Különleges (Jikook) ✔

7.

A második randi után, sorra jöttek a többi randik, amiken egyre jobban kezdtem érezni magam, nem csoda Jungkook igazán jó társaság. Voltak eltervezett randik, de voltak eltervezetlenek, hogy csak beköszönt az ebédszünetemben és együtt ettünk.
Az eltervezettek között volt egy hajnali fényképezés is, amire elkísértem és a napfelkeltét csodálhattuk meg. A reggeli hűvös időnek köszönhetően, összebújhattunk egy kicsikét. Minden percét élveztem.

Természetesen Taehyun is tovább zaklatott, hogy fogadjam vissza, de nem voltam hajlandó. Minek, ha egyszer ott van Jungkook, aki a tenyerén hordoz és nem árul el? Tudom, hogy nem fogja feladni, de nem érdekel, én megvagyok Jungkook-kal együtt.

***

Már reggel éreztem, hogy nem leszek a toppon a mai nap folyamán. A fejem lüktetett, szédültem és a rosszullét kerülgetett. Végtagjaim fájtak és remegtem is, plusz nagyon melegem volt.
Amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam és elkészültem. Még indulás előtt ettem egy kicsikét és bevettem egy szem gyógyszert, hogy helyrerázzon.

Sikerült elkésnem a munkából is, amiért jól meg is szídtak, de nem törődtem vele.
A sok teendő csak úgy zúdult a nyakamra, én meg egyre rosszabbul voltam már. A vizet is kelletlenül ittam, a torkom is lázadt ellenem.
- Jimin, ezt át kellene nézned - jön hozzám SeokJin egy újabb köteg papírral.
- Rendben. - nyújtom kezem, hogy elvegyem, de meglepődök hangom miatt. Mikor rekedtem be?
- Mi történt veled? - kérdezi és inkább magánál tartja a papírokat.
- Nem tudom. - rázom meg finoman a fejem. - Tegnap még jól voltam.
- Menj haza Jimin. - mondja azonnal SeokJin. - Én átveszem a többit és szólok Namjoon-nak is, hogy ne keressen.
- Nem mehetek. - rázom meg a fejem azonnal. - Túl sok a munka és pont most nem mehetek, számítanak rám.
- Te s a makacsságod. - sóhajt egy nagyot barátom. - Hozok neked egy teát és segítek a munkádban, az enyém várhat.
- De holnapra kéri a cikkedet. - teszem hozzá, az övé sem várhat, s az enyém sem.
- Nem baj, megoldom. - legyint kezével. - A tiéd fontosabb.
- SeokJin, nem is tudnám mit kezdenék nélküled. - szusszanok fel egy nagyot.
- Később meghálálhatod, de most a tea és a munka.

Ahogy ígérte SeokJin, segített egész munkaidőben. Kikértem magam a hétre, ameddig jobban nem leszek, így nem okoztam nagy felfordulást a betegségemmel. Utálok meghűlve lenni.

Kezemmel legyezgettem magam, mikor kiértem a levegőre. A hideg ellenére is nagyon melegem van, ha hazaértem, azonnal ágyba bújok és kialszom magam.
- Chim! - kiállt nekem valaki, de hangjából megismerem azonnal. - Nem vettél észre?
- Szia! - köszönök halkan. - Bocsánat, nem vagyok valami jól.
- Azt látom, miért nincs rajtad kabát? - kérdezi azonnal. - Gyere, kocsival vagyok.
- Köszönöm. - mondom hálásan. - Nagyon melegem van.
- Gyere Chim, hazaviszlek. - belémkarom és az autójához kísér.

Türelmesen utazok mellette, pedig a legszívesebben a szélvédőt is kitörném, hogy levegőt kapjak és hideget érezzek. Nem hunyom le a szemeimet, mert jobban szédülnék és a rosszullétet is fokozná, amit nem akarok.
- Itt vagyunk Chim. - szólal meg Jungkook miután megállítja a járművet.
- Köszönöm. - szinte suttogom, annyira erőtlennek érzem magam.
- Felkísérlek és csinálok neked egy teát. - mondja azonnal, ellenkezni sem tudok, mondjuk hiába tenném, így is az lesz, amit akar.

Felkísért a lakásomba, levettem zakómat is, nyakkendőmet meglazítom egy mozdulattal.
- Kiismered magad? - kérdezem halkan.
- Persze. - homlokomra nyom egy puszit. - Mérj lázat Chim, szinte biztos, hogy van.
- Jó. - bólogatok.
A nappaliban kikeresem a gyógyszeres dobozt, amiben tartom a lázmérőmet, majd gyorsan a hónom alá rakom, miközben bekapcsolom. Biztonság esetére elől hagyom, ha kellene.
A konyhából egy kis csörömpölést hallok, lassan sétálok oda és nézem, ahogy Jungkook vizet tölt az egyik kisebb edénybe.
- Megvagy? - kérdezem és elengedek egy apró mosolyt.
- Igen, már melegedik. - válaszolja koncentrálva. A kis csendet a csipogás töri meg. Kiveszem és megnézem a készüléket.
- 38,5 - ismertetem Jungkook-kal is. Lázam van.
- Ágyba, de azonnal. - hangja utasító, így nem is tiltakozom, bár több erőmet venné el, mint amennyi van.

Szófogadóan ballagok be a hálószobába, átveszem a rend ruhámat a pizsamámra, ami Jungkook egyik lenyúlt pólójából és alsómból áll. A levegőre megborzongok és azonnal befekszem a takaró alá. Egy nagyot szusszanok a melegre, de azonnal bemelegedek, így vélig kitakarózok.
Jó pár percig forgolódok az ágyban, mire megtalálom a számomra kényelmes pózt, bár így is keresztben fekszem az ágyban. A kispárnát a fejem alá húzom, hogy ne teljesen vízszintesben legyek és a plafont bámulom mindaddig, míg Jungkook meg nem érkezik a teával.
- Te vagy az egyetlen ember, aki keresztben alszik el az ágyban. - felé kapom tekintetem, mosolyog. - Meghoztam a teád, ülj fel Chim.
- Máris. - kérésére felülök és átveszem a felém nyújtott teát. - Köszönöm.
- Hozok gyógyszert is és pihenhetsz. - hátrasimítja hajam, szeretem, mikor a hajamba túr.
- Jó, ott a nappaliban. Egy lila doboz az, benne van minden. - mondom el és a teába kortyolok. - Utána menj haza, nem akarom, hogy elkapd.
- Hozom a pirulát Chim. - hagyja figyelmen kívül a mondandóm egy részét.
- Nem is te lennél. - rázom meg a fejem. - De hogy ez a tea sokkal finomabb, vajon mit rakott bele?

Jungkook hamar visszajött a lázcsillapítóval, amit be is vettem. A teát szép lassan ittam meg, de már kezdtem nagyon fáradt lenni.
- Meddig maradsz? - kérdezem és egy kicsit ásítok.
- Biztosra akarok menni, hogy leviszi a lázad a bogyó. - adja meg a választ.
- Akkor tuti elkapod. - sóhajtok egy nagyot és eldőlök az ágyban. - Ha elmész zárd be az ajtót. A pótkulcs ott van az előszobaszekrény fiókjában. Szép sárga színű kis sapka van rajta.
- Meg fogom kapni. - könyökére támaszkodva dől el mellettem, ő is keresztbe fekszik. - Miért pont így a jó neked?
- Mert ha leesnék, akkor kétszer kell átforduljak az oldalamra és így a leghosszabb a takaró, bár most nem veszem hasznát. - adom meg a szerintem logikus választ.
- Majd meglesz a haszna, de most aludj egy keveset Chim. - közelebb bújok hozzá, érezni akarom az illatát, a pólójából rég elveszett az a férfias aroma.

***

Átfordulok oldalamra, de a derekamba nyílal a fájdalom és visszafekszem a hátamra. Egy aprót nyögök fájdalmamba és kínlódva felülök az ágyba. Melegem van és úgy fáj a fejem, mintha bottal vernék, az orrom is be van dugulva, plusz iszonyúan szomjazom.
- Jungkook? - szólalok meg rekedten, de választ nem kapok.

Sóhajtva kelek ki az ágyból, kezem a derekamra rakom és fájdalmas grimasz kíséretében kicammogok a konyhába.
Körbenézek, de nagyon sötét van. A konyhában felkapcsolom a villanyt, hogy jobban lássak és időt is nézhessek. Éjjel kettő, ez király, én meg kialudtam magam többnyire.
Töltök magamnak egy pohár vizet és benyakalom, majd még egy felet is.
Az asztalon észreveszek egy cetlit, amin a "gyógyszer" és a "tojás" szerepel. Hát nem ilyen üzenetre számít az ember, mikor meg van betegedve.
- Chim? - hallom meg az ismerős férfi hangot és megnyugszom azonnal. - Valami baj van?
- Semmi. - rázom meg a fejem. - Hol voltál?
- Mosdóban. - válaszolja, nagyot szusszantok. - Be vagy rekedve. Valahol fáj? Torkod? Fejed?
- A torkom nem, de a fejem és a derekam igen. - válaszolok őszintén. - Olyan, mintha hatszor csináltuk volna.
- Szeretnéd? - húzza fel egyik szemöldökét.
- Jungkook beteg vagyok. - mondom azonnal. - Ha jól leszek megpróbálkozunk vele. - egyezek bele. - Fájdalomcsillapító kell.
- Adok és vissza az ágyba, pihenned kell. - mondja szigorúan.
- Mintha te nem aludnál velem és ellenőriznél. - forgatom meg a szemeimet.
- Veled alszok és vigyázok rád, hogy ne fázz. - lágy hangjától megborzongok.

Végül bevettem a csillapítókat, hogy se a láz ne zavarjon, se a fájdalom. Bármennyire is aludtam ki magam, szinte azonnal elaludtam Jungkook karjaimban.