A Mardekár Kiválasztottja | Harry Potter FF|

𝙑 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩

Lassan eljött a karácsonyi szünet, azóta kibékültem Beth-el és Lucas-sal is. Mind a hárman bocsánatot kertünk. Össze pakoltam a szünetre való fontos dolgokat, majd lementünk a Nagyterembe reggelizni. Ettem egy pirítóst lekvárral megkenve. Malfoy-jal az eset óta nem nagyon beszéltem. Nem is akartam. Inkább kerültem. Lucas-nak elmondtam mert legjobban benne bízok.... A többi barátommal békében váltam el a szünet előtt. Volt aki a Kastélyban maradt. Ő róluk nem tudok sok dolgot.

Elindultunk a vágány-hoz, majd fel pakoltuk a bőröndöket. S, helyet foglaltunk 3-an az egyik fülkében. Potterék azóta nem csináltak semmit. Gyanús is volt számunkra. A szél azóta annyira nem jelentkezett. Mármint amúgy sem fektettem rá nagy gondolatokat mert nem érdekelt. De azért furcsa volt. Vagy csak hülye vagyok? Tettem fel magamban a kérdést. Igen, az vagy... Válaszolt a másik felelem. Próbáltam meggyőződni könyvekből, de úgy tűnik tényleg csak be halucináltam. Nem baj. Nem volt ez olyan nagy dolog. Hagyom is a francba.

Felkaptam a fejem mert már csak azt hallottam hogy valaki már 1000x-erre mondja a nevem.

-Igen?- kérdeztem
-Hol jársz?- kérdezte Draco
-Sehol. Mindegy.- mondtam az ablakot bámulva
-Nem, nem mindegy- mondta Lucas
-Luca most nem fogok veled veszekedni. Szóval legyél szíves hagyjál békén. - mondtam idegesen

Aztán ők is csöndben maradtak mert látták hogy ez most nem éri meg. Mérgesen mentem ki a fülkéből, s végig szeltem a vágányok folyosóit. Majd az illemhelyiségbe léptem be és bementem egy fülkébe. Elkezdtem sírni sírni és sírni. Egy 30 perc elteltével lenyugodtam kimentem lemosni az arcom majd vissza indultam a többiekhez de Potterékbe botlottam. Akik felém közeledtek.

-Jajj már megint ezek.-morogtam hallkan
-Ugye tudod, hogy ki fogunk rugatni az iskolából...- mondta Potter
-Hmm lássuk csak egy félvér, egy mugli, és egy véráruló. Nem lesz könnyű dolgotok mert én összesen annyit sőt még többet is érek mint ti 3-an. És jegyezd meg, hogy én soha nem jövök ki vesztesen egy csatából sem.-nevettem fel, majd Hermione lábára tapostam erősen és úgy mentem el mellettük...
Beértem a fülkébe, majd büszkén helyet foglaltam és olvastam tovább.
Pár óra elteltével meg érkeztünk Londonba. Le szálltunk, bőröndjeinket is levettük majd szüleinket kezdtük keresni de sehol sem találtuk őket. Csak Draco szüleit láttuk. Jöttek felénk, S megálltak.

-Kornelia, és Lucas Smith a szüleitek nem tudtak ki jönni mert elutaztak sötét okok miatt ezért a mi otthonunkban töltitek a Karácsonyi szünetet.- mondta Narcissa kedves hangon.
-Arra szeretnék titeket kérni, hogy ne aggódjatok mert most ez a legfontosabb. Nem szabad ki mutatnotok. Mert most is figyelnek titeket- mutatott Lucius, Potterék és a Weasley család felé.
-Ezt nem hiszem el, egyszer már elmondtam, hogy ne szórakozzanak mert megjárják.- mondtam dühösen.

Majd Lucius és Narcissa elindult feléjük mi hárman, pedig követtük őket.

-Ohh a Weasley
Család, és Potter. -Mondta Lucius keserű mosollyal.- Ennyire érdekesek, szegény gyerekek hogy már szinte bámuljátok, bár meg is értem Kornelia elég különleges. Megértem ha a fiaidnak tetszik de sajnos nem egy szinten állnak.-nevetett Lucius
- Még most sem értem, hogy ezek a gyerekek miért veletek vannak és nem a szüleikkel.- mondta Arthur Weasley
-Sajnos semmi közötök hozzá de biztosíthatlak, hogy nálunk a legnagyobb biztonságban vannak. Most pedig indulnunk kell. Viszlát legközelebb- mondta Narcissa , majd elindultunk s hopponáltunk asszem a Malfoy kúriába. A kapuk ki nyíltak majd minket fekete ruhás emberek kísértek be. Be érve, házi manók vették át az emberek dolgát.

-Dobby, te semmire kellő dög, kísérd Smith kisasszonyt a szobájába.-morogta Lucius
-Igen is gazdám, kisasszony kövessen- Dobby elindult fel a lépcsőn. Majd egy kacska ringós folyosó végén benyitott egy gyönyörű
szobába.- Ez lenne az ön szobája
- Köszönöm-mosolyogtam rá, mire megcsillant a szemébe a fény.

Beléptem a szobába ki pakoltam, pár ruhát a szekrénybe, egy könyvet az éjjeli asztalra és leültem gondolkodni, hogy mi lehet a szüleinkkel, remélem nincs bajuk. Egy könyvet a kezembe vettem majd kutakodni kezdtem a családfámtól.

Fél óra múlva a manó nyitott be, hogy jöjjek vacsorázni, levezetett majd helyet foglaltam az asztalnál ahol már a többiek vártak.

-Jó estét- mondtam halkan szótlanul, amire senki nem válaszolt szóval inkább elkezdtem enni. Csak az evő eszközök ütközése hallatszott. Egy fél óra alatt megvacsoráztunk, már fel állni készültem. De Lucius megszólított
-Kornelia ne ilyen hevesen, miért vagy ma ennyire szomorú- kérdezte
-Nem vagyok, alapból ilyen vagyok. Nem szeretek társalogni. Sőt semmit se szeretek.- gondolkoztam el
-Ezt hogy lehet még csak 11 éves vagy...-mondta Narcissa
-Hát így Mardekárosként, és nemes családként nem az öröm hanem a büszkeség a fontos és ugye ez lett belém verve. És én így vagyok. Nincs nagyobb oka- mosolyogtam el magam
-Ohh értjük. A szüleitek nyári szünetre haza érnek.- mondta Narcissa- addig ne nagyon használd a különleges képességed...-mondta halkan
- Elnézést, Mrs.Malfoy. Miről is van szó?- kérdeztem kicsit ilyedten
-Nyugodj le nem kell titkolnod- mondták komolyan
- De én se tudom hogy ez mennyire valós. Én nem akarom ahányszor dühbe gurolok vihar lesz vagy villámlás. Egyszer majdnem így öltem meg magam.-mondtam csalódottan.
-Pont ezért kell fékezned magad, hogy Dumbledore ne használjon fel semminek, mert te a sötét oldalhoz vagy kötelezve.- mondta Lucius
-De apa még csak 11 éves -mondta Draco
-Fiam ne szólj bele-mondta Narcissa
-Rendben, köszönöm. Fel mennék pihenni.- mondtam szomorúan, válaszukat meg sem várva mentem fel a vendég szobámba.

Kinéztem az ablakon és már csak a hó lepte tájat láttam. Meg láttam egy kis farkast a hóba ahogy vacog a mínuszos fokoktól. Szegény nem tudok neki segíteni. Nincs otthona. Az anyja biztos elpusztult. Nem is gyötörtem magam inkább nem néztem oda. Be húztam a sötétítőt. Majd elsétáltam az ablaktól, egyenesen a szoba fürdőszobájába. Elkezdtem engedni a forró vizet, majd öntöttem hozzá egy kis fürdő olajat, rózsa szirmokat, és hab fürdőt. Gyújtottam pár gyertyát, a ruháimat lehámoztam magamról majd bele szálltam a kádba, és hagytam, hogy a víz el nyelje testem.

Megmostam éjfekete hajamat. Majd az arcomat is megmostam. Ki szálltam, felvettem fekete köntösömet, meg törölköztem, fogat mostam. Majd fel öltöztem pizsomámba ami egy fekete selyem pizsoma volt.

Le szedtem a dísz párnákat, majd be bújtam az ágyba egy könyvet fogtam kezembe majd el kezdtem olvasni de a szemeim olyan szinten húztak le, hogy el nyelt az álom világ.