Mi lesz, ha..? ~Lando Norris ff. ✔

III.

Az élet gyakorlatában ügyességre nem taníthat semmiféle iskola, annak iskolája csak maga az élet.
Eötvös Loránd

♡♡♡♡

2021.07.29.

-Gyerekek! Szálljatok már fel arra a rohadt buszra! -és itt is van az Erika féle vadállat stílus-A Holdra gyorsabban eltudnék menni, mint veletek elindulni akárhova.

A mogorva buszsofőr legalább volt olyan kedves és bepakolta a cuccainkat helyettünk. Egyem a lelkét..

♡♡♡♡

Sosem szerettem buszozni. Igaz, hogy suliba is minden nap azzal jártam, meg persze haza. Hányinger és hasfájás gyötört út közben.

Ahogy most is, nem telt el tíz perc, már azt hittem, ott halok meg a legjobb barátnőm mellett.

-Szóljak tanárnőnek?- kérdezte Janka és már állt is fel.

-Az kéne még.- rántottam vissza- Képes meghánytatni.

De tényleg. Volt egy olyan osztálykirándulásunk, ahova a fiúk pár üveg piát is hoztak. Na, azt az első éjszaka meg is itták és mivel szarul lettek az olcsó bortól, valakinek szólni kellett. Aki nem lett más, mint az ének tanár.
Mínusz tíz fokba kirángatta őket a hóba és egyesével ledugta az ujját minden fiú torkán. Mi lányok persze röhögtünk és nèhányan videóztak is, ellenben a kis hülyékkel, akik jajgatva hánytak. Végül szédelegve visszafutottak a szállásra.
Másnap persze jött az ordítozás. A büntetés végül az lett, hogy a női neműek mennek csak a programokra, a többi marad ott józanodni.

♡♡♡♡

Istenem. Túléltem. Szuper.

A hotelben mindenki felpakolt a szobába. Még volt egy fél óránk, mielőtt elmegyünk a pályára próbálni.

-Hupszi, a vadàllat körüzenetet küldött.- dobta le magát Janka a francia àgyra- De csak annyi, hogy teljes fellépőcuccban jelenjünk meg ötkor a földszinten. Ja és azt is odaírta, hogy ne csináljunk semmi illegálisat, de legálisat se. És főleg ne üldözzünk el innen a hotelből senkit.- a végét már röhögve mondta, ami már Marcinak és a haverjainak szól. Igen, kirándulásokon üldöztek már el túristákat. Pèldául, amikor kiálltak az ablakba másnaposan egy szál tökben. Vagy amikor lenyúlták más kajáskocsiát és a nyestekre meg macskákra fogták. De a legjobb, amikor Tomi cipőjét kilógatták az ablakon és azzal kopogtak be az alattuk lévőkhöz. És még csokit is raktak bele..

Fél óra múlva el is kezdtünk átöltözni. Egy egyszerű kontyba fogtam a hajamat. Franc fog most nekikezdeni fonogatni. A tornazsákomba bepakoltam pár szükséges dolgot, majd leültem az ágyra, hogy megvárjam Jankát.

-Szerinted Daniel is kint lehet?- kérdezte izgatottan.

-Nem tudom, biztos. Attól még rakd be azt az izét, amit csináltál.

A barátnőm nagy Ricciardo fan. De az őrült fajtából. Még múltkor készített egy kisebb fotós albumot, amiben ő és a férfi szerepel. Saját magát odaszerkesztette a pilóta mellé, komolyan, ha nem tudnám, hogy azokat a képeket ő csinálta, még el is hinném, hogy tényleg találkozgattak és együtt vannak.

♡♡♡♡

Kész szenvedés volt összeszedni a srácokat, de már szerencsére a pályán vagyunk.

Kicsit sétálgattunk, majd a rajtrácsokra ledobva a cuccokat készítettünk pár fotót. Csoportkép és társai is meg voltak...

Végül elkezdtük az első néptáncot. A tanárnő tapsolgatott és bíztatott minket, hogy hangosabban énekeljünk.

A nő hirtelen megállt és ezzel együtt minket is arra késztetett. Odanéztünk és láttuk, hogy pár srác állt mellette, helyesbítek, pár forma egyes srác.

Angolul magyaráztak Erikának, de szegény egy mukkot nem értett belőlle.

A zavart gondolataimból az keltett fel, hogy a sárkány a nevemet mondva int, hogy menjek oda.

Szuper.. Én lettem az élő google fordítója.

-Uhm, sziasztok!- szólaltam meg angolul a fiúkra nézve. Mind a négyen lefelé bámultak rám, de csak az egyik tekintet fogott meg. Egy zöld színű szempár, vagy kék, el sem tudom dönteni.

Lehet, hogy egy kicsit több ideig néztünk egymás íríszeibe, némán állva. Végül ránéztem a tanárnőre, hogy mit is szeretne. A pilótak nem értettek semmit, de én sem igazán.

-Ez a négy fiatalember idejött hozzám, elkezdtek beszélni, én meg mondtam nekik, hogy nem értem, de csak beszéltek hozzám tovább.- Erika feje már forrt és úgy látszik, hogy ez a fiúknak eléggé vicces volt. Főleg a csapkodása és a túlságosan artikulált beszéde miatt- Légyszíves mondd már meg nekik, hogy éppenséggel zavarják a próbánkat és jobb lenne, ha elhúznának innen. Holnap úgy is mindent látni fognak.

-Szóval- szólaltam meg úgy, hogy ők is érsték- a tanárnőnk azt szeretné, ha nem zavarnátok a táncunkat és, uhm jobb elfoglaltságot találnátok.- és megint csak ugyanaz az egy szempár ejtett rabul, de sikerült kiszakadnom belőle- És még szépítettem is, csak szólok.

-Mi is csak szólni szerettünk volna, hogy körbe akarjuk biciklizni a pályát és ti is csak megzavarnátok minket benne.- George volt a szószóló, értem én.

-Ahj kérlek, még egy fél órát csak kibírtok!- válaszolok sóhajtva- A nő már így is idegbeteg lett. Ezzel most felbontanátok a tervét és rajtunk vezetné le a feszültségét. Nem titeket nyírna ki, nem, nem. Elárulom. Minket. - mondtam drámai hangsúllyal az utolsó szót.

Erre csak elkuncogták magukat. Ezzel se mentem sokra.

-Jólvan- Carlos érti, jó fiú, jár a buksi simi- Addig a töki iszik egy pohár tejet, mi meg felnőttek módjára elkávézgatunk. Hátra arc, és irány Bikinifenék!- ordította a végét.

-Addig még egy gyerekülést is szerezhetünk Lando-nak!- kacagott fel hangosan Charles.

Norris csak elpirosodott arcal nézett engem, én pedig elmosolyodtam rajta. A fiú erre mégjobban piros lett.

-Szia.- köszönt el hallkan, majd meg sem várva a válaszom elfurdult és a haverjai után szaladt.

-Na mit mondtak és miért ordítoztak?- nézett rám nagy szemekkel az ének tanár.

-Hát, biciklizni akartak, de azt mondták, megvárják, amíg végzünk.

-Reméltem is.- tette vissza fogcsikorgatva a szemüvegét az orrára- vagy kilyukasztottam volna a picsába az összes gumijukat.

Kedves, mondhatom...

Ahogy elnéztem, a többiek nem is igazán velünk voltak elfoglalva. Jó, volt egy-két ember, aki figyelt, de a legtöbben még mindig képeket csináltak, telefonoztak vagy beszélgettek.

Szerencsére...

Janka pedig csak azzal az "én mindent láttam" nézéssel figyelt engem, majd egy huncut mosolyra húzta a száját.

-Csak azt nem értem, miért kell ezért ordítani...- tette hozzá utólag a tanár.