Mi lesz, ha..? ~Lando Norris ff. ✔

VIII.

tudod mi fáj?...az, hogy már nem hív fel, ha hallani akarja a hangom, már nem ír üzenetet, már egy senki lettem számára...

♡♡♡♡

2021.07.31.
Csendben feküdtünk az ágyon egymással szemben és a másik szemeibe bámultunk a gyér éjjelilámpa fényében.

Lando a kezét felém nyújtotta, majd az arcomat kezdte simogatni.

-Nagyon erős vagy. Ugye tudod?- egy újjabb könnycsepp csordult ki íriszeiből. -Hogy nem bántottad magad érte, kibírtad a szenvedést.

Én csak lustán elmosolyodtam és letöröltem azt a kis nedvességet az almácskájáról.

-Csinálhattam volna többet is azért, hogy ne fajuljon el.

-Te erről nem tehetsz.- húzodott közelebb.- De ha találkozok vele, biztos leütöm.- suttogta, mire kuncogtam egy aprót.

Kezdtem megnyugodni. Landoval témát váltottunk a beszélgetés terén.

-Anyu mondta, hogy kaptam egy levelet egy Németországi művészeti egyetemtől, de még nem bontotta ki, azt akarja, hogy én tegyem meg.

-Hűha, biztos valami jó hír lehet. Rólad már csak azt lehet hallani.- vigyorodott el és a lehető legközelebb húzott magához.

-Valószínű.- nevettem fel.- Emlékszem, Erika nagyon be akart oda....

-Úgy megcsókolnálak.-vágott a szavamba és már csókolt is volna meg.

-Ne.- húzodtam el. Hirtelen megbántva éreztem magam, mivel lelkileg még mindig gyenge voltam.

-Na. Pedig a liftben nem igazán ellenkeztél.- közeledett hozzám.

Felpattantam a helyemről és feldúltan az ágy elé sétáltam.

-Ha azt mondom, nem, akkor nem.- csuklott el a hangom. Olyan érzésem volt, mint amikor kihasználnak.

Megforgatta a szemét és ő is felállt.

-Ne kéresd már magad, kérlek.

-Hihetetlen vagy, baszki! Mit akarsz? Nem fogok veled lefeküdni! Sem csókolózni.- döbbentem le.

-És még csodálkozol, hogy apád lemondott rólad.-válaszolta gúnyosan.-Semmit nem engedtél neki soha.

Eléálltam és felpofoztam.

-Menj ki!

A fiú még mindig dermedten állt a szoba közepén.

-Takarodj ki a szobából!- ordítottam rá.

Végül kisietett.

Én pedig zokogva rogytam a szőnyegre.

Azt hittem kedvel. Hogy esetleg barátok lehetünk. Talán megért.

Ezek szerint nem.

Úgy látszik az emlékek és a Landóval való veszekedés hatására újra a mély gödörbe zuhantam..

♡♡♡♡

2021.08.20.

-Kérlek, csinálj nekem tiramisut!- a francia férfi kiskutya szemekkel bámult rám az étkezőben ülve.

-Nemsokára indulnunk kell, majd ha hazaértünk.

-De én most akarok enni.- jelentette ki tovább hisztizve, mint valami kisgyerek.

-Pierre, kérlek.- sóhajtva fordultam felé- Amúgy sem ehetnél ilyeneket.- emlékeztettem az étrendjére.

A férfi csak nyögött egy nagyot, majd átvándorolt a kanapéhoz és ledobta magát rá.

-Olyan egy illúzió romboló vagy. - sértetten fordult úgy, hogy engem ne lásson.

Hisztis.

♡♡♡♡

Egy hét múlva indulok is Münchenbe. Abban a levélben, amit küldtek, az állt, hogy felvennének ösztöndíjjal a művészeti egyetemükre. Igaz, úgy voltam vele, hogy egy évet halasztok, hogy tudjak dolgozni. De most őszintén. Ki az a hülye, aki egy ilyen ajánlatot elutasít?

-Szóval, hova is kéne menned?- Pierre mellettem állva leste a tömeget.

-Valahova a csoporthoz, de mindjárt felhívom Jankát.

A lány végül elnavigált minket hozzájuk. Pierre viszont néhány perc után leszakadt tőlünk és elment megkeresni a pilótatársait, hiszen néhányan eljöttek megnézni az augusztus huszadikai eseményeket.

♡♡♡♡

A sikeresnek nyílvánított fellépésünk után néhányan kerestünk egy vattacukrost. Kisgyerekeket megszégyenítően faltuk az édességet.

-Jól ráztad Em, azt biztos.- megfordulva Daniel vigyorgott rám. Hogy bír ennyit mosolyogni?

Mögötte feltűnt még néhány ismerős-és ismeretlen arc. Köztük volt Mick és Lando is.

Az utóbbi pilóta oldalát viszont egy szép lány erősítette. Vékony, de mégis domború idomok, rökéletes apró arcocska, gyönyőrű mosoly.

Hát, ellentét, az biztos.

Nem sokáig tudtam őket nézni, mivel a német fiú elém pattant.

-Hallod eskü rohadt jó volt.- mondta felpörögve.- Csak kár, hogy a zenék szövegeiből nem értettem egy mukott se.- konyultak le az ajkai.

-Majd lefordítom őket neked.- kacagtam fel.

-Szavadon foglak.-nevetett ő is.

Vártam, hátha Lando és a lány idejönnek beszélgetni, hiszen minden pilóta egy csoportban állt velünk, csak ők különcködtek.

De még csak köszönni sem méltattak nekünk.

-És te Pierre? Hogy-hogy Emnél csövelsz?- nézett ránk Yuki szemöldök húzogatva. Erre a kérdésre még Lando is idekapta a tekintetét.

-Kikérem magamnak, legjobb barátok lettünk!- karolta át a vállam francia.

-Extrákkal?

-Inkább a halál.-nevettem fel.

-Hogy lehetsz ilyen?- nézett rám döbbenten Pierre.-Pedig megvettem a szadamazos kellékeket is.- kezét az arcához rakta és egy nemlétező könnycseppet törölt le vele.

-Megcsalsz mucikám?- Charles sértetten bújt a barátnőjéhez.- Hallottad Lotte? Megcsalt!- tettetett sírást, végül mindenki elnevette magát, kivéve a különcködő duót.

♡♡♡♡

Apa~

Szia kislányom! Láttalak a tévében. Nincs szükséged semmire? Veszek neked valamit, csak találkozzunk. Úgyis rég láttalak!

You~

Szia
Nem kell semmi. Bocsi, de nem érek rá.

Apa~

Apád vagyok! Kötelességem rólad gondoskodni!

You~

Aha, kötelesség. Lemondtál rólam.

Apa~

Megbántam!

You~

Akkor sincs se kedvem, se időm!

Apa~

Megint anyád meg a pasija beszélte tele a fejed?

You~

Nem. Saját döntés. Tudod 17 vagyok.
Eldönthetem, hogy mit is akarok.

Apa~

Ha nem találkozol velem, megyek a gyámügyhöz!

*némítás*