Idegen érintés L.N | Befejezett

Ötödik fejezet

Alina Parker

Május 30. vasárnap

Pár órára bekellett mennünk Annievel a pizzázóba, mivel anyu a nagyit ment meglátogatni és szükség volt ránk. Én igazából nem bántam annyira, mert már úgyse kellett sokat bejárnunk a suliba, és e-miatt nem bántam a szabadidőm elvesztését. Annie egész este írogatott a randival kapcsolatban, de én nem írtam neki vissza. Egyszerűen én sem tudtam, hogy igazából mi is történt. Kiakadtam a srácra teljesen jogosan, aztán pedig megcsókolt. Lando Norris megcsókolt! De ettől függetlenül nem tudtam elmenni a viselkedése mellett. Azt persze jól tudtam, hogy mindenkinek jár egy második esély főleg, ha nem akarod elhinni, hogy az imádott pilótád kurvára nem olyan, mint amilyennek hitted. Nem voltam naiv, de úgy éreztem jobb, ha még egyszer találkozok vele és a szüleim meg Annie előtt sem sározom be. Így amikor beléptem a pizzázóba és Annie a pult mögül meglátott, majd faggatni kezdett, hazudtam. Utáltam hazudni, de most nem volt más lehetőségem.

- Szóval tényleg olyan aranyos, mint amilyennek tituláltuk? --dőlt a pultra és úgy nézett rám mintha cukorka eső esne.

- Igen –biccentettem, és egy mosolyt erőltettem magamra.

- Mikor találkoztok újra? --csapkodta meg boldogan a pultot.

- Nem tudom, este óta nem beszéltünk --vontam vállat és közben eszembe jutott, hogy talán nem is fog írni. Hisz lehet megcsókolt, de előtte kiosztottam nem valami szépen. Egyik részem szerette volna, ha inkább nem ír és elfelejthetjük a tegnapit, de a másik felem még is akarta őt és ezt a felemet utáltam.

- És hova vitt? –érdeklődött, miközben egy harmincas pasi belépett az ajtón.

- Egy luxus étterembe --alig bírtam normálisan kiejteni a szavakat.

- Jaj, de romi –sóhajtozott, majd az idegen pasastól felvette a rendelést, én pedig hátra mentem apának köszönni és letenni a táskámat.

- Szia --léptem be a konyhába, ahol apa fehér munkaruhában és kócos, őszeshajjal gyúrta a pizza a tésztát.

- Szia! Na milyen volt tegnap a randevúd? --érdeklődött és úgy döntöttem, itt se fogok sokáig maradni.

- Jól --zártam le ennyivel, közben pedig az öltözőbe átmentem és letettem a táskámat, majd visszamentem Anniehez.

- Szóval történt még valami csodás tegnap? Mondjuk maga a pasi egy csoda --tette hozzá, én pedig elnevettem magam rajta.

- Semmi olyan, amiről másnak tudni kellene --húztam az agyát, mire felegyenesedett.

- Megcsókolt? --kérdezte azonnal, én aprót bólintottam és engedtem, hogy mosolyra húzódjon az ajkam.

- Igen, de nem volt nagy csók... Inkább olyan kis puszi szerű --vázoltam fel.

- Ne rontsd a képet róla, neked is az első csókod volt, lehet neki is --összeráncoltam a homlokom, mivel erre nem is gondoltam. Lehet Lando is először volt ilyen randin? Talán tényleg fogalma sem volt hogyan lenne helyes viselkednie. Bár ez nem lehet mentség arra, hogy milyen bunkó is volt.

- Igaz –sóhajtottam, és a fém sószórót kezdtem piszkálni, amiből végül piros paprika szóródott ki.

- Ez most komoly? --néztem Anniere.

- Most nem én voltam! --védekezett azonnal. Legutóbb amikor Annie töltötte fel a fűszertartókat, mindent összekevert és legalább hat rossz pizza sikerült.

- Remélem is, mert akkor lehet apa már mérget is kevert a pizzára --sóhajtottam és pult alá tettem a tartót.

Lando Norris

Mivel tegnap este vissza is utaztam Bristolba, így délután kettőig aludtam. Nem is nagyon terveztem semmit csinálni, de amikor Charlotte hívni kezdett, ma már ötödjére, muszáj volt elszakadnom a párnámtól.

- Mondjad --ásítottam a telefonba, mire Charlotte lekorholt, hogy ez nem illendő.

- Jól van, tudom –sóhajtottam, mivel pár óra alatt ő a második ember, aki kioszt.

- Milyen volt a találka? Jól sikerült? –kérdezte, mire elhúztam a szám.

- Hát... Kicsit tévedtünk vele kapcsolatban --túrtam a hajamba, miközben próbáltam nem ásítani.

- Miért? Nem jó fej? --most mondjam meg, hogy képes voltam másfél óra alatt kiakasztani úgy, hogy után ki is osszon? Majd megmondta, ennyi elég volt belőlem? Na nem, ezt meghagyom magamnak.

- De igen az, csak nem az a tipikus "oda vagyok érted" csaj --sóhajtottam.

- De hisz rajongód, biztos nem lesz olyan nehéz összejönnöd vele --Charlotte nem értette, hogy Alina az a típus, akiért megkell küzdeni. Tegnap megcsókoltam, de az is csak azért sikerült szerintem mert hirtelen érte. Őszinte legyek, amikor elhúzódtam féltem, hogy megüt. Bár talán meg is érdemeltem volna.

- Nem tudom, lehet hagynunk kellene --mondtam ki, amit leginkább éreztem, de bevallom a tegnapi kiosztása után, egész repülő úton rajta kattogtam, ami nem sok jót jelentett.

- Lando, mi a fenét műveltél tegnap, hogy így megakarsz futamodni? Ugye tudod, hogy még kiskorú és bármikor nyilatkozhat rólad bármit! Belementél ebbe most már végig visszük! Viselkedj úgy, mint egy normális ember! --korholt le.

- Jól van --motyogtam.

- Majd hívj, ha van valami --tette le, én pedig megnéztem az értesítéseimet és rámentem Alina nevére.

landonorris: Szia. Hogy vagy? Minden oké köztünk?

Hezitálva küldtem el az üzenetet, majd vártam, hogy hátha megnézi, mivel azt mutatta elérhető. Hát nagyon nem tette meg, de a sztorijában megosztott egy közös képet a barátnőjével. Miért nem ír vissza? Most komolyan tegnap ennyire elcsesztem volna mindent?

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla