A Mardekár Kiválasztottja | Harry Potter FF|

𝙑𝙄𝙄𝙄.𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩

//1994.február.5//

A hideg folyosókon sétálva azon töprengtem, hogy miért akart Griffendéles lenni Potter. Vagy hogy mi lenne ha most le tépném ezt a karkötőt? Gondolkozásomból Draco karja zökkentett ki.

-Rönyy, mond hogy jössz enni drága-karolt át
-Most hagyj. Le akarom szakítani a karkötőt-kezdtem el feszegetni mire Malfoy megszorította a kezem
-Ne merd drága- nyomott neki a falnak- meg ne merd próbálni Röné. Mert el foglak nagyon- hajolt közel a fülemhez- nagyon fenekelni- harapott rá kicsit a fülemre amitől kibaszottul elpirultam, majd tovább szorította kezem s a Nagyterem felé húzott. Kezével átkarolta derekamat, majd bementünk. Mindenki minket nézett. Helyet foglaltunk majd Lucas és Flint mérges arcát láttuk.
-Mivan?- kérdeztem mérgesen
- Mi az hogy mi van?- kérdezte Lucas-Malfoy, meg mondtam, hogy szállj le a húgomról
- Sajnálom Smith. Leszarom- mire elkuncogtam magam. Majd Draco megfogta a kezem össze kulcsolta sajátjáéval s felrakta Flint elé, hogy féltékenyítse.
-Haver, együtt se vagytok- mondta idegesen Flint
-De Haver honnan tudod?- kérdezte flegmán
-HOGY MICSODAA?- az egész Nagy terem ide kapta a fejét.- Mi az hogy honnan tudja?- akadt ki Lucas
- Onnan hogy te se tudod- mondta Draco- és ha igen akkor mi van?-nézett rájuk lehányóan

Mire Potter hangját hallottam még mögőlünk.

-Mivan Malfoy össze szedted ezt a lotyót?- nevetett fel a trió majd az egész Griffendél ház. Draco felállt oda ment Potterhez majd megszólalt.
-Ha még egyszer a mocskos áruló szádra veszed szét szedlek! Utána meg Sirius Black is- Mondta fenyegetően
-Mivan Kornélia vagy inkább Röné? Nem tudod magadat megvédeni?-kérdezte Hermione. Felálltam én is majd le téptem a karkötőmet. S becsuktam szememet.
-Mi a szart csinál?- nevetett Weasley
Mire ki ejtette az összes ablak be törött s hatalmas vihar fújt be.
-Röny- szólalt meg Draco- nem szabad. Te is tudod.- felkapott menyasszony pózba majd Lucas a karkötővel rohant utánunk ki.

Felvittek egy üres osztályba majd Draco le rakott a padra s hajamat kezdte simogatni.

-Ahh Merlin. Jól vagy drága?- ölelt meg
-I-Igen. De nagyon fáj a fejem- Lucas meg próbálta vissza rakni a kezemre de az lerepült.- Nee. Ezt nem hiszem el-akadtam ki.
- Miért nem tudom vissza rakni?-kérdezte Lucas
-Nem tudom- mondtam ilyedten. Draco leült.
-Rönyy nem akadhatsz ki ilyen patkányokon.-mondta Lucas
- Én is tudom barom. Nem ez volt a legnagyobb baj. Éreztem valamit, valami sötétet és rosszat. Nem akadtam volna ki. Bele vertem volna a fejét az asztalba- fogtam fejemet
-Mit éreztél?- kérdezte Draco
- Nem tudom de nagyon fájt. És még most is zsong tőle a fejem.- álltam fel a padról majd az ablakhoz sétáltam.- Ha nem kerül vissza a kezemre Dumbledore lerakat a Titkok kamrájába. Anyáék már nem tudják elintézni...-szipogtam. Majd gyorsan letöröltem a könnyeket arcomról.
-Segítek mindenbe- jött oda Draco majd szembe néztem a ténnyel.
- Nem, nem teheted mert, nem lehetsz ott mindig, hogy segíts hisz neked is vannak saját gondjaid. Nem tehetem ezt- mondtam fejemet lehajtva.
-De igen itt leszek. A te dolgaid fontosabbak- emelte fel arcom.
-Az összes hang ami a fejemen végig fut azt mondja, hagyjam hagyjam. És elárasztott a sötétség ami lelkemig hatol- mondtam mint egy hold kóros.
-Minden rendben van?- kérdezte Lucas amire nem válaszoltam.
-Rönyy-fogta meg arcomat Draco, amire lassan oda emeltem a tekintetemet.- Nyugodj le jó? Nem lesz semmi baj, drágám - simogatta hajamat, miközben forró könnyeim mindkettőnk kezét égette. De őt ez sem zavarta. Lassan le emelt az asztalról, majd Lucas vissza rakta az amulettet a kezemre. Majd a hangos egyből abba maradtak. Mintha eddig nem is léteztek volna. Az ajtó kicsapódott majd Dumbledore lépett be rajta a tanár sereggel, pálcával a kezükben. Nem vagyok Voldemort, hogy így kezeljenek. Nem tehettem róla. Pottert senki nem ítélte el azért mert Griffendéles létére párszaszájú.

-Miss Smith, kérem jöjjön velem és a házvezetőjével az irodámba.- Mondta Dumbledore
Némán felálltam majd,követtem őket. Most tuti ki csapnak.
-Mivel, a szüleit nem tudjuk értesíteni,ezért Gloria Smith-nek kell szólnunk- mondta Piton
- Merlin csak azt ne kérem.- mondtam flegmán. - Az a nő nem tudják mire képes. Ha szólnak engem szét ver,és kínoz Crucioval pl.- mondtam nyugodtan- De persze ha maguk gyermek bántalmazásra vágynak semmi nem tartja vissza magukat- Az érzelmi zsarolás pont a specialításom.
-Ez esetben sajnos nem tudunk mit tenni. Mr.Smith mikor tölti be a 18 életévét?- kérdezte Dumbledore
-Még 2 év most 5.dikes.- sóhajtottam.

-Nem nagyon történt semmi csak szabályozni fognak és felügyeletben leszek 0-24-ben- Mentem be Lucashoz ahol ott volt Malfoy is.
-És ki fog rád felügyelni? Vagy meddig?- kérdzte Draco a falnak dőlve
- Nem tudom.- vontam meg vállaimat.
-És gondolom akkor aludni is kell valakinek...- mondta Lucas
-Háááát igeen- húztam el a szavakat.
-Én vállalom- mondta Draco
-Szó sem lehet róla- akadt ki Lucas
-Figyelj Beth lekoptatott, veled nem tudok mert máshogy vannak az óráid reggel is meg amúgy is van szobatársad. De ha szeretnéd alszom egy idegennel- mosolyogtam
-Najó de egyetlen egy feltétellel.-sóhajtott- nem érhet hozzád-pillantott Dracora majd rám
- Tudom- Tudom. Nem érhetek hozzá-mondta Draco mosolyogva
- Oké akkor most menjetek- mondta Lucas

Kimentünk, majd Draco meg szorította a kezem.

-Kezdem úgy érezni, hogy te már direkt
a közelemben szeretnél lenni.- suttogta a fülembe
-Öhm... Hallottál már a Riddle fivérekről?- kérdeztem furcsán mire Draco feje egyből komoly lett.
-Miért érdekel semmit nem kell tudnod eszedbe se jusson még egyszer szóba hozni.- nyomott neki a falnak
-De...de...de..de én besz-beszéltem már velük- dadogtam ilyedten miközben egy könnycsepp gördült le szemem sarkából
-Ezt nem hiszem el Röné basszameg-vágott bele a falba idegesen
majd el sétált idegesen. Lecsúsztam a falnál szomorúan. Vajon mi a baja?

Lépteket hallottam a folyósó egyik oldaláról George és Fred Weasley-t láttam magammal szembe jönni.

-Kornelia Röné Smith miért búslakodsz?- kérdezték egyszerre
-Ahh sziasztok. Csak össze veszten egy barátommal- mondtam orromat lógatva
-Ne lógasd az orrod- mondta Fred- Mi majd felvdítunk-mondta George- Gyere el velünk enni a Nagyterembe.

Felálltam majd, bal oldalamon George jobb oldalamon pedig Fred állt. Hárman sétáltunk a Nagyterem felé nevetgélve és most ebbe a napba éreztem magam először igazán boldognak. Nem érdekelt, hogy mit szólnak ahhoz, hogy Griffendélesekkel vagyok. Sem az, hogy ki hord el. Csak az érdekelt ami abban a pillanatban történt....