15. Fejezet

1.2K 52 0
                                    

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁

A napok, csak úgy elrepültek, s mire észbe kaptam, már vasárnap volt. Vagyis ma lesz a futam utáni parti. A palota összes dolgozója lázasan készülődött a ma esti programra. Én komótosan kezdtem el a mai napomat is; lezuhanyoztam, majd felöltöztem egy fehér selyem rövidnadrágba, fekete selyem pólóba, fehér női zakóval egészítve ki szettemet. Magassarkú cipőt húztam lábamra, laza sminket tettem fel, majd elindultam le a szalonba, ahol a nagyi tartózkodott.

– Szép délelőttöt, drágám! Igazán csinos vagy! – köszönt mami, amint meglátott.

– Szia. Kimegyek a futamra, megnézem élőben. Aztán amíg az interjúk lesznek, hazajövök készülődni. – pusziltam arcon mamát, majd elköszönve tőle, indultam el a pályához.

Negyedóra múlva a számomra fent tartott parkolóhelyen tettem le kocsimat, majd a belépőkártyámat felmutatva, indultam Lando-ékhoz.

– Sziasztok! – köszöntem a társaságnak, akik a pihenőknél lebzseltek, tűzálló overálljaikban.

– Szia! – húzott ölelésébe Lando, s puszit nyomott hajam közé. Mindenkit megöleltem, kivéve Pilart és Charlest. Utóbbira futó pillantást engedtem meg, míg előbbit eléggé megnéztem. Pilar adta magát. Piros koktél ruha volt rajta, ami éppenhogy fedte melleit, valamint fenekét. Rózsaszín tűsarkú cipőjét senki sem irigyelné meg, hiszen akkorák voltak, hogy csoda, hogy nem esett orra bennük. Platina szőke haja, kibontva omlott hátára, fekete sminkje, félig el kenődve, fekete rúzsa színtén. Plusz pont, a fogai most nem voltak rúzsosak. Pilar eléggé csúnya pillantásokkal ihletett, hiszen most is csak én kaptam bókokat a srácoktól, míg ő egyiküktől sem. Arról azonban nem én tehettem, hogy fikarcnyit sem ért a divathoz.

– Megvársz az interjúk után? – fordult felém Max, mire ránéztem.

– Sajnálom, de amint vége a futamnak, mennem kell haza. Nem tudom megvárni az interjúk végét!

– Jaj, és mégis milyen elfoglaltságod lesz neked? – azt hiszem, hogy soha nem fogom megszokni Pilar nyávogó hangját.

– Készülődök az esti partira, amit a Monacói királynő szervez a pilóták tiszteletére.

– Ja, hogy te is jössz? – mérgetett furcsán Pilar.

– Képzeld el, igen. És baromira hálás lennék, hogy ha életedben egyszer egy visszafogott, szolíd ruhát vennél fel! Tiszteld meg a királynőt és a hercegnőt!

– Jaj, ugyan már az a vén szipírtyó, már fél lábbal a hullák között van. Minek tiszteljem meg akkor? – dobálta haját, mire bennem elpattant valami. Elé léptem, s akkora pofont adtam neki, hogy feje oldalra billent. Póthaját elkapva, fordítottam magam felé arcát.

– Ha még egyszer így mersz beszélni a királynőről, akkor nem tudod, hogy mit csinálok veled! Egy dolgot jegyezz meg, de kurva gyorsan; nekem ebben az országban, nagyobb hatalmam van, mint te azt eltudnád képzelni. – sziszegtem arcába, hogy csak ő hallja.

– Oké, elég lesz! – szedett le Charles a nőről. Érintése nyomán, bizsergés futott végig rajtam.

– Charles, komolyan hagyod, hogy a barátnőd így beszéljen egy királynőről?

Monaco's Princess |✔️Where stories live. Discover now