájdalomcsillapító! Mindig van nálam pár ilyen esetekre.-mondta
-Köszönöm, orvos vagy?- kérdeztem
-Ebbe beletrafáltál.- elmosolyodott
-Sarah?- néztem rá
-Igen?- nézett vissza
-El fogok ájulni- válaszoltam már félig ájultan. Elhomályosodott minden előttem, éreztem ahogy a testemből megy ki az erő. Próbáltam koncentrálni arra, hogy ne ájuljak el. Még hallottam ahogyan Sarah rémülten kap utánnam miközben az orra alatt dünnyögött valami francba féleséget.

Még nem voltam teljesen eszméletlen amikor zajt hallottam. Valaki kinyitotta az ajtót. Nem voltam abban az állapotban, hogy odanézzek. Vajon ki lehet az?......