A Mardekár Kiválasztottja | Harry Potter FF|

𝙑𝙄.𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩

/1991.december.20/

Kezdtem jobban megbarátkozni a helyzettel, hogy egy ideig árvák vagyunk. Nem tudtam mit tenni. Amúgy is Malfoyék be fogadtak minket. Kedves gesztus amit meg kell hálálni. Reggel egy zaj csapta meg fülemet. Lucius és Narcissa beszélgetése.

- Híre ment, hogy a Smith pár eltűnt.-suttogta Narcissa
-Biztos, az a vér áruló Arthur Weasley volt.- morgott mély rekedtes hangján Lucius- Még mit írtak?
- Idézem: Vajon kikhez került a kettő gyermek? Nincs bajuk?- idézte fel Narcissa
- Hogyha Lucast meg tudjuk győzni, hogy nincs baj ő meg győzi Korneliat.- mondta Lucius
-Nem, nem, nem. Kornelia nem ol,ám lány akit egy könnyen meg tudnánk győzni. Már most fél tőle az összes diák- mondta halkan Narcissa
-A Nagyúrnak biztosan szüksége lesz rá. Okos egy lány. Sőt ő lesz a fizetség a szülei hibájából.

Nem bírtam ezt tovább, és elkezdtem sírni. Én nem akarok halál faló lenni...

Fel kaptam egyik téli kabátom, majd felhúztam csizmámat. Kinyitottam halkan az ablakot, majd fel álltam és kiugrottam, elkezdtem szaladni és szaladni egyszerűen a fájdalom szét marja a lelkem. Befutottam az erdőbe és meg álltam egy ponton majd ki ordítottam minden bent tartott fájdalmat amit nem tehettem meg eddig. Majd hallottam magam mögött egy ág reccsenést.

-Kornelia te meg mit csinálsz itt?-kérdezte Draco mérgesen
-Semmit- mondtam halkan
-Hogy kerülsz ide?
Nem válaszoltam helyette csak halkan sírni kezdtem
- Hé hé hé. Mi a baaj? - jött oda hozzám, majd megölelt
- A sz-szüleim nagyon nagy bajban vannak- zokogtam
- Hé nyugi nem lesz baj- suttogta miközben fejemet simogatta
-Tudom hogy meg fognak halni-mondtam sírva
- Csak nyugodj le jó?- suttogta

Miután még nézelődtünk és sétáltunk vissza indultunk. Tudtam hogy le leszünk szídva. De nem érdekelt. Most nem az volt a fontos. Miután halkan be tettük az ajtót , S levettük a cipőnket Luciust és Narcissát találtuk magunk előtt.

-Ti meg hol voltatok?!- vonták minket kérdőre
-M-mi csak, vagyis én ki szöktem de Draco rám bukkant és vissza kísért..-mondtam halkan
-Mégis, hogy képzelted ezt Kornelia nem ilyen vagy. - Mondta Lucius
-Hallottam amikor a szüleimtől beszéltetek és nagyon megrázott ezért ki ugrottam az ablakon és elfutottam- magyarázkodtam halkan
-SZÉGYELLD MAGADAT!- montda Lucius

Nagyon nagyon ideges és szomorú voltam. Becsuktam a szemem majd csak a szél hangját hallottam . Az ajtók és az ablakok kicsapódtak. Lucast láttam lefutni a lépcsőn.

-Mit mondtak neki?!- kérdezte Lucas
majd oda futott hozzám és a nyakam szorította elsötétült minden...

//1991.december.24//

Saját szobámban ébredtem... Gyorsan felületem , majd fel álltam hallkan kinyitottam ajtómat. Majd a hosszú márvány lépcsőn lesétálva Lucas láttam a 3 méteres karácsonyfa mellett.

-Boldog Karácsonyt hugi!- mondta Lucas.

Meg akartam szólalni de nem tudtam

-Nyugi ne erőltesd majd meg fog gyógyúlni. Elmondom hogy kerülsz ide. Ugye Malfoyéknál nagyon kiborultál ezért le kellett állítani. Haza hoztalak és hívtam az összes dolgozót. Majd Gloria nagyiékkal bált fogunk tartani. Itt. És itt fogunk lakni mint eddig. Anyáékkal nem tudom mivan de nyugiiii. Szóval ennyi.- mondta Lucas

Fogtam egy tollat és egy lapot majd
arra írtam.

- Szóval itt vannak az ajándékjaid-adta oda- kérlek ezt nyisd ki először- adott egy kis csomagot a kezembe.

Szépen kinyitottam, majd egy karkötő fogadott amiben egy zöld smaragd amulett volt. Kérdő tekintettel néztem rá.

-Tudod ez az erődet fogja védeni. Így nem tudod használni. De ne aggódj. Attól még megmarad.- felraktam kezemre majd éreztem, hogy legyengített.

Kinyitottam a többit. Az egyikben a nagyiéktól kapott gyémánt gyűrű volt. Szám elé raktam kezem.

-Tetszik?- kérdezte Lucas, mire bólogattam.

Majd kinyitottam a többit. Bethtől kaptam egy karkötőt és egy levelet amiben az volt írva hogy nála van a másik fele. Dracotól egy könyvet kaptam. Flinttől egy gyönyörű kígyós nyakláncot. Theotól pedig egy kis zseb tükröt. Majd Lucas oda adta amit tőle kaptam. Egy nagyon nagy csomag volt. Ki nyitottam a dobozt amiben minden volt. Edességek, fürdő bombák, egy pulcsi olyan ami rajta is volt, egy napló is volt benne. A legalján egy fekete gyönyörű báli ruha volt. Megöleltem Lucast én is át adtam az ajándékot, majd mentünk reggelizni .

-Holnap lesz a bál!!- mondta Lucas. Felkaptam a fejem.- Nyugi a nagyiék 2 óra múlva jönnek

Felálltam fel szaladtam a szobába, majd elkezdtem fürdő vizet engedni.
Gyorsan megmostam hajam, meg szárítottam, majd fel vettem egy fekete ruhát. Ami nagyon szép volt.
A hajamat ki vasaltam fel vettem az ékszereket, be fújtam magam egy nagyon jó illatú parfümmel, fel húztam egy alacsony talpú magas sarkút, majd lesétáltam és leültem a nappaliba.

-Fhuu nagyon szép vagy. A nagyiék tudnak a hangodról, nem lesz baj. Fél óra múlva jönnek kb.- mondta Lucas és egy puszit nyomott a fejemre-nagyon szeretlek
-Én is téged-probáltam suttogni. Majd megöleltem.

A nagyiék egy fél óra múlva kopogtak. Lucas fel állt, majd én is utána S ketten nyitottunk ajtót nagyszüleinknek.

-Ohh sziasztok- mondta nagyapa, majd bejöttek. Én Lucas mögött bújva álltam mintha meg kellene védenie.
-Nyugii- súgta a fülembe
-Sziasztok.-mondta Lucas-Gloria nagymama és Reginald nagypapa Roddy a házi manó megutatja a szobátok az inasok majd felviszik a cuccaitokat- mondta Lucas kedvesen
-Lucas milyen jól át vetted a ház vezetését- mondta a nagyi- nagy a baj?- kérdezte aggódva
- Eltűntek 2 hete-mondta Lucas halkan
-Ohh a kis Kornelia. Hogy vagy drágám?- kérdezte Gloria nagyi
-Nem a legjobban-suttogtam
-Nem muszály beszélned-mondta Lucas
-Használta?- kérdezte nagyi
-igen ...- nézett le Lucas
- Ohh, merlin. Kicsikém ülj csak le és hord a karkötőt. Soha nem veheted le érted?- Bólogattam. Nem is akartam levenni de Draco ha jön holnap kérdezősködni fog és, ha valaki meg tudja az iskolában nekem annyi. 30.-án már megyünk vissza mert, a nagyiék csak addig tudnak maradni. Nagyon nem szeretek velük egy légtérben 5 óránál többet lenni. Főleg most anyáék eltűntek ezt nem hiszem el. Mindenki tudni fog róla amire vissza megyünk ennél jobb már nem is lehetne ez az egész.

-Haho Liaa itt vagy- rázott meg Lucas
-Mi én? Ja igen igen persze- nézegettem részletesen a karkötőt- Ez miből készült?
-Fek...- kezdte Lucas de a nagyi közbe vágott
-Ohh kedvesem ez Ametisztből van az egyik legdrágább kő a világon. Tudjátok mit? Mi viszünk ki titeket majd az állomásra.- Mondta Gloria
-Jó ötlet ez Gloria- kérdezte Reginald nagypapa
-Persze Reginald. Röné kérlek menj a szobádba. Este 10 van aludnod kell. Lucas kisérd fel.- mondta a nagyi
-Rendben, gyere Lia- mondta Lucas. Lucas előtt sétáltam fel a lépcsőn majd a szobámba. Mikor beértünk sírni kezdtem. Anya hívott utoljára Rönének, a jelentése nem véletlenül újjászületés, mivel a Smith-eknek minden nap új és új személyiségük vannak felszínen. Az álom világ elnyelte lelkemet majd szemre sötétség borult.