X.

680 35 3
                                    

Az ölelés gyógyír a léleknek.

A szentfazék c. film

2021.11.26.

Már szinte minden a helyére lett rakva az új kicsi lakásunkban. Csak a személyes dolgokat kell még kipakolni.

Pihenés képpen leültünk a kanapéra beszélgetni egy kis általam készített spagettivel.

-Ez ilyen magyaros fajta?- nézi furcsán az ételt Pierre.

-Ne fintorogj, múltkor is ilyet ettél nálunk.- forgatom meg a szemem és Landora pillantok, aki éppen engem bámul.-Akkor bezzeg nem volt vele semmi bajod.

-De ez másabb.-kötekedett tovább.

-Igen, mert csináltam neki hagymás alapot.-adtam rá választ.- Na de most inkább tömd magad. Lassan menned kell a géphez.

-Uhm tényleg.- szólalt meg hirtelen a britt fiú.- Nem lenne baj, ha itt maradnék éjszakára?- nézett ránk felválltva.

-Dehogy!-vágta rá azonnal Flo.- Viszont csak a kanapéval tudunk szolgálni. Az fix, hogy a csülkeid be nem teszed az ágyamba. Mondjuk, Em még megszánhat.- szemöldökét húzogatva evett tovább.

-Jó lesz nekem a kanapé is.- torkát megköszörülte a mondata előtt, majd ő is a kajájába temetkezett.

♡♡♡♡

Pierre-től elköszönve léptem a nappaliba, ahhol Lando terpeszkedett a telefonját nyomkodva.

-Esetleg szükséged van még valamire?

-Nem, köszi.- mosolygott rám szelíden.

Otthagyva őt elbattyogtam és vettem egy gyors zuhanyt.

Az eső odakint szakadt és októberhez képest dörgött az ég. Szerencsére engem ez nem igazán zavart, így gond nélkül fordultam át a másik oldamra és csuktam be a szemeimet.

Holnap szerencsére szombat...

♡♡♡♡

-Em!

Nem reagáltam.

-Em!-ez már egy kicsit hangosabb volt, de csak jobban kényelembe helyeztem magam.

-EM!- már bökdösött is.

-Rossz ajtó.- nyögtem ki fáradtan.-Flo szemben van.

Rápillantottam az órára az éjelliszekrényen. Még éjfél se volt. A vihar viszont sokkal nagyobb lett.

-Tudom.-suttogta vissza Lando.-Maradhatok itt?- kérdésére felkapcsoltam az éjjelilámpát és egy nagy kérdőjellel a fejem felett bámultam rá.

-Már miért is?-értetlenkedtem.

-Merr... öh..-szégyenlte el magát és a piros orcáját az ablak felé fordította.

-Még ma, ha kérhetem.

-Félek.-nyögte ki végül.

-Te, aki több mint háromszáz kilométer/órával száguldozik?- döbbentem le.

-Félek a sötétben. És ez nekem még nagyon új hely. Meg a dobozok kibaszott rémisztőek.- nevetett fel halkan.

-Gyere. De ha hozzám mersz nyúlni, feldarabollak.-kapcsoltam le a lámpát.

Ha valaki felébreszt álmomból, elég morci tudok lenni.

A fiú kisietett az ajtón és a paplanjával a kezében tért vissza. Végül befészkelte magát mellém.

Mi lesz, ha..? ~Lando Norris ff. ✔Waar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu