Fogalmazzunk, úgy, hogy a hétvégém nem volt nagyon izgalmas, így nem tartom érdemesnek, hogy leírjam. Persze a szokásos dolgok megvoltak, de mint, hogy a szóban is benne van ,,szokásos" tehát apszolút felesleges lenne ezzel untatnom benneteket.
Mivel hatkor indul a buszunk így ötkor keltem, hogy még mindenre legyen időm, és volt is.
Igazából sosem dramatizáltam túl az ilyen dolgokat. Volt már, hogy aludtam Toorunál vagy Hajaménél, de akkor sem izgultam.
Most viszont más volt. Tele srácokkal, egy egész hét, körül fognak venni az idegenek, illetve ott lesz Sai-san is. Ennek ellenére nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy ott lesz Lev, a két Fukorodanis, illetve a csapat, és nyilván az edzők akik azért segíteni fognak kordában tartani ezeket a barmokat.
Egyébként nem vittem sok cuccot. Belefértem egy nagyobb utazótáskába. És persze gondoltam arra is, hogy a srácok mellett kelleni fog váltóruha.
5:58-kor már ott volt az egész csapat. A fagyoskodó fiúk szerencséjére hamar jött a busz és nem volt meg az ilyenkor szokásos késes. Én az elöl lévő egyes ülést lestoppoltam, nehogy véletlenül valaki olyan üljön mellém akivel nem igazán szimpatizálok. Dehát ez sem így történt mivel az edző szeretett volna oda ülni és én nyilván nem fosztottam meg ettől a lehetőségtől. Így beültem az első kettes ülésre száműzött Kenma mellé, akivel még jóban is vagyok.
Az út olyan fél órás volt, szóval tényleg nem hosszú. Ennek ellenére voltak akik bealidtak, mondjuk Lev és Yamaoto, bár ők a busz várása közben is majdnem elaludtak.
Miután megérkeztünk a helyszínre -természetesen elsőnek, hisz mi rendezzük-, elindultunk lepakolni. Ezekutan nekiálltunk takarítani, de hála égnek ezzel hamat megvoltunk. De nyilván ekkor is voltak azok akik elhülyéskedték, de közben mégis csináltak, ilyen volt például Lev, akit Yaku minden egyes idiótaságánál szépen megkergetett és ha esetleg sikerült valami csoda folytán utolérnie felmosta vele a padlót...
Lassan jött a többi csapat is. Ez első a Karasuno volt, akik között meglepetésemre Kagayama is ott volt, akit apró intéssel köszöntöttem -mivel alsó-középből ismerem- ezután szóltak, hogy a Fukorodani mindjárt ide ér, amit nyilván boldogan fogadtam.
Egy mosollyal az arcomon álltam a parkolóban a csaoatommal együtt, habár ez kicsit meglepte őket mert az első csapat érkezésekor nem volt ott, de nem igazán kíváncsiskodtak.
És nemsokára be is futott a várva várt busz, amiről először egy keresgélő személy szállt le és mikor a tekintete találkozott az egyémmel egy széles mosolyt rittyantott. Persze Bokutot Akaashi követte, aki egy halvány mosolyt ejtett felém ahogy a kapitány álltal a buszon felejtett táskával jött felém, míg a másik már rám is vetette magát.
Miután elengedett elvette a táskáját csapattársától és már kezdett is volna beszélni ha egy fekete kakas nem szakítja félbe.
-Bocsi, hogy ezt a szép pillanatot elrontom, de ti ismeritek egymást. - Akaashi látván, hogy baromira feszült vagyok, illetve tudván, hogyha hagyja, hogy a kapitánya beszéljen, akkor totális káosz lesz és a titkom is ki fog kivánkozni belőle, így inkább ő szólalt meg.
-Pár hete találkoztunk. Azóta többször is találkoztunk. - a nagybagoly vadul bólogatott, míg én rávettem magam, hogy megszólaljak, bár ezzel megelőztek.
-Nekünk erről miért nem szóltál Nozomu-chan?! - intézte a kapitányom felém eme mondatot.
-Egy, nem kérdezztétek. Kettő, nem kötelességem megosztani veletek ilyeneket. - azzal a két bagoly felé fordultam. -Megmutatom, hogy hol vannak a Fukorodanisok szobáji. Csak szóljatok, hogy jöjjenek. - és mar indultam is az említett helyek felé. A csapat pedig vidámman követett.
Miután odavetettem őket elindultam az egyik helység felé, ami egy szoba volt ahova egy megbeszélés volt kiírva. Persze nekem is ott kellett lennem, mint a Nekoma menedzsere, de rajtam kívül ott volt Nekomata-sensei, Keishin, a Karosuno egyik menedzsere és a Fukorodanisok edzője illetve egy menedzsmere.
Valójában csak arról volt szó, hogy próbáljuk kontrollálni a srácokat, hogy ne égjen le az egész épület, meg hogy ne csináljunk hülyeséget. Ezen kívül megköszönték, hogy előttünk, mi is -mint menedzserek.
Ezután megkaptuk a heti programtervet, amit mindenki a saját csapatának kell, hogy elmondjon, így én a Nekomások felé vettem az irányt, és csak reménykedni tudtam, hogy ott vannak még a szálláson.
Dehát...... persze, hogy nem voltak ott. Végül egy fél órás keresgélés után megtaláltam őket valahol messze a szállásoktól -nem tudom, hogy mi hol van.
-Srácok lécci figyeljetek rám! Utánna csinálhatjátok azt amit eddig! - mikor mindenki teljesítette a kérésem nekikezdtem - Minden reggel 8-kor ott legyetek a kajáldában vagy nem kaptok reggelit, az ebéd ma pontban délben lesz, a többi napon az edzések miatt, hol előbb, hol később lesz, de erről majd tájékoztatnak bennünket, a vacsora őt és hét óra között van, aki addig nem jön, nem kap. Ma szabadnapotok van, csinálhattok azt amit akartok, de holnaotól már tele lesznek gyakorlómeccsekkel a napjaitok, hiszen első sorban ez mégis csak egy edzőtábor!
A többi csapat is szabadon van fogva így velük is szórakozhattok. Ha valakinek el kell mennie, vagy csak simán meg akarja nézni a várost szóljon valakinek! Ha valamit othonhagytál szólj valakinek, edzőnek vagy valamelyik menedzsernek, és akkor visszamehetsz érte nem vagyunk messze otthontól! Ennyi lett volna, köszi, hogy meghallgattatok. - és már mentem is el, mikor Lev megszólalt.
-Hé, Nozomu-chan! Jössz te is fürödni? - kapott fel a hátára én meg persze bele kapaszkodtam a nyakába nehogy leessek.
-Elkísérlek bennetek, de én nem fogok fürödni. - majd lemásztam a határol.
Míg ők elmentek átöltözni én megkerestem a többi csapatot és megkérdeztem nem-e jönnek velünk. Persze voltak akik inkább kihagyták, de a többség mind a Fukorodaniból, és mind a Karasunoból jönni akart. Mondtam nekik, hogy mi előre megyünk majd jöjjenek.
Mire visszatértem oda ahol elhagytam a fiúkat már ott voltak egy törölközővel a vállukon.
Békésen üldögéltem az egyik napozó ágyon a srácokat figyelve, mikor valaki megfogott a hónom alatt, azzal felemelt és ruhástul a vízbe dobott. És igen...... szerencsém, hogy nem volt a zsebembe a telefonon!
Mikor sikerült feljutnom a víz tetejére egyenesen az előbb engem megszívató Bokutóra meredtem aki nagyon, de nagyon nevetett.
Végül kimásztam a vízből, neme egyszerűséggel besétáltam az épületbe, ahol felvettem egy maréknyi jeget, elrejtettem úgy, hogy ne lássa -mégis a kezembe legyen-, odasétáltam elé, és szorosan megöleltem amit ő kis hezitálás után viszonzott. Sunyin felmosolyogtam rá ő pedig kérdőn nézett rám, majd sikongatva kezdett el ugrálni, a hideg jégdarabok miatt a katyájában. Én pedig elégedetten hajoltam meg, majd mentem be, hogy felvegyek valami tiszta ruhát.
(1030 szó)
YOU ARE READING
Tévhit (Kuroo×Oc)
Fanfiction*Nem leszek túl aktív! Mert sok idő kell, hogy leírjam a dolgokat, vagy, hogy rá jöjjek, hogy kéne és mit. Próbálok hosszú részeket írni, de ehhez nekem tényleg több idő kell. Ezt még nyár elején kezdtem el írni és nem tettek mi mondván, hogy majd...
