Álom pasi /szünetel/

10. Fejezet {Fellegek Között}

-Miért mennél? -lép közelebb. A tekintetembe fúrja mogyoróbarna szemeit. Most veszem csak észre a felrepedt szemöldökét amit már bekötöttek.

°°°

-Mert -gondolkodom, de semmi nem jut eszembe.

-Te sem tudod -röhögi el magát és megáll előttem.

-De, azért mert látom, hogy jól vagy és csak ezt jöttem csekkolni -lépek hátra de a hátam neki ütközik a falnak. Ezt tuti most építették mögém.

-Biztos csak azért jöttél? -húzza fel a szemöldökét és dönti meg a fejét oldalra. A tekintetét az enyémbe fúrja és az arcát is vészesen közelinek találom. Az illata csiklandozza az orromat és betölti a köztünk lévő levegőt.

-Mi más oka lenne? -nem jut eszembe más, úgy érzem mintha az agyam leblokkolt volna.

-Nem tudom -hajol még közelebb és a száját az enyémre tapasztja. Egy vészcsengő megszólal a fejembe, hogy nem kéne, de hirtelen nem tudok hallgatni rá. A csókja olyan érzés mintha szárnyak nélkül repülnék. A kezemmel beletúrok a hajába és érzem, hogy elmosolyodik. Erőt veszek magamon a mellkasára teszem a kezem és eltolom.

-Blake, ezt ne -lépek arrébb, növelve a távolságot.

-Ja, bocs elfelejetettem. Te a tuskó focistákra buksz -néz a szemembe és szikrázik a tekintete.

-Igen. Vagyis mi? Nem. Nem bukok senkire csak ez az egész nem oké -mutatok közénk.

-Az nem oké, hogy élvezted mikor nem kellett volna? -húzza gúnyos mosolyra a száját.

-Félre értesz -mormogom.

-A tökéletes és tiszta focista sokkal jobb, megértem én -a hangjából kihallatszódó maró gúny szinte éget.

-Nem! Hanem azért, mert most is egy seggfej vagy velem mint mindig! -akadok ki teljesen.

-Nem én tehetek róla, hogy ilyen lehetetlenül viselkedsz! -helyben vagyunk mit ne modnjak.

-Te vagy a lehetetlen! Egyik pillanatban jófej vagy a másikba meg a világ legnagyobb barma!

-Csak azzal vagyok olyan aki megérdemli -vágja oda.

-Keress mást akivel ilyen barom tudsz lenni -csapom be az ajtót és hagyom ott.

-Jessica -hallom még a hangját egy pillanatra de már nem érdekel. Vissza megyek Katehez, de szerintem észre se vette annyira belemerült a meccsbe.

°°°

Az öltöző előtt várjuk Hudsont, mert Kate mindképp gratulálni akart neki én meg jó barátnő ként megvárom. Végre nyílik az ajtó és megjelenik Hudson.

-Minket vártatok? -kérdezi és Blake ki is lép mögülle, így már érthető a többes szám.

-Téged -javítom ki.

-Csak gratulálni akartam a győzelmetek miatt -tereli a témát gyorsan Kate.

-Köszi. Ünnepelni megyünk, nem akartok jönni? -kérdezi és felváltva néz hol rám, hol rá.

-Én fáradt vagyok de te mehetsz -nézek Katere.

-Naa gyere már -öleli át a vállam Hudson. -Jó lesz, hidd el.

-Legalább már két tuti csaj lenne ott -áll meg Dean a társaság mellett.

-Téged ki hívott? -néz rá Blake.

-Csapattag vagyok, nem?

-Még -mormogja Blake. Egy kósza gondolat át villan a fejembe, de gyorsan elnyomom.

-Nem köszi, haza megyek -mosolygok rájuk.

-Haza vigyelek? -kérdezi Dean.

-Nem kell. Már megígértem neki -néz rá Blake és elindul kifelé. Becsuktam a szám, mert szerintem egy pillanatra a földet súrolta.

-Ha haza érsz írj -ölelem meg Katet és indulok Blake után.

°°°

-Ez mégis mire volt jó? -kérdezem tőle a parkolóba mikor utol értem.

-Nem ismered. Dean a lehető legroszabb ember akit ismerek.

-O akkor bekéne mutatkoznod magadnak -mormogom.

-Ez nem vicc Jessica -néz rám bosszúsan.

-De -vonom meg a vállam. -Vezethetem? -nézek a sport kocsijára.

-Nem, nem. Sokáig gyűjtöttem rá. Az kéne, hogy össze törd -néz rám olyan tekintettel mint aki szellemet lát.

-Jó akkor megkeresem Deant hátha még nem ment el. Ő biztos megengedné -adom ki az ultimátumot mire felém lendül egy kocsi kulcs.

-De nagyon vigyázz -mormogja és a sofőr ülés felé veszi az irányt.

-Megnézem mit tehetek -ülök be és indítom el a motort.

-Tudsz egyáltalán vezetni? -néz rám kételkedve.

-Ne magadból indulj ki -nézek a szemébe. -Bármikor lepipállak.

-Nem kell bemutatni a tehetséged, szeretem az életem -tényleg ennyire nem hisz bennem?

-Inkább úgy teszek mintha ezt nem hallottam volna -mormogom és ki fordulok a parkolóból.

-Egyenesen -mondja az út irányt. Azok kis utcák, azt hiszi nem tudom?

-Jobbra, az autópályán.

-Jessica, erős neked.

-Maximum a te gondolkodásod, ami nincs.

-Legyen -köti be magát, mire elröhögöm magam.

-Végülis fő a biztonság -kuncogok.

°°°

Megállok a házunk előtt és Blakere nézek.

-Najó ez lényegesen jobban megy, mint a kosárlabda.

-Mondtam dehát kételkedtél. Pedig szerintem nálad is jobban vezetek -tűnődöm el.

-Nálam? Ugyan már -legyint és rám néz. -Jó lehet most egy kicsit lealáztál, de legközelebb nyerek -fúrja a tekintetét az enyémbe és hirtelen fullasztónak érzem az autót.

-Remélem tudod, hogy nem fogsz nyerni és hogy még mindig haragszom -szállok ki az autóból.

-Túl reagálod.

-Nem változol -csapom be az ajtót, de mire ő kiszáll én már bent vagyok a kapun.

Sziasztok!

Itt a következő rész, remélem
ez is tetszeni fog nektek ❤️
Ne felejts el egy vote-ot nyomni
és a kommentek se maradjanak el.

Puszi A Pocitokra