ᴏ̈ʀᴏ̈ᴋᴏ̈s - ᴀ ʜᴇʀᴄᴇɢɴᴏ̋ ᴍᴇsᴇ́ᴊᴇ

|19|

Nicolas

- Mit gondolsz az új lányról? - kérdezte Ezra miközben felhúzta az íját.
-Valamiért nem bízok benne. Csak így feltűnt a semmiből és Noelen kívül senki nem ismeri. Valami nem stimmel vele, érzem. - mondtam miközben kiszedtem a céltáblába fúródott nyilat, majd visszasétáltam Ezra mellé.
- Egyszerűen paranoiás vagy. - jelentette ki egyszerűen Ezra.
- Hibáztatsz érte? Eltűnt a jegyesem. - vagyis tulajdonképpen elszökött. Ami felvet meg egy kérdést, hogy miért jött vissza.
- És az kinek a hibája volt!? Nik, komolyan képzeld magad Noelle helyébe... ha nem akarod, hogy megint megtörténjen végleg be kell fejezd Sierrával. - nézett rám szigorúan Ezra. Döntenem kell. - Fel kell nőj ahhoz jó király legyél.
- Mikor lettél ilyen bölcs? - nevettem. - De igazad lehet. - sóhajtottam.
- Nem lehet, hanem igazam van. - mondta mosollyal a szája szélén. Imád kioktatni. Miután mindketten a célba lőttünk egy-egy nyilat a táblához sétálva ki akartuk őket venni, de ekkor a fülem mellett elrepülve egy nyíl a tábla közepébe fúródott.
Hátra nézve Mayát láttam, aki a ház mellett állva leengedte a nyilat. Oldalra nézve láttam, hogy Ezra sem hisz a szemének. Tökéletes találat olyan messziről. Maya közelebb sétált hozzám, majd tíz centire megállt tőlem.

- Jól figyelj rám! Nem érdekel ki vagy, mennyi pénzed van vagy milyen címed. Meg sem érdemled Noellet. Viselkedj úriemberként vele, mert amit tettél megbocsájthatatlan. Örülj, hogy egyáltalán rád néz. Szóval legyél jófiú. Ha még egyszer meg mered bántani, akkor nem a céltáblát fogom eltalálni. - mondta vörös izzó tekintettel, amitől esküszöm megijedtem. - Megértetted szépfiú!? - némán bólintottam, amire sarkon fordult és visszaindult a kastélyba.
- Ezt megkaptad haver. - ütögette meg a vállam nevetve Ezra. Lefagyva néztem Maya magabiztosan távolodó alakját. Bátor lány, annyi szent.

Noelle

Sietős léptekkel mentem az apám irodája felé. Hogy tehette ezt?
Az ajtaja előtt álló őrök ellenére berontottam az irodába, ahol apám az asztalánál ülve dolgozott. Egyik kezében egy papírt fogott, másikkal az asztalon támaszkodva fogta a fejét, olvasott.
- Noelle mit jelentsen ez!? - nézett fel az asztaláról rám.
- Miért nem mondtad el? - kérdeztem dühösen.
- Mit? Nem értelek. - letette a papírt és az asztalától felállva mellém sétált.
- A labirintusban van anya kriptája. Miért nem mondtad el? Sosem ismerhettem őt. Legalább annyit tehettem volna, hogy virágot viszek a sírjára, de te még ezt is megtagadtad volna tőlem. Tudni akarom miért! - mondtam dühösen karba tett kezekkel. Apám tekintetén átfutott a felismerés egy pillanatra, majd újra felvette szigorú állarcát.
- Nem csak neked fáj, hogy Alice nincs velünk. - mondta miközben meg akarta fogni a vállam, de lesöpörtem a kezeit.
- De igen. Úgy látszik csak nekem fáj. - mondtam apám szemébe az igazt, majd megfordultam és kimentem, de meg visszafordultam az ajtóban. - Ne szamíts rám vacsoránál és Mayára se, nem kér a kihallgatásodból többet.

×××

Az ablakon párkányán ültem és néztem a holdat. Felhúzott lábakkal ültem a kipárnázott párkányon, a fejemet a térdemre hajtva. Lehetne ennél rosszabb? Nem bízhatok a saját apámban, az anyám nincs velünk, Gaia és Mauro mérföldekre, Kai az erdőben bujkál valahol... még sosem éreztem magam ilyen egyedül.
Két kopogás után valaki benyitott a szobámba.
- Gondoltam, hogy itt leszel. - ült le mellém egy kedves mosollyal az arcán. - Az őreid elég mogorvák.
- Tudom. - nevettem. - Hogy lesz most? - néztem az erdő felé. Találkoznom kell Kaial.
- Egyszerű, ha elég sötét lesz egyszerűen kirepülsz az ablakon. - mondta egyszerűen. Nagyokat pislogva néztem rá.
- Mi? - kérdeztem döbbenten.
- Sötét lesz, senki nem fog látni és különben is az ajtón észrevétlenül úgysem tudsz kimenni. - mondjuk igaza van. Lehetetlen észrevétlenül kisurranni apám őrei mellett.
- Igazad van. - bólintottam. - Már úgyis tudom, hogy kell repülni. - mosolyogtam a kellemes emléken, mikor Kai megtanított repülni.
- Megvárlak lent. - mondta, majd miközben felállt végig simította a kezemen. - Kai biztos örülni fog, hogy láthat. - mosolygott, majd kiment.