Heather | ✓

[ ö t v e n k e t t e d i k ]

Felidéztem a sóhajait,amik elhagyták az ajkait azon az estén,mikor a rózsaszín mellbimbókat édesgettem.Ellepték az elmémet a mocskos gondolatok,nem láttam tisztán,ezért igyekeztem magamat figyelmeztetni,hogy ezt most nem cseszhetem el.

-Luna.Mit csinálsz?-kérdeztem rekedtes hangon.

Azt hiszem a szívem leállt egy pillanatra.Mostmár én is kapkodtam a levegőt,akárcsak ő és erősen igyekeztem a szemeit nézni,a majdnem teljesen meztelen teste helyett.

-Bizalmat építek.-ült ki egy halvány mosoly az arcára,azonban fogalmam sem volt miről beszélt.

Közelebb lépve hozzám,a fedetlen mellkasa hozzám simult,úgy ölelte át a derekamat.Az epres illata az orromba kúszott és igyekeztem kizárni a merevedésemet,ahogy végigsimítottam a meztelen hátán.Reméltem,hogy nem volt túl feltűnő,azonban abból megítélve,hogy Luna elpirulva kuncogni kezdett,nagyon úgy tűnt,hogy már lebuktam.

-Pólót.-nyújtotta felém újra a karjait,mint egy kislány,mire engedelmeskedve,lassan átbújtattam a fején a lila anyagot.

Sosem hittem,hogy Luna lehet valaha ennél is gyönyörűbb,de a kócos haja,meg ahogy egy szál pólóban,fáradt arccal rám nézett,mindent felülmúlt.Tökéletes volt minden porcikája és tudtam,hogy ha keresnék se találnék nála gyönyörűbb nőt ezen a rohadt földön.

Lehuppanva az ágy szélére elkezdte kicsatolni a magassarkúját.Letérdelve elé,a kezembe vettem a másikat,hogy hamarabb végezzünk,majd megszabadulva a cipőktől,örömteli sóhaj hagyta el az ajkait,miközben a lábujjait ellazította.

-Végre.

Az arcán egy kimerült mosoly ült,ahogy lehunyt szemekkel elterült az ágyon.Feljebb emelve őt egy pillanatra,gyorsan kihúztam alóla a takarót,hogy betakarjam,majd én is ledobtam az ingemet,hátat fordítva neki.Csendesen az éjjeli szekrényhez léptem,hogy felkapcsoljam a kislámpát,hogy ne a nagy égjen,zavarva a pihenését,ő azonban engem kémlelt a kék szemeivel,alvás helyett.

Feljebb ülve az ágyon,lassan kicsúszott az ágy szélére és én értetlenül vártam,mire készült.Ahogy végigvezette a vékony ujjait a hasamon,megfeszültek az izmaim az érintése alatt.Nagyon megnehezítette a helyzetemet az ártatlanságával,mély levegőt vettem,hogy lenyugtassam az agyamat és minden gyengébb testrészemet,ami képtelen volt ellenállni a lánynak,hogy ne csináljak hülyeséget.De olyan gyengéd volt az érintése és olyan régóta szerettem volna hasonlót érezni,így nem akartam,hogy vége legyen.

A tenyerembe zárva az apró kezét,egy csókot nyomtam a kézfejére,majd megkértem,hogy aludjon.Duzzogott ugyan,de eleget tett a kérésemnek,legalábbis félig és újra bebújt a takaró alá,míg én átöltöztem.

Felvéve egy fekete pólót,mostmár lekapcsoltam a nagy villanyt és az ágyhoz lépve befeküdtem Luna mellé.Zavartan nézett rám,ahogy szembe fordultam vele és úgy tűnt,mondani akart valamit,de csak hallgatott csupán.A szobára nyugalom telepedett,már a zene sem szűrődött be kintről,gyanítom,Landonék elhajtottak mindenkit mostmár,így csak hallgattam a halk lélegzését.

Egy hosszabb csend után egyszerre kezdtünk el beszélni,megszakítva ezzel a néma perceket,miközben csak egymás arcát térképeztük fel szavak nélkül.

-Van...

-Én...-kezdtem bele én is,mire felnevettünk.