Idegen érintés L.N | Befejezett

Negyedik fejezet

Alina Parker

Május 29. szombat

Valahogy túl nehézkesnek éreztem az egész randit. Évek óta követve őt, valahogy másra számítottam. Főleg mert ő kezdeményezett és úgy gondoltam majd sokkal... Sokkal udvariasabb és kedvesebb lesz. Persze a randi további részébe már javult a helyzet, de az étterem, ahova vitt egyáltalán nem az én világom volt és elképesztően feszengtem mindvégig. Hatalmas csillárok lógtak a plafonról és minden egyes nő estélyiben volt. Miközben én nagyon alul öltöztem. Ha a borzalmas randik listáját elkezdeném írni, biztosan ez állna az első helyen jó ideig.

- Köszönjük --mondta Lando ahogy a pincér lehúzta a kártyáját és visszaadta a kezébe.

- Mehetünk? --nézett rám, én pedig bólintottam.

Vannak olyan dolgok az életben, amiket jobb távolról és majdnem ismeretlenül szeretni mint, megismerni és hatalmasat csalódni. Ez most pont így volt és ahogy kimentünk az étteremből, a sötét Monacoi éjszakába, Landora néztem, aki még egy kedves pillantást sem lövellt felém egész este.

- Kérdezhetek valamit? --szólaltam meg, miközben az étterem parkolójában megálltunk a McLarenje mellett.

- Persze --biccentett rám sem nézve.

- Miért hívtál el? --a kérdésem hallatán végre felnézett rám, de már az autó másik oldaláról.

- Tessék? --nézett zavartan.

- Miért hívtál el, amikor egyértelműen mással lennél inkább? --kérdeztem és nehéz volt kiejtenem a szavakat.

- Még is miből szűrted ezt le? --támadt vissza.

- Mindenből --válaszoltam halkan, és hátrébb léptem egyet az autótól.

- Lehet, hogy egy idióta rajongónak tartasz, de egy pasinak sem fogom engedni, hogy megalázzon. Nem érdekel a hírneved vagy a pénzed, amivel remekül felvágtál --mutattam az autóra majd az étteremre, ahol drágább volt, egy pohár víz, mint a ruha, ami rajtam van.

- Nekem ennyi elég is volt belőled --mondtam végül és elindultam az ismeretlen utcában.

- Várj --szólalt meg, de én annyira nem akartam már a társaságában lenni, hogy nem akartam megállni, még egy pillanatra sem.

- Sajnálom, hogy elcsesztem ezt a randit -mondta, közben utolért és a kezem után kapva megállított.

- Miért ítélsz el az első randink után? -kérdezte, mintha nem lenne teljesen egyértelmű.

- Mert okot adtál rá. Sosem ítélkezem, de te mindent megtettél, hogy a legrosszabbul érezzem ma magamat -feleltem, és kirántottam a kezem az ujjai közül. Igazából csak ekkor fogtam fel, hogy egész este most először ért hozzám.

- Sajnálom --mondta végül, én pedig tovább is indultam volna, amikor ismét megszólalt.

- Legalább engedd, hogy haza vigyelek --mondta, de én nagyon nem szerettem volna beülni mellé.

- Hívok taxit --vettem elő a mobilomat, és meglepődtem amikor kétségbe esést véltem felfedezni a következő szavaiban.

- Legalább engedd meg, hogy haza vigyelek -kérte, mire rá néztem a telefonom képernyőjének fényében.

- Legyen --sóhajtottam és eltettem a telefonomat.

Visszamentem Landoval az autójához majd ahogy kinyitotta, már szálltam is be, pedig most kiakarta nekem nyitni az ajtót is. Sikerült most azonnal bekötnöm magam, összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és vártam, hogy elinduljon. Amint kikanyarodott az útra, elindultunk vissza vezető úton. Tíz perc csend után, megszólalt mellettem.

- Tudom, hogy most úgy is nemet mondanál, de én még szeretnék veled találkozni --meglepett amiért ezt mondja és már tényleg nem értettem még is miért ennyire idióta.

- Miért nem írsz rá egy másik rajongódra, aki talán vevő lesz erre? --érdeklődtem és azonnal összetalálkozott a tekintetünk.

- Nem azért írtam rád mert a rajongóm vagy --mondta, de én ezt nem igazán tudtam elhinni.

- Persze, akkor miért? --forgattam meg a szemem.

- Mert tetszel nekem -közölte, mire kitört belőlem a nevetés.

- Most mi az? --értetlenkedett és szerencsére megállt a házunk előtt.

- Köszönöm a fuvart --hagytam figyelmen kívül a kérdését és kikötöttem magam.

- Tényleg sajnálom --mondta a kezemet megfogva.

- Én is --tűnt el a szórakozottságom.

Kiszálltam az autóból és még életemben nem könnyebbültem meg ennyire, mint ahogy befelé sétáltam házunkhoz. De félúton se jártam, amikor hallottam, hogy kinyílik majd csapódik az ajtó és ahogy hátra fordultam, Lando már mögöttem állt. Mire észbe kaptam, már le is hajolt és egy bizonytalan csókot nyomott az ajkaimra, de az elég volt ahhoz, hogy teljes sokkba kerüljek.

- Tényleg sajnálom --mondta végül és ahogy a homlokomnak döntötte a fejét, most először tűnt annak a srácnak, akit elképzeltem a megismerése előtt.

- Nem volt ehhez a jogod --akadékoskodtam, de nem tudtam magam rá venni, hogy elhúzódjak.

- Tudom, de legalább van rá esély, hogy még fogunk találkozni --válaszolta és hátrébb lépett kettőt, ami miatt megcsapott a hideg levegő.

- Ne vedd biztosra --néztem fel rá.

- Jó -bólintott azzal a mosollyal az arcán, amitől pillanatok alatt ellehetett olvadni.

Sziasztok! Csak szerettem volna tisztázni, hogy nagyon kedvelem Charlotte-ot, Lando kommunikációs menedzserét. Nem szeretném rossz színben feltűntetni, csak a történet miatt kapott ilyen szerepet. További szép napot nektek! :D Ui: Eddig mennyire tetszik nektek a történet?