Késő már... Mehringer Marci FF

Bevezetés

Éreztem az illatát. Az illatot, amit oly régen szerettem volna érezni már. Beletúrtam a hajába. Abba a szöszke, göndör, csodálatos hajába, amit oly régen hiányoltam már. Éreztem azt az érzést, amit oly régen szerettem volna érezni már. Amennyire csak lehetett, hozzábújtam. Azokba a karokba.

Megborzongtam, amikor szétváltunk. Hideg volt.

-Szia-suttogtam.

-Szia-mosolyodott el.

Megfogta a kezem, és odavezetett a társasághoz, akikkel volt, s mint késõbb kiderült róluk, az osztálytársaimhoz. Elengedte a kezem, és egyesével bemutatta õket.

-Kristóf-mutatott rá, egy barna, szénakazalhoz hasonlító hajú fiú kacsintott rám. Rávigyorogtam, és visszakacsintottam, mire az egész csapat felröhögött. Mint kiderült, õ szerepel a 9.b egyedüli szívtipró szingli listáján. Egyébként megértem. Barna haj, sötétkék szem; tipik Cortez.

-Domonkos- egy kedvesnek kinézõ fiú intett felém.

-Bogi- A lány is intett felém, és megrázta a fejét.

-Még jó, hogy jön még egy lány, már majdnem azt hittem, hogy Zoéval mi leszünk az egyetlenek-biccentett-gondoltam-Zoé felé.

-Nincs más lány? -kérdeztem szörnyen fájdalmas fejjel.

-Sajnos nincs-tettette a fájdalmast Kristóf is, miközbenelpityeredett. És tõlünk zengett az egész utca, mindenki felénk fordult. Õszintén nem értem, hogy hogyan lehetnek ezek gimisek.

Ez volt a kemény mag. Rajtuk kívül még volt, Áron és Laci, Gergõ, akit mindenki csak Gerinek hívta, Ricsi, aki-mint ma megtudtam- ma nem jött, mandulagyuszira hivatkozva, de egyébként Kristóf legjobb barátja, és teljesen különbözõek. Van ilyen. Mert ott, azon a reggelen, minden megváltozott. Ott, tizen, épp életre szóló barátságok (meg még más is..) születtek.

Lopva Marcira pillantottam, majd, amikor észrevette, hogy nézem, akkor átkarolta a vállam, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz itt nekem az elkövetkezõ négy évben.