Tizenharmadik fejezet

2.9K 190 7
                                    

Alina Parker

Késő este volt már, amikor rávettem magam a zuhanyzásra. Fáradt voltam és még a fejem is sajgott ahogy beálltam a víz alá. Jól esett a felfrissülés és kicsit jobb közérzettel léptem ki a fülkéből. A mosdókagyló, pultba volt beépítve, így oda tettem le a holmimat, de pont a pizsama felsőmet nem hoztam ki magammal. A nadrág és a fehérneműm persze a neszesszer alatt volt. Pár percig zavartan és gondolkodva néztem a tükörbe, majd kiengedtem a hajam, felvettem a holmim és kiléptem a folyosóra, ahol Lando pont elhaladt. Úgy torpant meg mintha törülköző nélkül léptem volna ki.

- Bent hagytam a felsőmet –magyaráztam, és közben az egész fejem lángolt. Hiszen egyszál törülközőben álltam előtte.

- Persze, értem --köhintett és tovább ment a folyosón, mintha menekülnie kellene. Mondjuk a barátnője vagyok azért ez nem olyan mintha haverok lennék, abban az esetben tényleg sokkal kínosabb lett volna ez a szituáció.

Zavartan átmentem a vendégszobába, felöltöztem, közben pedig rájöttem mennyire szürreális az egész helyzet. A barátomnál alszok, de külön szobába! Ez mindenhogy fura. De nem akartam kötekedni vagy nyomulósnak tűnni, ezért nem szóltam. Kimentem vissza a nappaliba, ahol Lando éppen elkapcsolta a tévét. Még nem zuhanyozott le, így ugyan abban a ruhában volt, mint amiben megérkeztünk délután.

- Lefürdök, aztán elteszem magam holnapra --jelentett be ahogy hozzám lépkedett. Puszit nyomott az arcomra és kikerülve visszament a folyosóra. Felsóhajtva megfordultam és a vendégszobába visszairányultam, majd a takaró alá bebújtam. Bár fáradt voltam, a szememre mégsem jött az álom és amikor kettőt rezget a telefonom, azonnal érte nyúltam.

Annie: Na milyen a pasiddal a hétvége?

Alina: Minden szuper.

Igazából tényleg minden jó volt, azon kívül, hogy Lando nem akart velem aludni. De az idő hallattával ez is változni fog nem? Vagy csak komolyan ennyire hülyének tetem magam?

Annie: Mesélj már!

Alina: Voltunk ma az időmérőn, nagyon kedves volt mindenki és igazából ennyi.

Annie: Na és Landoval mit csináltatok utána? Várost néztetek?

Igazából semmit nem csináltunk a filmezésen kívül.

Alina: Nem, itthon voltunk, de gondolom majd holnap csinálunk valamit.

Annie: Biztos nagyon fáradt lehet.

Erre már nem írtam semmit vissza, inkább csak lezártam a képernyőt és lekapcsoltam a villanyt.

Július 17. szombat

Elég rosszul sikerült aludnom. Állandóan forgolódtam a szokatlan ágytól, ami a hátamnak túl puha volt. Konkrétan reggelre elsüllyedtem benne. És persze a kialvatlanságom, általában a hisztis énemet elő hozza. A lehető legmorcosabban felöltöztem egy kék farmerbe és egy v nyakú fehér felsőbe. A hajamat kivasaltam és minimális sminket dobtam fel magamra. Mire én kész lettem, majd kiléptem a folyosóra, Lando még csak ekkor lépett ki a hálójából, egy kék kockás pizsama alsóban és szintén kék pólóban.

- Jó reggelt, de hamar kész lettél --nézett rajtam végig, én pedig szótlanul elindultam a konyha felé.

- Jól aludtál? --jött utánam.

- Szörnyen –feleltem, és leültem a pulthoz majd a kezemre hajtottam a fejem.

- Mi volt a gond? --lépett el mögöttem és egy rohadt puszit nem nyomott a fejemre se semmi.

- Semmi --feleltem inkább, és felálltam a pulttól.

- Kimegyek a kertbe levegőzni --motyogtam és bár nem akartam tényleg elrontani az egy hónapos békét közöttünk, de kezdtem magam úgy érezni mintha csak a legjobb barátja lennék, akit néha napján eszébe jut megcsókolni vagy megölelni. Külön aludtunk, mint az idegenek és igaz csak két hónapja ismertük meg igazán egymást, akkor is túlzásnak ítéltem, hogy nem akar még velem aludni. Elhúztam az üvegajtót, majd leültem az egyik napozó ágyra és el is dőltem rajta, mert a hátamnak elképesztően jót tett. A nap kellemesen sütött rám és képes lettem volna simán elaludni ott, ha Lando nem lép ki utánam.

- Hoztam a kávét --szólalt meg, mire kinyitottam a szemem.

- Kösz --ültem fel, ő pedig leült üres kézzel a másik napozóágyra.

- Haragszol? --érdeklődött. Helyes lenne haragudni azért, mert lassan akar haladni? De álljunk csak meg, ő egy szóval nem mondta a lassan haladást, csak én beszélem már két vagy is lassan három napja magamba ezt.

- Miért nem akarsz velem aludni? --kérdeztem hirtelen, mire egy pillanatra lefagyott, de úgy tűnt számított a kérdésemre. De én a válaszára kurvára nem.

- Szeretek egyedül aludni --vont vállat, mire teljesen kiakasztott.

- Minden lány álma, hogy a pasija ezt mondja neki --álltam fel, Lando pedig fújtatott egyet.

- Alin --nyúlt a kezem után.

- Ne, ne érj hozzám, mert én meg ezt nem szeretem --húztam el a kezem és visszamentem a házba.

- Mi lenne, ha nem vesznénk össze? --jött utánam.

- Mi lenne, ha felnőnél? --érdeklődtem dühösen.

- Jó tudod mit, elmegyek a pályára te meg addig lenyugodhatsz itthon --morogta.

- Persze, nehogy véletlen a fotósok lekapják, hogy összeveszünk, nem? --vágtam vissza, mire Lando arca eltorzult.

- Miről beszélsz? –kérdezte, mintha valami titkot fettem volna fel.

- Semmiről, mellesleg kimegyek a pályára, nem érdekel mit akarsz --közöltem és visszamentem a vendégszobába.

Sziasztok! Tegnap el is felejtettem megköszönni, a rengeteg kedves kommentet és üzentet, amit kaptam a Pierre Gasly sztorival kapcsolatban és persze egyaránt Landossal is. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kedvesek vagytok velem, köszönöm szépen! Szép napot nektek!  

Idegen érintés L.N | BefejezettWhere stories live. Discover now