Heather | ✓

[ n e g y v e n n e g y e d i k ]

-Biztos ezt akarod?-húzódott közelebb hozzám Marco észlelve a bizonytalanságomat.-Megérti biztos,hogyha nem.

Utáltam,hogy ennyire ismer és nem akartam,hogy képes legyen így kiigazodni rajtam.Nem akartam,hogy ilyeneket csináljon,mert túl gyorsan elfeledtette így velem,mit tett.

-Nem,minden oké.-hazudtam.-Csak ezen az Izzy&Lizzy dolgon gondolkodtam.

Nem volt teljesen hazugság,mert tényleg eszemben volt a lány,akinek hála elvesztettem pár feliratkozómat.Feltöltöttem még két nappal korábban egy videót,aminek az elején elmeséltem,mi is volt az igazság belőle és mi nem,aztán úgy voltam vele,mindenki azt hisz,amit akar.

Marco csak bólintott,majd hátradőlve a kanapén telefonozni kezdett.

Távolságtartóbb volt azóta,mióta megkértem rá,hogy ne erőltesse ezt az egészet.Néha el tudtam hitetni magammal,hogy jó ez így,ha tartja a megbeszéltekhez magát,akkor talán én is képes leszek kordában tartani a szívemet.Mégis ettől függetlenül,elég volt,ha hallottam a hangját és a hiánya ugyanúgy táplálódott bennem tovább.Talán még jobban,mint azelőtt.

-Na srácok,mondom mit kéne énekelnetek...

Hosszú volt a megbeszélés a fellépéssel kapcsolatban,ugyanis habár nekem nem volt benne nagy részem,Marco miatt maradnom kellett.Adriana a lelkemre kötötte,hogy vele megyek hozzájuk át és nem sétálok ebben a hidegben,így szófogadóan megvártam,míg a fiúk is végeztek.

Hála az égnek,nem próbáltak aznap rám tekintettel,hogy ne kelljen várnom,ezért másnapra beszélték meg a zenélést.Elköszönve a fiúktól Landon lelkére kötöttem,hogy a dalokat még ma küldje át nekem,majd bevárva Marcot,kiléptem a hűvös levegőre.

-Hozzánk,ugye?-kérdezte közömbösen,mire csak motyogtam egy ühüm-öt.

Kínos volt a csend az autóban és az őszintét megvallva,inkább megfagytam volna az őszi szél miatt,minthogy így kelljen végigülnöm az utat.Marco csak a vezetésre figyelt,így nem vette észre,ha néha rá pillantottam,mert ma valahogyan máshogy festett.Levágatta a haját,így a tincsek már nem lógtak a szemébe,de az éles állkapcsát erősen kiemelte a rövidre nyírt fazon.Helyesebb volt,mint valaha,ahogy férfiasodott az évek alatt és a nyaka,amit egyáltalán nem takart a dzsekije,vonzotta a tekintetem,valamilyen furcsa okból.

-Mi az?-nézett rám ártatlanul a mélybarna szemeivel,egy pillanatra levéve a tekintetét az útról.

Igyekeztem kiverni a képet a fejemből,hogy a nyakát csókolom,mert kezdtem még a gondolattól is zavarba jönni.Igazából azt sem tudom,hogy jutottam idáig,inkább az ablakon kibámulva gondolkodtam.

Az istenért vagy ennyire vonzó egy férfi,Marco Torres.

Az út csigalassan telt,alig vártam,hogy megérkezzünk.Ahogy az autót leparkolta,már ki is pattantam,a friss levegő lehűtötte a piszkos gondolatoktól felhevült testemet.Lehunytam a szememet,hogy összeszedjem magamat,mert amennyire képzeletben élveztem Marco közelségét,úgy rettentem meg tőle,ahogy hozzám lépett.

-Jól vagy?-kérdezte aggódó tekintettel,mire bólintottam.

Kivéve a táskámat a hátsóülésről lezárta az autót,majd beléptünk a házba.