Mi lesz, ha..? ~Lando Norris ff. ✔

XI.

Megcsókolni valakit nagyon intim dolog, ezért a szíved mindig kihagy egy ütemet, mielőtt megtennéd.

Keanu Reeves

♡♡♡♡

2021.11.26.

Egymással szemben ültünk, az asztalon pedig az éppen kicsöngő telefon pihent.
Miután az orvos elment, szinte nem kommunikáltunk semmit. Lando csalódott volt, hiszen ki kell hagynia egy jó pár versenyt a fránya vírus miatt. Pedig szegény eléggé jó helyen állt a ranglistán.

-Haló?- vette fel a britt lány a készüléket.-Mi kéne Lando? Szerelmi tanács? Adtam már eleget szerintem.

A fiú torkát megköszörülte és pironkodva válaszolt hugának.

-Az a helyzet, hogy pozitív lett a tesztünk és jó lenne, ha egy ideig távol lennél tőlünk. Szóval, valahova ideiglenesen oda kéne költöznöd, mert ide nem jöhetsz. Bocsi Flo!

-Ajaj. De minden okés, ugye? Jól vagytok?- aggódó hangon beszélt.- Az legyen a legkisebb gond, hogy én hol leszek, megoldom, ne féljetek.

-Egy kis nátha. Bár a báttyád reggel lázas volt, most már sokkal jobban néz ki.- szólaltam meg én is.

-Egy pár dolgot be kéne vásárolnod. Elküldök egy listát. Megtennéd nekünk?- a pilóta sóhajtva dőlt hátra a székén és a szemembe nézve közölte a dolgokat.- Az fix, hogy legalább 2 hétig kis se tehetjük a lábunkat a házból.

-Persze! Ne aggódjatok! Felix-szel elintézünk mindent is!

♡♡♡♡

2021.11.28.

Lando a nappali közepére elhelyezett poliformon nyújtott, amíg én kifelé bámultam az ablakon. Két napja vagyunk összezárva. Két napja ki se tehetjük innen a lábunkat, gyógyszereket kell szednünk és unalmunkban már nem tudunk semmit sem csinálni.

Két rohadt napja hozzám sem szólt.

Próbálkoztam mindennel. Társasozzunk, beszélgessünk, nézzünk meg közösen egy filmet. Még azt is felvetettem, hogy menjünk ki a kerbe focizni.

De ő csak bámult rám, aztán elvonult. Nem értem. Egyszerűen nem.

-Mit főzzek? Mit szeretnél enni?- kérdeztem meg tőle nagynehezen.

-Mindegy.- haladás. Viszont a szemkontaktust még gyakorolnia kell.

-Az 2 napja elfogyott.

-Akkor ami neked jól esik.

Felállt a poliformról és elkezdte feltekerni. Én pedig inkább átballagtam a konyhába, otthagyva őt. Duzzogjon csak. Vagy amit akar. Bánja a tököm.

♡♡♡♡

A tűzhelyen rotyogott a tésztának a víz, amíg én hagymát daraboltam a zöldség levesbe.

Egy ideje itt vagyok. Készítetettem egy kis répatortás muffint is. A pilótáról viszont idejövetelem óta nem hallottam. Nem baj. Addig se cseszi fel az agyam a szótlanságával.

Ez fájt.

A gondolataim hadát a vérző ujjam szakította meg. Szuper. Nem nagy vágás, de nagyon fáj.

Szítkozódva nyitottam meg a csapot és dugtam alá a megsebzett kezem.

Szemem megtelt könnyel, hiszen nem csak az ujjam égette a hagyma leve, de az íriszeimet is. Szipogva állítottam hidegebbre a vizet.

-Minden oké?- ledermedtem. Ennyi idő után némaságba burkolózva végre tudott tőlem valamit kérdezni. Egyik mancsát a vállamra helyezte és áthajolt, hogy megnézze, mi is történt. -Uram Atyám! Nagyon fáj? Jól vagy? Ezt lehet össze kell varrni?

-Nem kell összevarrni. Nem is olyan mély.- de komolyan. Épp, hogy megvágtam.

Szemforgatva fordultam meg, hogy keressek egy sebtapaszt a mögötte levő polcon.

-Odébb mennél kérlek?- rá se pillantva toltam arréb.

-Ülj le!- kapta el a kezem és húzott a pult felé. Könnyedén dobott rajtam egyet és máris a tetején találtam magam. - Majd én ellátlak. Profi vagyok az ilyenben.

Elkezdte kinyitogatni a szekrényeket. Én csak ültem ott, az ujjam már nem is fájt.
Viszont érezni akartam a törődését, hogy végre hozzám szólt.

-A legfelső felfelé nyithatós.

-Kössz, de megtaláltam volna.- vágta vissza.

Kihajtotta és kikapta onnan a kicsi fémdobozt. Lecsapta mellém és kutakodni kezdett benne.
A keze ügyébe akadt egy kenőcs, amit megfordítva olvasta el a rajta lévő feliratot.

Hümmögött egyet, lecsavarta a kupakot és a kacsómat elkapva kezdte keresni a sebemet.

-Másik.- nyújtottam oda neki a balomat mosolyogva.

-Ohh.- nyögte ki rám felnézve, majd végre gyengéden bekente az ujjamat.- Készen is vagyunk.- jelentette ki lesimítva a Hupikék Törpikék mintájú sebtapaszt.

-Köszönöm.- húztam el a kezem, de ő elkapta és egy apró puszit nyomott rá.

-Gyógypuszi.- pirosodott el és visszapakolta a cuccokat a fémdobozba.

Lepattanva a pultról, újra a tűzhely elé álltam és folytattam a dolgom.

-Mit csinálsz?- lépett mögém a pilóta.

-Ebédet.

-Azon belül? Megkóstolhatom?- a válaszom egy határozott 'nem' lett volna, de mancsait a derekamra helyezve kapta ki a kezemből a fakanalat, és szürcsölt bele a pörkölt levébe. -Ez kurva jó.

-Azért remélem a vállam nem etted le.- fordultam felé.

Mosolyogva nézett rám, de amint leesett neki, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz, ledermedt. Mint én.

Oh Istenem! Azok a szemek, ahogy csillognak. Olyan szép zöld! Telt ajkai pedig túlságosan hívogatnak. Elvesztem...

-Nem kéne.- suttogtam.

-Miért?- köszörülte meg a torkát.

-Nem tudom.

Halkan elnevette magát, és az ajkaimra hajolt.