Tévhit (Kuroo×Oc)

1. Rész

Itt állok a tesiterem ajtajában...... Ahh én ezt nem gondoltam végig, de mielőtt megfordulhattam és elmehettem volna bejött az edző.... ez az még nem vett észre, de a menekülési esélyét el kell rontania kedves félig kopasz osztálytársamnak (akinek még mindig nem tudom a nevét), úgy hogy felém rohan....Nem ebből nem fog semmi jó sem kisülno el kell innen mennem vagy ez a gyerek rámugrik én meg az esést követő padlón landolás jóvoltából agyrázkódást kapok, majd mehetek a kórházba ahol értesítik a szüleimet (akivel egyébként semmi kedvem találkozni, ugyanis nem ápolók apával valami fényes viszonyt, sőt azt se tudja, hogy ebbe a suliba járok, de valójában azt se tudom, hogy ki...). És nem, nem ez történt, az igaz, hogy rámugrott kedves cápa fejű idiotánk, de nem estem el, hanem megtartottam a plusz sújt (ahh mégsem volt hiába az az egy hetes kondi...). És ekkor... (na jó már akkor mikor felém rohant ez az idióta) észre vett az edző.

-FIAM, SZÁLLJÁL LE DE AZONNAL A HOLYGYRŐL !!! - heh, mikor lettem én hölgy?
-E-elnézést sensei - azzal leszállt rólam és bocsánatot kért....

-Nagyon nagyon sajnálom Nozomu-san csak nagyon megörültem, hogy akár csak megfontoltad ezt az ajánlatot...
-Őmmmm, izé semmi baj
-Öhöm, elnézést, de mi is megtudhatnánk mit keres itt kisasszony? - nos ja a sensei-nek fogalma sincs ki vagyok, ellenben velem...
-Oh... elnézést, azért vagyok itt, mert lehet, hogy elválalom a menedzseri posztot..... - erre szinte mindenki felélénkült, még az edző is...
-Ezesetben.... Én Nekomata vagyok, ők pedig a csapat - mutatott a fiúk felé - Most mutatkozzatok be!

Ezután mindenki bemutatkozott kivéve a cápafejüt mert elmondása szerint osztálytársak vagyunk szóval tudom mi a neve....(nos, tévedett), de hála égnek a többi másodéves volt oly kedves és elmondta, hogy hívják.... Ja ezután a sensei felkért, hogy mondjak pár dolgot magamról...

-Nos, én Ukai Nozomu vagyok - itt láttam, hogy a sensei megdermed majd széles vigyorra húzza ajkait - 17 éves és másodéves, apámmal nem ápolok valami jó kapcsolatot ám az anyukámmal, a nagyapámmal és a batyámmal annál inkább.

Már fél órája tart az edzés.....ahhh unatkozok !
-Amm Keishina-san maga látta a szemüvegemet? - csak mondanom kellett..
-Nem.. nem lehet, hogy a tanáriban felejtette?
-Ohh az lehetséges, fel tudna menni az asztalomhoz és lehozni nekem ? - neeee miért vannak nekem ilyen jó ötletem, hogy legyek menedzser, ahhh. Bár a srácok nagyon jó fejek. Na mindegy.

A folyosón egyre gyorsabban mentem (nem is értem miért), mikor a vége felé már futottam. Nos ja ha nem vetettem volna fel ezt az idióta ötletet nem futottam volna bele az épp alattam fekvő fiúba és akkor most nem lenne alattam...Majd szép lassan kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki lett az áldozatom és igen persze, hogy a suli leghíresebb fiújába kellett belemennem (csak tudnám mi a neve, ja hehe még ezt sem tudom pedig egy nap vagy egymilliószor elmondják a lányok).
-E-elnézést, nagyon sajnálom, hogy neked futottam, csak nem figyeltem... - jaj de baromi meggyőző vagy Nozomu ahhhh, egyáltalán miért van még a suliban ?
-Semmi gond, nekem kellett volna észrevenni, hogy egy szép lány fut felém - nehogy kacsints ne..ahh persze, hogy kacsintott. Na jó ideje lenne leszállni róla....
-Mégegyszer nagyon sajnálom, viszont nekem most mennem kell - intettem és az előző hibámból nem tanulva tovább rohantam egészen a tanáriig és vissza. A tesiter előtt megáltam, kifújtam magam és odasétáltam a sensei-hez (a szemüveggel a kezemben).

Leültem a padra és a jegyzeteimbe kezdtem keresgélni (de hogy mit azt még én sem tudom XD). Majd észrevettem, hogy azt írtam fel, hogy: "Lev: szerva!,, Ez azt jelenti, hogy nem megy neki a szerva..nos ebben tudok neki segíteni (Ja igen amikor elmondták a nevüket mindegyiküknek csináltam egy külön oldalt ezért tudom a neveket, ja persze a beceneveket is oda írtam, hogy tudjam kihez melyik név tartozik.) Na de amikor felnéztem, hogy van e még valami amit nem vettem észre a fiúkkal kapcsolatban. Észre vettem, hogy az a srác is ott "pattog" a pályán akinek neki mentem. Neeeee, hogy lehet ennyire köcsög a sors? Na mindegy foglalkozzunk úgy a Kakassal mintha semmi nem történt volna.

---∆Edzés vége∆---

Na jó akkor most van itt az idő amikor felajánlom az Eiffel torony-nak, hogy segítek neki...., de előtte beszédem van a senseilm-el.
-Sensei ! - oké első lépés megvolt jön a neheze... - szívesen elválalom a menedzseri posztot, de még nem csináltam ilyet, szóval az elején biztos, hogy nem fog gördülékenyen menni....- jej kinyőgtem !
-Oh, nagyon örülök és semmi gond megértem, na de akkor holnap ugyan ekkor itt, viszlát - a kezembe nyomta a kulcsot azt elment, na jó remélem nem fogom megbánni a döntésem.
-Hé őőő....Lev ! - na az ciki lett volna ha Eiffel torony-nak hívom XD
-Igen ?
-Csak észre vettem, hogy nem megy a szerva.....ha gondolod én szívesen segítek, holnap edzés előtt, mert ahogy látom már elpakoltatok.... - hát ezek hogy pakolnak ilyen gyorsan hmm?
-Igeeeeeen, te vagy a legjobb !!! - ez gyorsan ment. És ahh mi ez az érzés ? JAJ Eiffel torony mi a francot művelsz mindjárt megfulladok az ölelésedben !

---∆Haza úton∆---

Miért nem hoztam el a fülhallgatómat? Akkor most nem lenne ennyire unalmas ez a hülye séta! De várjunk csak, miért érzem úgy mintha követne valaki? És ekkor valaki rátette a kezét a vállamra majd a másikkal befogta a szám, ezért nem jutottam levegőhöz és elájultam majd mikor felkeltem már nem az utcán voltam, hanem egy pincében a kezeim pedig bilincsben.... Na jó, nem...az igaz, hogy valaki rátette a kezét (ami hatalmas volt) a vállamra, de ezután mellém sétált a tulajdonosa és nem elrabolt XD.
-Cső, kislány - na jó én tudom, hogy ennek a hangnak ki a tulajdonosa....Kakas jeee. De nem akartam veled találkozni...
-Hali - nem fogok beszélgetés kezdeni NEM, ne várd el tőlem !
-Miért voltál ma a röpi edzésen? - lényegre törő mit ne mondjak
-Mert, miért ne? - há, a flegma stílusom még nem annyira kifinomult, de most gyakorolhatom.
-Ohh nekem, nyugodtan elmondhatod.... - az a baj, hogy van joga tudni....ennyit a flegma stílus gyakorlásáról.
-Én vagyok a menedzser.... - lehet, hogy nem jelen időben kellett volna mondanom, de az most mindegy..
-He? Nekünk nincs menedzserünk...ha csak nem most lett...
Óóóó értem.... - na csak, hogy le esett neki.. - Nos akkor had mutatkozzak be, Kuroo Tetsurou vagyok harmadéves a fiú röplabda csapat kapitánya, végül de nem utolsó sorban a suli legmenőbb személye, szóval semmi értelme nem volt a bemutatkozásomnak mert ezeket mind tudtad....~várj te most komyolyan jegyzetelsz? - miért olyan fura ? Valahogy meg kell jegyezni a dolgokat !
- Ő, igen és nagyon hálás vagyok ő - gyors lesés a füzetből - Kuroo-san azért, hogy bemutatkoztál mert én ezeket mind nem rudtam, és ezért jegyzeteltem. - miért vágsz ilyen képet Kakas ? Ilyen fura lenne, hogy nem tom, hogy hívnak?

---∆Másnap reggel∆---

Mi ez a han? Ja tudom az ebresztőm. NEM AKAROK!!!!! Szép lassan kikecmeregtem az agyából miközben vagy hatvanszor szétvertem az ébresztőórát...nem tom, hogy tudják ilyen strapabíróra megcsinálni. Miután átvedlettem pizsamából egyenruhába indultam is a suli, jeee. Na és ekkor jött kedves Csapatkapitányunk, hogy boldogítsa az így is boldog nepunkat.

-Szia - miért kell rám köszönöd? Így azt éred el, hogy én is rád köszönjek, ahh.
-Csá
Innentől már csendben mentünk a suli felé ugyanis nekem nem volt kedvem beszélgetni ő meg gondolom nem tudott mit mondani vagy kérdezni. Na ja így értünk be a suliba ahol - hála égnek - elváltak útjaink.
Egész nap nem találkozunk ám minden jónak valamikor véget kell vetni, ugyanis az egyetlen óra amit szeretek is az egy plussz foglalkozás amire minden osztályból jöhetne és persze, hogy neki is arra kell járnia, ahhh. Ja ez az óra - amit szeretek - a képzőművészeti óra.... Na ja de itt az a kérdés, hogy ő mi a francot keres itt. Jaj, észrevett.
-Szia, mit csinálsz itt? - na szerinted mit ?
-Jöttem külonórára - nem kell sokat mondani, de akkor is kíváncsi vagyok, hogy ő miért van itt.... - na és te?
-Ja én csak ellenző leszek, tudod amiről az igazgató is beszélt, hogy egy harmadéves fogja felügyelni ezt az órát és rám esett a választás - jaj ne....

Egész órán az ő tekintetét éreztem a hátamon, nagyon kaki volt. Mikor vége lett gyorsan összepakoltam és már mentem is az edzésre. És ki jött utánam? Hát persze, hogy a Kakas - akinek idő közben a többi röpissel együtt bemagoltam a nevét, heh -.
-Egyébként még a nevedet sem tudom. - ja tényleg, hihi nem is kell...
-Ja... - na jó, akkor most lesz flegma mód gyakorlás
-Öhöm, ilyenkor illik elmondani a nevedet...
-Ja illik, de ha nem tűnt volna fel én nem vagyok az a tipikus illem követő személy. - ezzel nem hazudok... utálom az illemet, na jó azért egy szinten tartom, hisz azért fontos sz is... Oké oké oké, őszinte leszek... van egyfajta betegségem -ami nem is betegség- ami lehetővé teszi, hogy "több személyiségem" legyen. Ja, nekem van egy visszahúzódó, flegma, kedves...fura mi?

(1444 szó)