Dancing in the moonlight |🖤Dabi x reader🖤|

Egy Pörgős Nap

-Shoto szemszöge-

Miközben (Névtől) tartottam haza felé, reménykedtem, hogy még az öreg előtt haza érjek. Nem nagyon szereti ha vele lógunk mivel tudjátok, hogy miért vádolja. Szegény lány... Nem ezt érdemli.

Egy félóra múlva haza is értem. Egyedül csak a konyhában és az ebédlőben égett a villany. Óvatosan benyitottam az ajtón és a konyha felé vettem az irányt. Egyetlen nővérem ott sürgött-forgott. Gondolom a vacsorát készítette. Leraktam a földre a táskámat és köszöntem neki.

-Szia Fuyumi-chan!

-Shoto! Hol voltál?! Már úgy aggódtam érted. -furdult felém

-Nyugi csak (Név) szülinapját ünnepeltük. Amúgy az öreg itthon van már?

-Szerencsédre ma túlórázik. -fonta össze maga előtt a karjait- El is felejtettem, hogy ma van (Név) szülinapja... -hajtotta le a fejét- Bárcsak egyszer át jöhetne... Legalább utoljára. Mondjuk Toya temetésekor.

-FUYUMI-CHAN! -kiabáltam hirtelen rá- Ezt remélem nem gondoltad komolyan. (Név) még szeretne hinni abban, hogy Toya bátyánk még él... És én is szeretnék... -hajtottam le én is a fejem

-Bocsánat Shoto. Szólnál Natsounak, hogy kész a vacsora?

-Persze. De ha nem baj én most nem ennék. Már egy kicsit fáradt vagyok meg (Névnél) úgy is ettem egy csomót. -mosolyogtam

-Nem baj. Akkor jó éjt!

-Neked is. -mondtam majd felvettem a táskámat

Szobám felé vettem az irányt, ahol leraktam majd Natsou szobája felé vettem az irányt

Bekopogtam és mikor meghallottam azt, hogy ,,gyere be", be is nyitottam hozzá. Natsou éppen az ágyán ült és úgy tűnt mintha lenne valami a kezében. Ahogy közelebb mentem hozzá megláttam egy fotó albumot a kezében. Ő is Toyáról nézett régi képeket.

-Natsou! -tettem a vállára a kezem

-Shoto! -lepődött meg- Én csak... Én csak rendet raktam.

-Azt látom. -nevettem- Toyáról nézed a képeket?

-Igen... -mondta szomorúan majd visszafordította a tekintetét a képekre- Szerinted meglesz valaha? -kérdezte

-Szeretném azt mondani, hogy igen. De mint legfiatalabb testvér így nem nagyon tudom...

-Én azért remélem...

-Hidd el. Mind szeretnénk ha meglenne. Még (Név) is. -mondtam

-Tényleg! Ma van a szülinapja, ugye?

-Igen. Pont onnan jövök.

-Szerencséd, hogy apád ma túlórázik.

-Tudom. Fuyumi is ezt mondta. Amúgy kész a vacsora. Menj!

-Te nem jössz? -állt föl

-Most nem. Én már tele ettem magam. Meg fáradt is vagyok már egy kicsit. -nyújtózkodtam

-Rendben. Akkor jó éjt! -mondta majd a konyha felé vette az irányt