6. Fejezet

1.2K 51 0
                                    

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁

A Charles-val történt csókom óta, nem egészen, 2 hét telt el. Ebben a két hétben, alig beszéltünk egymással, ugyanis míg neki kötelező interjúi, szabadedzések, edzések, időmérők és versenyek voltak, addig nekem bejött egy eget rengető probléma.

Még hozzá az, hogy a nagymamám úgy döntött, hogy ki lép az ő kis komfortzónájából, és eljön a következő futamra, amit Imolában rendeznek meg. Ezt is Rodrigo-tól tudom, ugyanis mama megkérte, hogy ő vigyázzon rá. Én pedig pánikoltam, hogy mi lesz most így velem. Mert Lando-t ismervén, úgyis beszélni fog a királynővel, és amilyen kis pletykás, rólam is fog beszélni, mama pedig nem hülye, hogy ne rakja össze fejben a dolgokat, hogy én vagyok az, akiről Lando beszél. Úgyhogy most egy olyan lépésre készülök, amit nem hittem volna, hogy magam teszek meg, idő előtt.

Gyomrom görcsösen rándult össze, miközben minden bátorságomat összeszedve, kopogtam be, Lando szobaajtaján. A srác pillanatokkal később nyitott nekem ajtót, s meglepődött, mikor engem meglátott.

- Szia, Lave! Bújj be - állt félre az ajtóból, hogy be tudjak menni. Amint becsukódott mögöttem az ajtó, a brit felé fordultam.

- Öhm... megtennéd, hogy felveszel egy pólót? - fixíroztam a padlót, amikor láttam a férfiú meztelen felső testét. Ő egy szónélkül tűnt el szemeim elől, majd immáron magára kapva szürke pólóját, ült le a kanapéra, ahova követtem.

- Minden rendben, Lavender? - hangja aggodalmaskodó volt, míg az én szívem egy újabb darabkája tört le.

- Nem...

- Lave, mi a baj? - húzódott hozzám közel, s kezeit arcomra tette, ezzel elérve, hogy könnyes kozmoszaimmal, az ő kozmoszaiba tekintsek.

- Annyira sajnálom, hogy nem mondtam el! - borultam sírva nyakába. Ő a hátamat simogatta. Nincs értelme tovább húzni a dolgokat, előbb utóbb úgyis kiderült volna az igazság, csak arra nem számítottam, hogy az ma lesz. Elhúzódtam tőle, megtöröltem szemeimet, majd mély levegőt véve, belekezdtem.

- Olyan dolgot fogok elmondani neked, ami miatt ki fogsz akadni, aztán dühös leszel rám, végül lenyugszol, és rájössz, hogy mit miért tettem. - kezdtem bele, mire Lando értetlen arckifejezéssel nézett rám.

- Kérlek, amíg elmondom, ne szakíts félbe! - aprót bólintott, így hát belekezdtem.

- Hazudtam nektek. A nevem nem Lavender Herrera. A teljes, születési nevem Lavender Marcela Magdalena Castillo és én vagyok a monacó-i királynő, Dolores Castillo unokája. Vagyis én vagyok Monacó hercegnője. Rodrigo pedig nem a nagybátyjám, hanem a testőröm. - megálltam a mondandómban, azt akartam, hogy Lando megeméssze az eddigieket. A srác holt sápadt volt, amint az agyáig eljutottak ezen információ, így tovább folytattam.

- 20 éves vagyok, és még nem álltam készen arra, hogy bemutassanak a nagyvilágnak, mint egy hercegnőt. Élni szerettem volna, hiszen egy burokban nőttem fel. Nem hagyhattam el a palotát, nem lehettek barátaim, senkim, anyuék halála után. Amikor Rodrigo a palotába került, mellém mint testőröm, ő vitt ki éjszakánként a palotából. Amikor kivitt és különböző helyekre mentünk el, rájöttem, hogy nekem ez hiányzott. A nyüzsgés, az emberek, a szabadság. Így aznap, amikor bemutattak volna a médiának, én fogtam magamat és leléptem. Majd egy hétig az utcán éltem, végül abban a kávézóban találtam munkát, ahol titeket megismertelek. A többit pedig tudod... - szótlan volt, tekintetével előre meredt. Óvatosan megérintettem karját, ám ő elhúzódva tőlem, állt fel, s lépett ki az erkélyre. Hagytam neki pár percet, hogy megeméssze a hallottakat. Azonban amikor 10 perc elteltével sem tért vissza, távozni készültem. Az ajtónál álltam, kezem a kilincsen volt, amikor megállított.

Monaco's Princess |✔️Where stories live. Discover now