Álom pasi /szünetel/

24. Fejezet {Legközelebb?}

A Blakhez vezető úton elég sok minden megfordult  a fejemben. Tényleg akarom én ezt? Félek hogy csak megégetem magam. Rápillantok az összekulcsolt ujjainkra majd fel abba a mogyoróbarna szempárba és megfogalmazódik bennem a válasz. Igen, biztos akarom még akkor is ha ez az egész fájdalmakkal járhat. A sötétség ellenére még nyolc óra sincs mikor oda érünk a házhoz. Blake rám néz és az ujjaival azt mondja maradjak csendben. Gondolom az öccse miatt. Felmegyünk a szobájába és leveszem a vizes kabátom. Írok anyának egy sms-t, hogy Kate-nél alszom majd leteszem az éjjeli szekrényre. Felpillantok a fiúra aki az ajtónak döntött háttal engem néz és mosolyog. 

-Adsz egy ruhát vagy hagysz még fagyoskodni? -kérdezem tőle és csipőre teszem a kezem. Az egész kabátom átázott és csuron víz minden ruhám.

-Nekem nincs Villám McQueenes pólóm ám -mondja egy mély sóhajjal kísérve és a szekrényéhez lép. 

-Ez elég nagy gond -mondom tetetett szomorúsággal és mellé lépek. A vállára hajtom a fejem és nézem mi lenne a tökéletes választás.

-Erre szavazom -veszi elő az egyik tiszta hoki mezét és büszkén felém tartja.

-Úgy éreztem esküszöm. Fogadni mertem volna rá -kikapok egy melegítőt még a szekrényéből és elindulok a fürdőszoba felé. -Te nem jössz -tolom ki a fürdőszobából a meglepően fürge barátom. 

-Biztos nem akarod, hogy segítsek? -billenti oldalra a fejét egy szemtelenül aranyos mosollyal megspékelve.

-Igen, biztos -mosolygok vissza rá angyalian.

-Pedig sokkal izgalmasabb lenne -közeledik újra, érzem ahogy megakar lágyítani de ellenállok a kísértésnek. Gondolatba vállon is veregetem magam miatta.

-Jobb neked kint -csukom be a szeme előtt az ajtót. Reméltem, hogy mire visszaérek ő is kezd magával valamit de igazából csak levetkőzött és alsónadrágban telefonozott az ágyban. 

-Azt hittem sose végzel -pillant fel. Kiterítem a ruháim, hogy reggelre megszáradjanak, majd lefekszem mellé az ágyba. Felveszem a telefonom és írok Kate-nek hogy "nála" vagyok ma este.

-Most pedig alvás -pillantok hátra a vállam fölött majd egy mozdulattal leoltom a lámpát és betakarózom.

-Nagyon ünneprontó tudsz lenni -jegyzi meg majd érzem ahogy az izmos kezei a derekam köré fonódnak.

-Csak fáradt -mondom mosolyogva, közelebb húz magához és a lehelete csiklandozza a fülem. 

-Pedig én nagyon elememben vagyok -suttogja a fülembe és a kezével a pólóm szegélyénél matat.

-Te mikor nem? -kérdezem, de a szavaim elakadnak mikor az ajkával a nyakamhoz ér és érzékien megcsókolja. Az agyam megállítaná de a testem nem ezért komoly harcot vívok magammal. A tenyere becsúszik a pólóm alá és megsimítja a hasam. -Blake -veszek erőt magamon és fordulok felé. -Aludjunk.

-Rendben ahogy csak akarod -emeli fel a kezeit védekezően mint aki semmit nem is csinált.

-Azért átölelhetsz -jegyzem meg miután elhelyezkedtem. Hallom ahogy halkan elneveti magát majd magához húz. A mellkasa a hátamhoz simul és érzem az egyenletes szívverését. 

-Jó éjt Jessica -motyogja már félálomba.

-Jó éjt Blake -mondom mosolyogva és becsukom a szemem.

°°°

Reggel a telefonom csörgésére kelek és meglepődök, hogy alig tudok felkelni a hasamon lévő nehéz kéz miatt. Majd beugranak a tegnap történtek és pár másodpercnyi ábrándozás után fel is veszem a telefont. 

-Hol vagy? -ismerem meg apa mély hangját és a hirtelen jött pánik miatt felpattanok az ágyból ezzel felkeltve a békésen szuszogó fiút is.

-Kate-nél -válaszolom és a ruháim állapotát nézem.

-Képzeld itt vagyunk, mert reggel próbánk volt de te sehol nem vagy -mondja kicsit sem meglepődve.

-Eljöttem a pékségbe reggeliért, de sietek vissza ne aggódj -mondom ki az első opciót ami eszembe jut. Miközben az ágyban nyújtózkodó Blakere pillantok és megcsodálom az izmos, tetkós felsőtestét. 

-Remélem nincs köze annak a Briannek a dolgokhoz -mondja apa rosszat sejtően.

-Blake, de mindegy is és amúgy nem. Nincs köze a dolgokhoz -mondom és közben elindulok átöltözni. -De leteszem apa, mert ideértem. Sietek vissza, puszi -teszem le gyors a telefont a választ meg se várva. Átöltözöm és a tükörbe nézve rendezem magam. Felfogom a hajam de akkor észre is veszem az ott éktelenkedő piros foltot. Bosszúsan sóhajtok és leengedem a hajam. Akkor ez az ötlet füstbe ment. Vissza megyek a szobában még mindig csak egy szál gatyában álldogáló Blakehez.

-Azt hittem már le is lépsz mint valami rossz egy éjszakás kaland után szokás. De mivel nem történt semmi reméltem, hogy nem -mondja a gondolatait reggeli rekedtes hangján. A tekintete még elég komás.

-Hát igazából ha őszinte akarok lenni lépnék, de nem miattad -teszem hozzá gyorsan az arcára kiülő értetlenség miatt nagyot sóhajtok. -Majd elmagyarázom később. Elviszel? -kérdezem.

-Persze -vágja rá és elkezd felöltözni. Miután végzett és rábeszéltem, hogy a kávé még várhat és siessünk el is tudtunk indulni. Útközben megálltunk egy kis pékségnél, hogy mégse üres kézzel menjek. A ház látótávolságán kívül szálltam ki és siettem oda, biztos ami biztos.

-Azt hittem sose érsz ide -nyit ajtót Kate és megölel. -Írtam egy csomó üzit. Nem olvastad? -kérdezi, utalva arra hogy ő szólt. 

-Aludtam. Apa hívása keltett -mondom a próbaterem felé vezető úton miközben egy brióst majszolok.

-Álomszuszék. Legközelebb hívlak hogy ide érj időben -tűnődik el.

-Lesz legközelebb? -kérdezem teljesen meglepve.

-Igen, nagyon úgy érzem -jegyzi meg nagyon mosolyogva. Ő az elejétől kezdve drukkolt nekünk.

-Jól érzed jegyzem meg halkabban egy sejtelemes mosoly kísérletében. 

-Miii?! Mesélj! Itt és most -állít meg magával szemben és azt várja, hogy most rögtön elmondjak neki mindent.

-Előtte inkább köszönök apának, hogy ne aggódjon és a tied vagyok -mondom majd belépek a próbaterem ajtaján. 

Sziasztoooook!

Újabb rész. Nagyon rég volt tudom és sajnálom. Igyekszem. Furcsa újra kitenni kész részt őszintén xd  Veletek mi újság? Hogy telik a szünet stb. Ha van kedvetek írjátok le. Ha ez a rész is tetszett akkor pedig ne felejts el támogatni egy vote-al hátha megnöveli az időm.