Monaco's Princess |✔️

2. fejezet

𝙲𝙷𝙰𝚁𝙻𝙴𝚂

Március 25, Bahrein

Gyomorgörccsel néztem végig, ahogyan Max átkarolja a lányt, s egy puszit nyom a feje búbjára. Nem tudom, hogy mi történt közöttük, de ebben a három hétben, amióta ismerem, ismerjük a lányt, Ő és Max állandóan szívták a másik vérét, sőt! Eddig nem jöttek ki jól. Most meg egymást ölelgetik és titokban súgdolóznak. Hiszen tegnap este is, amikor elhaladtam Lavender szoba ajtaja előtt, hallottam, ahogyan negédesen nevet. De nem egyedül volt, és tudtam, hogy ki volt vele, ugyanis az ő nevetését, már ezer közül is megismerem. Azt ugyan nem tudom, hogy min nevettek, de már az is sok volt nekem.

Nem mondom, hogy első látásra beleszerettem volna a lányba, hiszen a Charlotte-val való szakításom után, nem igazán vágytam egy új szerelemre, vagy kapcsolatra. Azonban bármennyire is próbáltam tagadni, igenis vonzódtam a lányhoz. Vonzott az, hogy rejtélyes. Ő gyakorlatilag ha nem is mindent, de eléggé sok dolgot tud rólam, vagy Landoról, vagy Danielről vagy Pierről vagy éppen Maxről. Mi azonban semmit nem tudtunk az ő családjáról vagy úgy róla. Csak annyit, hogy Lavender Herrera a neve és kb. ennyi. Szóval igen, mindentéren vonzódtam hozzá, és olaszhoz hűen, igencsak kiváncsi vagyok rá.

- Mizu Leclerc? - huppant le mellém Lando, ezzel kiszakítva, kicsiny kis gondolataimból.

- Semmi. - feleltem - Te érted ezt? - mutattam óvatosan a Max-Lavender páros felé.

- Nem. De nem jobb az, hogy ilyen a viszonyuk, minthogy egésznap a másikat marják, mely miatt végül oda jutnánk, hogy választanunk kelljen közöttük? - nézett vissza rám Lando.

- Végülis de. De ez akkor is furcsa. Mármint örülök neki, hogy szent a béke közöttük, de nekem akkor is furcsa, hogy ilyen hirtelen. Hiszen tegnap is ami a kávézóban volt... aztán meg a lakásomon. Fogalmam sincs, hogy mi történt közöttük, de eléggé furcsa...

- Nézd, haver - sóhajtott egyet Lando, - tudom, hogy megviselt a Charlotte-val való szakítás, és hogy emiatt most nehezen bízol a nőkben, de! Amennyire ismerem Lavendert, tudom, hogy nekünk soha a büdös életben nem hazudna! És tudod nagyon jól, hogy jó emberismerő vagyok.

- Tudom, de...

- Semmi de! - rázta meg fejét Lando. - Nem hazudna nekünk, nincs köztük semmi és punk-tum!

- Mikor nőttél fel te ilyen gyorsan? - törölgettem, nem létező könnyeimet. Lando a vállamba boxolt, majd egy ököl pacsi után, oda ment hozzájuk. Én elővettem a telefonomat, meg a fülhallgatómat, s egy jó zenét keresve, majd azt elindítva, merültem az álmok világába.

- Oké, Mattia küldött ki értünk kocsit, ami elvisz minket a hotelbe. - álltam meg a repülőtér bejárata előtt, miközben szememmel kerestem a kocsit. Nem kellett sokat keresnem, ugyanis egyből megláttam a fekete mercedes furgont, melybe a pillanatok töredéke alatt pattantunk be, s indultunk el.

- Szóval... - törte meg a csendet Lavender, mire felé fordultam. - Most akkor Bahreinben vagyunk, igaz? - kérdezte csendben, mert bár igaz, hogy csak öt perce indultunk el a reptérről, a srácok azon nyomban visszaaludtak. Így csak ketten voltunk fent, a szintén monacói lánnyal.

-Sosem hagytad el Monacó területét? - kérdeztem elképedve. - Egyébként igen, Bahreinben vagyunk. Itt lesz az első futamunk.

- Tudod... egy kisebb családi tragédia miatt, eléggé egy burokban nőttem fel, ami annyit tesz, hogy túl féltettek. Nemhogy az országot, de soha még a házat sem hagytam el... - motyogta halkan, ám a csendben ígyis hallottam.