Azóta annyi minden történt velem. Amikor 6 éves lettem édesapám felmondott, és véglegesen is Pestre költöztünk. Általános iskolát kezdtem 6 évesen. Végre normálisnak érezhettem magamat. Nem foglalkoztatott mindig az a gondolat, hogy mikor jelenthetik be, hogy pakoljak be, és megyünk. Marci...Marcival egyre távolabb kerültünk egymástól... neki is lett új baráti köre,... és nekem is. Hatodik osztály körül már szinte nem is beszéltünk egymással, és ez egy kicsit elszomorított, hiszen nagyon jó barátok lettünk addig, ami cáfolta az eddigi nézeteimet. Mindig kiállt mellettem, hogy ha valaki csesztetett (bár megjegyzem, hogy nem volt szükségem rá, hiszen azért én is jeleskedek ezekben a témákban.), és ez megmelengette a szívemet, és mindig megköszöntem neki. Mostanában csak néha néha egymásra nézünk. Minta az emlékek szertefoszlottak volna... Hiányoltam õt azokban a pillanatokban (is), amikor a csajok kitalálták, hogy menjünk el shoppingolni, vagy ilyesmi... örülök, hogy találkoztam a lányokkal, de õk nem Marci... És sajnálom, hogy erre csak nyolcadik elteltével jöttem rá. Biztos voltam benne, hogy nem lesz lehetõségem kijavítani ezt a hibámat... De aztán kaptam még egy lehetõséget...
YOU ARE READING
Késő már... Mehringer Marci FF
Fanfiction-Ki gondolta volna?-nevetett Hát én biztos hogy nem... Azért örülök... Lehet, hogy ő már túllépett a történteken?... -Ilyesfajta gondolatok cikáztak a fejemben, miközben elmosolyodtam, és a szemébe néztem...Elvesztem bennük...
