Heather | ✓

[ n e g y v e n n y o l c a d i k ]

-Nem feküdtünk le!

Sajnos,tettem hozzá magamban.A szívemig belereszkettem még a gondolatába is,hogy az enyém legyen a lány teljesen,de az aztán tényleg mindent összekuszált volna közöttünk.

Egy mély levegőt vége újra elcsendesedett,hogy át tudja gondolni,amit mondani akart.

-Haverodként azt mondanám,hogy szedd össze magad,mert Luna egyszer visszamegy Rutlandbe.-mondta,én pedig vártam,hogy folytassa,mert tudtam,hogy ez még nem minden.-A legjobb barátnője barátjaként azonban azt kell tanácsolnom,hogy engedjétek el a dolgot.-mondta,a számat pedig keserű íz öntötte el.-Sierra egy évig kapargatta a földről szerencsétlen csajt,néha már én is be akartam neked verni egyet,mikor Sierra rólad panaszkodott.Mármint így tényleg,padlón volt teljesen és nem hiszem,hogy az apja halála mellé még hiányzik neki ez is.

Kínos mosoly ült ki mindkettőnk arcára.Tudtam,hogy igaza van,de nem akartam megfogadni a tanácsát.Ha David tényleg nincs a képben...

-Ha nincs együtt a gyerekkel,akkor meg pláne.Még barátoknak is veszélyesek vagytok,Marco.-nevetett fel kínosan.-A vak is látja,hogy a végletekig mennétek a másikért.Talán David még visszatartana,de ha nem...

Újra felrobbantanánk mindent magunk körül.Aztán Luna újra eltűnne.

-Tizenkét éves korom óta tudom,hogy soha nem lesz egy lány sem olyan,mint ő.-mondtam ki őszintén,mire keserű mosollyal biccentett.

-Tudom.

Halkan felnevetett,mire én kérdőn néztem rá,ő azonban csak mosolyogva meredt a távolba.

-Mikor az első próbán megkérdeztem,terveztél-e már valamiféle nevet a bandának,egyből rávágtad a Pluviophile-t.Nem kérdeztem,de érdekelt mi állt emögött.

Tudtam,mire akart kilyukadni,de csak hagytam,hogy folytassa.

-Aztán utánakerestem,mit is jelent ez a szó pontosan és furcsálltam,hogy pont ezt választottad.Egy ember,aki szereti az esőt,emlékszem,a net azt írta,hogy valaki,aki ötömet talál benne.

Felnevettem a kifejezésén,de mostmár biztos voltam benne,hogy megértette a jelentését.

-Rain.-ejtette ki a nevet a száján,ami miatt erre a szóra esett a választásom.-Luna Rain Flores.

Elöntött a melegség,ahogy arra az időszakra gondoltam,mikor bandanevet kerestem.Mindig Luna volt az,aki bíztatott,hogy csináljam meg és ne hagyjam,hogy bármi az álmaim útjába kerüljön és neki hála tartottam ott,ahol.Persze,nem teljesen ez volt az oka,amiért róla neveztem a bandát.

Sokkal inkább az,hogy olyan volt nekem,mint egy rohadt múzsa.Minden dallam mögött ő állt,a zenét miatta szerettem meg,az egész gyerekkoromat vele énekelve töltöttem,ő kötött össze azzal,ami most az életemet jelentette.És ha zenéltem,ő járt a fejemben,minden,ami ő.Ezért nem volt kétség,hogy mi legyen a banda neve.

-Tudom,mit érzel.-nézett rám egy nagy mosollyal az arcán.-Sierra nélkül már semmi nem lenne ugyanaz.

Tényleg így volt.Luna beette magát újra a gondolataim közé,egyszerűen képtelenség volt kizárni onnan,mégha haragudtam is néha rá.A kék szemei,főleg,ahogyan rám nézett vele,mindig túl erős érzelmeket váltottak ki belőlem ahhoz,hogy bármikor is a fejemmel tudjak gondolkodni a szívem helyett.