Mi lesz, ha..? ~Lando Norris ff. ✔

♡Prológus♡

Össze kellett szednem magam, kimenni, beszállni a versenyautóba és újra elindulni. És újra megcsinálni, és még jobban, mint előtte (...). Nem álltam készen arra, hogy feladjam. Bár rettegtem folytatni, nem voltam képes feladni a célomat, a szenvedélyemet, az álmomat, az életemet.
Senna c. film

♡♡♡♡

Mindig álmodoztam valamiről. Mint sok más ember. Legyen az jó, vagy rossz, beleférkőzik a tudatodba és egyszerűen nem engedi más felé terelni a gondolataid.

Így voltam én is. Csak egy egyszerűnek tűnő kérdés miatt.

Mi lett volna, ha..?

De ezt már valószínűleg nem fogom megtudni. Talán jobb is, hogy nap mint nap nem kell rettegésben élnem édesanyámmal.

Mégis bennem van, mi lesz, ha felbukkan? Ha egyszer csak meglátom az utcán, a boltban, vagy akárhol? És ha éppen idejön? Tönkretesz megint mindent, amit felépítettünk...
Tudom, sőt érzem, hogy ez csak a vihar előtti csend.

Apám-akit nem szívesen nevezek így- maga a megtestesült ördög.
Amikor megtudta, hogy anya félrelépett, mert már nem szerette őt, nem kapta meg a kellő figyelmet tőle, bedühödött. -Tudom, hogy ő is csalta már meg.-
Elvitt magavál. Nem engedte, hogy felvegyem a telefont és megmondjam anyának, hogy minden rendben, jól vagyok.

Még aznap este haza mentünk. Apám nekiállt inni és még mérgesebb lett. A szemem láttára verte meg anyámat. Sírtam, sikítoztam, de nem hagyta abba. Akkor volt először pánikrohamom.
Pár erőteljes ökölcsapás után abbahagyta, leköpte a kanapén elterülő gyönge testét és átment a másik szobába.
Anyával aludtam. Hátha megtudnám védeni, ha megint rátámadna.
Féltem, sőt rettegtem, de a nő erős volt. Nem sírt, nem jajgatott. Megpróbált megnyugtatni. Egész éjszaka ébren voltam és vártam, mikor jön át a szobából és kezdi előröl.

Másnap nem tettünk semmit. Nem jelentettük fel. Féltünk, legalább is, én nagyon. De ez volt a legynagyobb baj, hogy akkor nem tettünk semmit.

Mivel egy kicsi faluban éltünk, ahhol mindenki ismer mindenkit, 1 hét múlva az a szóbeszéd járta, hogy anyám egy ribanc, aki leszarja a gyerekét, bulizni jár és alkoholista.
Lenézték az emberek, és a saját testéve is, mert a pénz a fontosabb, egyértelmű..
Szinte ki se jártunk a faluba, csak ha muszáj volt. Nekem a suli miatt, anyunak pedig a munkája miatt, ami szerencsére egy várossal odébb volt.

A szüleim nagynehezen, de elváltak. Persze azóta voltak kisebb-nagyobb tárgyalások, ahhol apám távoltartásit kapott.
Teljesen lemondott rólam, azt mondta, nem vagyok a gyereke. Magamra vettem azokat a dolgokat, amiket mondott és féltem is, hogy ha anyát megverte, velem is megtenné.

Sosem volt egy mintaapa, mindig lerázott, nem örült semminek. Emlékszem, egyszer vettem neki a szülinapjára egy csokit, leszidott érte..

Azóta eltelt 4 év. Most 2021. van.  Ő csak akkor hív, ha valami pénzel kapcsolatos dolga akadt, ami hozzám köthető.

Elköltöztünk egy másik, sokkal csendesebb faluba. Egy faház, gigászi kertel, na meg a legfontosabb, hogy van egy méretes borospincénk is.
Lett egy nevelőapám, akit rettenetesen imádok. És egy öcsém. A világ legaranyosabb kisöccse, de egyben olyan, mint valami ördögfióka.
Nagyon féltünk, hogy hogyan fognak egymáshoz viszonyulni Zsepivel, a német dogunkal. Persze mostanában szinte elválaszthatatlanok. Néha még Gucci, a szürke perzsa cicánk is irigyli a kapcsolatukat.

Sokkal jobb így minden. Felszabadultabb vagyok, vidámabb és könnyebben alszom el esténként.

De még is ott van a fejemben...

Mi lesz, ha..?