• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

14. Fejezet - Ez a fiú beteg

♡︎♡︎♡︎

Nem is tudom már, hogy hány percig kellett könyörögnöm Bakugounak, hogy ne legyen olyan, mint kisgyerek, aki nem kapott nyalókát, és fejezze be végre. Végül más módszerekhez kellett folyamodnom. Elkezdtem feltűrni a pólóját, és a hátát kezdtem masszírozni. Erre csak egy felmordulás volt a válasza. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem csókolgatni a hátát.

– Mhm... – hümmögött elégedetten, s lehunyta szemeit, hogy még jobban élvezhesse a szituációt – Tudtam, tudtam előre tudtam – mormogta, miközben ajkai egy sunyi félmosolyra húzódtak.

– Huh? Mit?

– Hogy valami mocskos módszerrel fogsz kiengesztelni – gördült egyre nagyobb és nagyobb vigyor az arcára, mert közben folytattam az előbbi tevékenységemet, de már csak a hecc kedvéből. Egyszer csak ajkai közül kicsúszott egy nyögés is. Nagyon meglepődtem még én is, — meg gondolom Ő is — hogy mégis miért ezt csináltam. Úgy kiszívtam a kulcscsontját, hogy az akár hetekig is ott maradhat.

– Mire vagy még képes? – nézett hátra a válla felett olyan tekintettel Baku, hogy attól azt hittem, majd elfutok.

Vörös íriszei úgy izzottak, mint egy farkasnak, aki éppen egy ártatlan őzikét próbál levadászni. Kezdtem volna már hátrálni, de ekkor visszafordította a fal fele a fejét.

– Most is duzzogsz, amiért én jelöltelek meg? – kérdeztem halkan, erre teljes még mindig meztelen testével felém fordult.

– Nem, egyáltalán nem – mosolyodott el – A tudtomra tudtad adni, hogy nem szeretnéd azt amit én, és ezt tiszteletben is tartom.

– Köszönöm – pusziltam meg az arcát.

– Nincs mit. De még az igazi szex hátra van, ugyanis ez csak kinya-

– Kuss. Nem szeretem ezt a kifejezést – szakítottam félbe – Tudom, de azt majd máskor.

Katsuki éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor valaki kopogott. Gondoltuk csak Mitsuki az, de nagyot tévedtünk.

– Kacchan? Itthon vagy?

– Hah? Ez a nyomi meg mit kereshet itt ilyenkor? – firtatta halkan, de megint félbeszakítottam.

– Erre most nincs időnk! Öltözz! – parancsoltam rá.

Mindketten felkapkodtuk a ruháinkat, és berendeztük halkan, — több kevesebb sikerrel — úgy, mintha tanulnánk. Mitsuki nyitott be Dekuval.

– Sziasztok! Nem zavarunk? – somolygott Mitsuki.

– De. Mindig – morogta Katsu a füzete felett.

– Nem érdekel. Izuku anyukája ma este éjszakai műszakos, szóval itt alszik a futonon – magyarázta el a helyzetet a nő.

– Szóval ha a nyomi anyja éjszakai műszakos, akkor mindig itt fog csövelni? Azt kurvára nem! – kezdett ideges lenni a szőke.

– Ez egyszeri alkalom Kacchan – valamiért rám nézett a fiú, és nem ahhoz akinek szólt a mondat.

Valami nagyon rossz fog itt történni...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

– Fiúk inkább feküdjünk le – javasoltam.

– Igaz. Későre jár – nézett ki az ablakon Deku.