KARÁCSONYI CSODA

18.

DECEMBER 24.

LOUIS

Már éjfél is elmúlt, nyugtázom magamban a fali órára nézve. Ismét karácsony. A fotelben ülök, és a pár perce befejezett alkotásomat nézem. Egy díszesen felöltöztetett fenyő, immár karacsonyfaként díszeleg, alatt ajándékdobozok. Négy, egyforma nagyságú nevekkel ellátva mindegyik. Harry, Bell, William, és Louis. Mert nemcsak a fiamnak készültem ajándékokkal. Harry és Bell is kap egy-egy személyre szóló ajándékot.
Csendesen visszalopakodok a hálóba. Tekintetem a sorstól már korábban megkapott ajándékon nyugtatom, aki az Unikornisos párnát öleli magához.  

- Apa, ébredj! 
- Mi az Willy? Mi történt? 
- Ott kint van egy karácsonyfa, alatta ajándékokkal. Hogyhogy nem hallottuk, amikor bejött a Télapó, és itt hagyta azokat nekünk?
- Mert aludtunk? Lehet, nagyon csendben járt? - rögtönzöm a kérdésbe bújtatott válaszomat.
- Gyere, nézd meg te is, milyen szép. 
- Azt hiszem, megérte minden mozdulata az esti titkos akciómnak. Willy izgalmát látni a legcsodálatosabb dolog. Miután kikelek az ágyból, úgy pizsamában megyek utána, és bizony így nézve az alkotásomat, ugyanaz, mégis más érzéseket ad. Willy egészen közel húz a fához. 
- Egyedül nem mertem közel jönni. Megvártalak, mert az akartam, együtt nézzük meg, mit hagyott itt nekünk a Télapó!
A fiam egy csillogós szemű, fülig érő mosolyú, boldog gyermek ebben a pillanatban, én pedig a világ legboldogabb meleg emberének mondhatom magam, hogy ezt a pillanatot megélhettem. 
- Nézd, a dobozon rajta szerepelnek a nevek, kinek az ajándéka! 
- Így nem keveredik össze. - mondom. 
- A Télapó hagyott itt Harry bácsinak és Bellnek is ajándékot. 
- Látom. Majd szólunk nekik, és átjönnek érte.
- Mikor beszélünk velük?  
- Délután a templomban. Lesz egy karácsonyi mise, amire elmegyünk mi is. Ott lesznek a város lakói és az otthonban lévő gyerekek is jönnek.
- Ezt tegnap már mondtad, apa. 
- Úgy tudom, a város polgármestere egy busz küld értük, hogy itt lehessenek. 
- Mikor nézhetem meg az ajándékot?  
- Vacsora után, addig légy türelmes. 
A város vezetője és kedves felesége most is gondoskodott róla, hogy mindenem meglegyen, ami a karácsonnyal együtt jár. Finom ételek a hűtőben, sütemény a kicsiny spájzban. 

Harry.
- Köszönöm, polgármester úr, a segítségét.
- Fiam, ez a maga érdeme. 
- Igen, de a kivitelezést segítség nélkül nem tudnám megoldani.
- Na látja, ez igaz. Gyerekek mellett lenni, és ajándékokat a fa alá pakolni nem lehet egyszerre. Harry, köszönöm, hogy újra énekszótól fog zengeni templom előtti tér. 
- Nincs mit. A pap is rendhagyó misét ígért. Rövid lesz, hiszen látni akarja maga is a gyerekek örömét. 
- Azt érzem, lesz örömben részünk mindannyiuknak. 
Alig pár perc múlva két ismerős alakot pillantok meg. Apa és fia kézenfogva közelednek.
- Harry bácsi, el kell jönnötök apa házába, Bellel. A Télapó hozott nektek is ajándékot. -  hadarja Tökmag légvétel nélkül mondandóját.
- Boldog karácsonyt Harry. 
- Boldog karácsonyt nektek is. - vonom ölelésbe a meglepett Louis-t. -  Ez egy ilyen nap. -  mosolygok. - Szóval a Télapó eltévesztette a címet?
- Szerintem direkt tette, hogy ti is gyertek el apa házába.
- Hát ha azt akarja, akkor az ünnepség után elmegyünk.
Louis mondani akar valamit, de egy éppen a templom elé beforduló busz látványa miatt elakad a szava.
- Harry ez? - kérdezi, mire csak egy kacsintással válaszoltam. - Fantasztikus vagy!
Egy karácsony díszekben, fényekben pompázó busz áll meg előttünk. William a kezét a szája elé kapva nézi, és ugrál örömében, amikor társait látja kiszállni a buszból.
- Itt vannak a többi gyerekek is. Én olyan boldog vagyok most! 
- Tökmag, a mai nap a boldogságé!
- És a szereteté. - teszi hozzá Louis is a maga gondolatát kimondva. 
Az érzés, hogy mi ketten szinte kiegészítjük egymást, mellbevágó. A sors, mintha ismételné önmagát. Az évekkel ezelőtti érzés, amikor megláttam a kék szeműt, is ilyen volt. Akkor még nem tudtam, most már igen. 
Louis-val egymás mellett állva nézzük a gyerekeket, akik ámulva állnak a hatalmas feldíszített fenyőfa előtt. Az egyik gondozó maga köré hívja gyerekeket, majd egy karácsonyi dal csendül fel, és pillanatokon belül az egymás kezét fogó gyerekek énekelve jarják körbe a csodálatuk tárgyát.