18. Fejezet - Ismeretlen terv

399 34 1
                                    

♡︎♡︎♡︎

– És valakinek nem volt pánikbetegsége a családunkban? – firtattam szinte suttogva.

– Igen, nekem. Miért? – nézett rám, de tudtam, hogy kapizsgálja a dolgot.

– Nekem is van... – csordult ki [Szemszín] szememből egy kósza könnycsepp.

– Semmi baj – simogatta meg a hátam Kurogiri – Megoldjuk, megértetted?

– Megértetttem... – sóhajtottam – De most egy célra koncentráljunk. Kijutni innen veled együtt, és legyőzni a nagynénéméket. Aztán jöhet a pánikbetegség, és a gyógyszer.

– Huh? Miért többes számban mondtad? – lepődött meg.

– Van egy társa. Egy áruló az osztályból – mormogtam.

– Ki az? – kíváncsiskodott.

– Aki kíváncsi, hamar megöregszik – kuncogtam, majd egy nagy sóhajtás kíséretében folytattam a mondandóm – Izuku Midoriya, az az Deku.

– Szóval sikerült Tomurának manipulálni – vett egy mély levegőt az apám – Na akkor van terv?

– Naná! – vágtam rá egy sokatmondó vigyorral.

♡︎♡︎♡︎

Bakugou szemszöge:

– Oi! Bakubro jól vagy? – szaladt hozzám Kirishima.

– Igen, jól vagyok idióta Furahajú! – morogtam, s csettintettem egyet a nyelvemmel.

– Nekem nem úgy néz ki – nézett a karomra Aizawa-sensei, akit idehívtak pár profi hőssel együtt – Gyere nézessük meg a karod.

– Nem! Nem kell senkinek a rohadt segítsége! Tartsa meg magának bassza meg! – kiabáltam, és idegesen felszaladtam a kollégiumi szobámba.

Nem hittem el. [Név] feláldozta magát azoknak a nyomiknak. Pedig nekem kéne ott lenni. Nekem kéne viselni a fájdalmat, amit most ő él át. A hajamba túrtam idegesen, és a fürdőbe trappoltam. Amint a bőrömhöz ért a meleg víz, jólesően felsóhajtottam. Lemosakodtam, és felvettem a pizsamám.

Ahogy a szobámhoz értem, négy személy várt az ajtó előtt. A furahajú, a Pikachu utánzat, a mosómedve szemű és a hülye könyökű.

– Hát ti? Nem megmondtam, hogy ne segítsetek?! – ordibáltam.

– Tudjuk, de találtunk valamit az udvaron – nyújtott felém egy kis levelet Mina.

Vajon ki írhatta?

♡︎♡︎

Bakugou szemszöge:

– Huh? – fogtam kezembe a kis levelet – Ezt meg miért nekem adjátok?

– Rajta van a neved – mosolyodott el Ashido, majd ugrálni kezdett – Bontsd ki! Bontsd ki!

– Tsk – ciccegtem – Nyugodj le mosómedve! Ki fogom majd bontani.

• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]Where stories live. Discover now