Heather | ✓

[ n e g y v e n h a t o d i k ]

-Luna!Hall engem,ugye?Princesa,hallasz?-kezdtem azonnal bepörögni a hangját hallva.

Alig telt el pár óra,viszont máris hiányzott.

-Sierra kérlek.-sírta el újra magát,mire hallottam,hogy a lány szót fogadva felemeli a telefont.

-Ne,várj!-mondtam,azonban már késő volt.

Letette.

Felöltözve valami melegebb ruhába,villámgyors sebességgel ültem be az autóba,majd elindultam Sierráékhoz.Magyarázatot akartam arra,mi történt tegnap éjjel,hogy tényleg ennyit jelentett-e csupán neki és el akarja felejteni az egészet,vagy...

Vagy talán több is lehet belőle.

Luna

-Luna,te egy idióta vagy!

Az embernek általában azért van a legjobb barátnője,hogy támogassa a döntéseit és elfogadja őt,ahogy van,minden szarság ellenére is.Erre persze,mikor én megérkeztem Sierrához sírva,hogy gyűlölöm Marco Torrest,mert nem tudom gyűlölni,akkor leültünk megbeszélni mi történt,mindent elmondtam és még ő cseszett le engem.

Persze valahol érthető volt,miután Marconak kifakadt,hogy talán egy kicsit most szégyelli magát amiatt,hogy a fiút támadta le helyettem,de már túl későn vettem észre,hogy felhívta.

Mikor megérkeztem,még ő is és Landon is az ágyban feküdtek,valami filmet néztek,de egyből mindketten felpattantak,ahogy meglátták,hogy nézek ki.

-Veled meg mi a szar történt?-fogalmazott cizelláltan Sierra,mire még jobban sírni kezdtem és úgy bújtam hozzá a lányhoz.

Hallottam,hogy Sierra kiküldi Landont,hogy ez most talán csajos téma lesz,aztán a fiú le is lépett,kettesben hagyva minket.Sierra furcsán méregetett,hátha rájön mi történt,azonban csak a fiú nevét tudtam kinyögni folyamatosan,mert a sírástól lassacskán levegőt sem kaptam.

-Na jó,szétverem a fejét.-aztán már mielőtt bármit mondhattam volna,már tárcsázta is a számot.

Így jutottunk ide,hogy Marco valószínűleg elmondta,hogy ő maga sem érti,mi bajom van,én pedig muszáj voltam elmesélni mi történt.Megtettem,elmondtam a tegnap este történteket,kicsit összefoglalva,mert elég volt a fejemben újra és újra lejátszódó jelenetekkel bajlódni,nem akartam még szavakba is foglalni őket.

Szégyelltem magamat,hogy így kivetkőztem magamból Marco előtt,szó szerint,ahogy azért is,mert én kértem arra,hogy tartson távolságot,aztán meg végül olyan dolgokért könyörögtem,ami,nos...Nem épp barátokhoz illik.

-Úristen.-pirult el Sierra a téma miatt,de mosoly ült ki az arcára.-És jó volt?

Az arcomat a kezembe temetve igyekeztem leplezni a zavaromat,de akárhogy próbáltam bármi másra koncentrálni,folyamatosan az érintései jártak az eszemben.

-Nagyon jó volt.-vallottam be szipogva.

Sierra őszinte boldogsággal nézett rám,tudta,hogy ez volt az első alkalom,hogy ilyet éltem át egy fiúval.Tizenhét éves koromig túl korainak éreztem,amikor pedig már készen álltam volna rá,senkit sem voltam képes közel engedni magamhoz.