Tévhit (Kuroo×Oc)

14. Rész

A kórházban töltött időm alatt a srácok sokszor meglátogattak. Azonban az meglepett, hogy Kuroo volt itt a legtöbbet. Nagyon, nagyon, de nagyon jól esett. Még egy kicsit fáradékony vagyok meg a hirtelen mozhmásoktól megszédülök, de semmi vészes így már haza is engedtek.

Reggel kómadssan keltem ki az ágyból. Rápillantottam az irámra ami 8:58-at mutatott. Hétfő van viszont nem kell még mennem suliba. Anya már elment dolgozni, illetve arról nem is szóltam, hogy apámat dutyiba dugták!

A reggeli kakaómat szürcsöltem miközben a TV-t néztem. Éppen kapcsolni készültem mert nem volt kedvem még poénból sem tovább nézni az Eperkét, amikor csörgött a telefonom. Értetlen fejjel vettem fel a kétméteres barátom hívását.
,,-Szia! Te neked nem kéne éppen egy órán lenned?"
,,-Szia Nozomu-chan! A második óránk elmarad! Egyébként mi ez a zaj a háttérben?"
,,-Oh csak Eoerkét nézek " - nevetten, ezzel is jelezve, hogy csak szórakozásból.
,,-Oké! Egyébként azért hívtalak mert Kuroo-sanon kívül senki sem tudja, hogy mi is történt veled, hogy egyszer csak leléptél majd vissza sem jöttél. Habár a Karasunó edzője mondott valamit senki sem hiszi el a csapatból, Kuroo-san meg nem hajlandó elmondani. Tehát gondoltam, hogy majd akkor talán te elmondod nekünk."
,,-Oh. Hát hosszú sztori, de annyi a lényeg, hogy sürgősen haza kellett jönnöm. Viszont megsérültem, de semmi komoly. Még néha szédülök és csak ezért nem mehetek egy ideig még suliba, nehogy történjen valami emi rosszabbá teszi."
,,-Ááááááááááá! Így már értem! Elmondhatom a többieknek is? Vagy inkább ne?"
,,-Nyugodtan!"
,,-Oké, akkor szia Nozomu-chan!"
,,-Hali" - aztán letetttem. Vicces, hogy egy ilyen dolog miatt képes felhívni. Bár örültem neki, hisz nagyin jól esett az, hogy az egész csapat aggódik értem.

Reggel nagyon nem csináltam semmit. Még arra sem voltam hajlandó, hogy átöltözzek, így maradtam a macinacimban és egy fehér valamennyire átlátszó pólóban, csak annyival volt az öltözékem más mint a pizsomám, hogy felvettem egy toppot azt ennyi. 11:55-kor nekiálltam elkészíteni az ebédet, ami egy nagy adag lázánnyá [nem tudom, hogy kell írni!!] amiből még holnapra is fog maradni.

Miután megettem az ebédem és elmosogattam azt a kb egy edényt megjött a kedvem sütni valamit. Így elokeszitettem a muffin elkészítéséhez való dolgokat.
A sütő előtt ültem és figyeltem, hogyan váltanak alakot a sütik mikot csöngettek. Nem igazán vettem figyelembe sem azt, hogy nem épp megfelelő öltözékben vagyok, sen azt, hogy nem anya lesz az mert ő mindig visz kulcsot. Ez a két tény csak akkor tudatosult bennem mikor megláttam, hogy nem anya az aki az ajtóban áll, hanem Kuroo. Még az iskolai egyenruha rajta volt, a táskája pedig az egyik vállán.

Éppen mondani akart valamit amikot észrevette, hogy hogyan vagyok felöltözve. A gatya az oké volt, de a felsőmből kilátszott, hogy voltam olyan szerencsétlen, hogy egy fekete toppot vettem fel egy viszonylag átlátszó fehér pólóhoz. Halvány pír kúszott fel az arcára míg az én fejem lángolt.
-Gyere be. Mindjárt jövök. - azzal berohantam. A szobámban felkaptam egy pulcsira amit gyorsan magamra vettem és már nyugodtabban, de mégis halvány piros arcal mentem le a földszintre.

-Kit vártál ilyen öltözékben? - kérdezte meg Kuroo mikor kivettem a sütőből a már kész desszertet (vagy mit).
-Senkit. Arra gondoltam, hogy anya lesz az. Eszembe se jutott, hogy esetleg más majd jön és meglátogat. Főleg nem te. - habár az utolsó mondatot szinte alig hallhatóan mondtam és ráadásul magamnak meghallotta.
-Miért ne látogattak vólna meg? A kórházban is sokat voltam. - nézett rám értetlenül - Kíváncsi voltam, hogy miért nem jöttél be a suliba.
-Neked nem mondta el Lev? - néztem fel rá, miközben a muffinokat pakoltam rá egy tálcára.
-Mit? - nem nézett rám. Inkább arra koncentrált, hogy hogyan lopjon el egy sütit a tálcáról, de persze jól megcsaptam a kezét ilyenkor.
-Délelött felhívott. Kérdezte, hogy mi történt velem mert te nem vagy hajlandó nekik elárulni. Mondtam neki, hogy van hogy kicsit megszédülök és a biztonság miatt azt mondták a dokik, hogy maradjak inkább még egy kicsit itthon.
-Te elmondtad, hogy...
-Mi? NEM! Nem áll szándékomban senkinek sem elmondani. Esetleg Bokuto-sannak és Akaashi-sannak, mert ők megérdemlik.

A kész sütiket szépen egy piranisban egymásra raktam. Amik maradtak azokat félre tettem, negyon ne maradjon anyának. Levettem a legfelső darabot és jólesően megettem. Ahogy láttam a velem szemben ülő Fekete Kakasnak is tetszett.
Egy ideig csak némán voltunk aztán Kuroo megtörte a jóleső csendet.
-Ugye nem fordult meg azóta a fejedben az..... öngyilkosság? - tette fel a kérdést.
A tábor előtt, sőt még az első napjaiban is rávágtam volan boldogan, hogy nem, de.....ez most nem lenne igaz. Mikot rohamom volt megfordult a fejemben. Véget akartam vetni az egésznek, a szenvedésemnek. Azonban....nem akartam, hogy miatt szenvedjenek többen. Nem akartam fájdalmat, vagy csalódást okozni a szeretteimnek és....ugye megígértem Kuroonak, hogy nem leszek öngyilkos.
Lehajtott fejjel mondtam egy halk de-t.
-Mi! - pattant fel. -Mikor?! Miért?! Hogy?!
-Mikro rohamom volt. Fel akartam adni. Azt akartam, hogy vége legyen annak amiben élek, de.... sikerül megtalálnom a helyes utat. Ezt is neked köszönhetem. Nem akartam megszegni a neked tett ígéretem. - mosolyogtam. Megenyhült a nézése és oda jött hozzám. Szoros ölelésbe volt ami elindította a pillangó rajt a hasamban. Olyan nagyon lepkedtek, hogy azt hittem kiszámítják a bőröm és kijönnek, de persze ez tem történt meg.

Végül még anya előtt elment mert még volt dolga. Nekem viszont szöget ütött valami. Hamarosan itt van a téli szünet, ami azt jelenti, hogy nemsokára Karácsony. Vagyis jövő hét után lesz. Nekem meg még semmi ajándék ötletem sincs senkinek sem.
Ugyföntöttem, hogy leülök a laptop elé és keresek pár dolgot az interneten. Tudtam, hogy a csaptnak együtt akarok venni valamit, de ezen belül Kenmának, Levnek és Kuroonak akarok külön ajándékot is adni mivel ők a leges legelső barátaim. Emellett még Akaashinak és Bokutonak is szeretnék. De anya és Keishin sem maradhat majd ki hiszen ők sz első számú családom.

Miután anya hazajött megebédelt aztán evett a sütőből is. Megbeszéltük egymással, hogy mit csináltunk a mai nap -persze azt nem mondtam el, hogy itt volt Kuroo mert akkor elő jönne a Tini Anya és elkezdene itt nekem fantáziálni.
Ezután felmentem a szobámba és tovább keresgéltem az interneten ajándék gyanánt. Volt már pár ötletem, de azokat nem interenten keresztül akartam megvenni.

Persze tudtam, hogy még van két hetem, de nekem ez akkor nem számított. Inkább teljesen ráhangolódtam a karácsony ízére így nyomattam a karácsonyi zenéket illetve feltettem az ehhez az ünnephez illő díszeket.

(1047 szó)