Dancing in the moonlight |🖤Dabi x reader🖤|

Rejtélyes Eltűnés

Reggel arra keltem fel, vagy is, hogy riadtan fel, hogy valaki dörömbölt az ajtón. Nehézkesen kiszabadultam Dabi karjai közül majd elsétáltám az ajtóig és kinyitottam.

-Igen...? -kérdeztem hulla fáradtan

-Ohayo (Név)-chan! Bocs, hogy felébresztettelek, de Kurogiri minket kért meg, hogy menjünk el a boltba.

-Miért...?! Hulla fáradt vagyok és várandós is... -nyafogtam

-Jaj nem lesz semmi baj. Öltözz aztán menjünk, hogy minél előbb túl legyünk rajta.

-Oké... -sóhajtottam

Elmentem át öltözni majd ugyanúgy, ahogy a múltkor is, írtam egy kis cetlit Dabinak, hogy tudja hol vagyok. Lementem ahol a pultnál ülve már várt is barátosném.

Kurogiritől elkértük a pénzt amit a bevásárláshoz tett félre majd útnak indultunk. Egy fél óra múlva elis értünk a piachoz, mert elvileg amiket Kurogiri felírt csak ott lehet kapni. Félbe téptük a listát és oda adtuk egymásnak. Megbeszéltük, hogy aki készen lett az nyugodtan mehet vissza, de írjon rá a másikra, hogy elindult, nehogy még elkezdjük egymást keresni.

A pénzt ketté osztottuk majd mentünk amerre vitt a lista. Nekem jutottak a húsok és a tejtermékek. Jó nagy piac volt szóval nekem már az nagy siker volt, hogy megtaláltam a hús pultot.

Nagyjából egy másfél óra elteltével mindent megvettem ami az én listámon volt és még egy kis pénzem is maradt. Éppen írni akartam Togának, hogy elindultam mikor is láttam egy üzenetet. Toga küldte, de már vagy egy fél órája. Megnéztem, hogy mit is írt.

Toga: elindultam! Otthon tali <3

Me: oké! Én most indulok

Eltettem a telefont majd én is haza vettem az irányt.

Már éppen a fél utat megtettem amikor is valaki megszólított.

-Nahát, nahát! Kit látnak szemeim? Csak nem az én eltitkolt mostoha unokahugomat? -kérdezte a mellettem lévő sikátorból egy ember

-Tu-Tudhatnám, hogy ki vagy...? -torpantam meg

-Elég kár, hogy a mostoha szüleid nemigen beszéltek rólam... -sóhajtot- Kai vagyok. Kai Chisaki. Gondolom elég ismerős lehet.

-De... De az apám testvére is Chisaki. -mondtam

-Ügyes, ügyes! -mondta- Hallottam, hogy nem is olyan rég csatlakoztál a LOV-hoz. Eddig, hogy megy ott a sorsod? Miért nem jössz inkább át hozzám? -mosolygott (gondolom én)- Mostoha unokatestvér, a mostoha unokatestvérrel!

Várjunk csak. Az a maszk. Az a pestis doktor maszk és a sebész kesztyű... Mintha hallottam volna valahol. Megvan! Shigaraki mondta, hogy kerüljem azt az alakot akinek pestis doktor maszk, sebész kesztyű és egy zöld kabát lila prémmel van rajta. A nevét is mondta. Valami Overhaul vagy ilyesmi.

-Mondcsak...! Te nem Overhaul vagy véletlenül?

-Mennyire vág az eszed! Honnan tudtad?

-Egy barátom mondta. De ha most lehet visszamennék a bázisra. Jó volt találkozni. -vontam meg a vállam

-Ó nem mész te sehova. -mondta mire arra kaptam a fejem, hogy se hang se kép

-Dabi szemszöge-

Reggel éppen az ablakon besütő napfény keltett. Mikor felültem megint észre vettem, hogy (Névnek) hűlt helye, viszont egy újabb cetli van az éjjeliszekrényen. Elolvastam utána felöltöztem és lementem a bárba ahonnan ajtó nyitódást hallottam.