6. Elrabolva

28 2 1
                                    

Elteleportáltunk...

Egy egésszen más helyre, bár nem tudtam hová érkeztünk, de a látottak alapján azt gondoltam, hogy ez Edward szobája lehetett. A szoba maga szép volt, de viszont a falain egy csomo női poszter volt és a képeken látható nők valami piros festékkel ki voltak húzva.
Ami viszont meglepett és egyben meg is ijesztett, hogy én is a falán voltam, csak nem voltam kihúzva. Láttam, hogy megkötözi a kezeimet.
- Segítség! segítség!! Ordítottam.
- Sikithatsz, itt nem halják meg a hangodat. Válaszolta.
- Mit akarsz tőlem? Kérdeztem mogorván.
- Én úgyan semmit, csak a húgomnak, Dominikának kellesz.
- Akkor miért tartasz itt engem??
- Mert fenn ál az esélye annak, hogyha vissza engedlek eddigi életedbe, valakinek elmondod ezt az egészet és le is léphetsz a városból.
- Megígértem, hogy nem árulom el, ahogy a többiek is.
- Oh, csak, hogy a te igéreted nem számít nekem, én nem vagyok olyan mint az öcsém, nem vagyok naív aki minden nőnek bedől, én csak lefektetem őket, aztán Isten tudja mi lesz velük, majd jönn egy másik, nem mindegy.
- Pff...undorító vagy!!
Akkor kezdtem megilyedni mikor kicsi lépésekben közeledett felém.
- Mit akarsz? NE GYERE KÖZELEBB!!!!!!
A szemembe nézett és olyan furcsa érzés támadt bennem, hirtelen mintha vonzódtam volna hozzá. Majd elfordítottam a fejemet és eltűnt ez az érzés.
- Mi ez?? Mit csináltál velem?
- Úgy nevezik képesség. A képességem az, hogy bárkit oda vonzók magamhoz, bármikor, ezért viszek ágyba minden nőt aki az útamba jönn. Röhögött.
- Te egy féreg vagy! De én biztos nem dölök be neked!!!
- Azt majd meglátjuk!
Épp menni készült, amikor utánna kiáltottam.
- Várj, a barátaimmal mi van? Hisz ők is tudnak erről a helyről!
- Oh, ne aggodj miattuk, ők is itt vannak!
- Mih?
Majd semmit sem tudtam kérdezni, mert ki ment és bevágta az ajtót.
Csak ültem, kikötözve, tehetetlenül...
Majd láttam, hogy nyilik az ajtó, Jake volt az.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hogy itt vagy.
- Jól vagy? Úgye nem bántott? Kérdezte.
- Nem csinált semmit.
- Hu...nézd sajnálom, hogy nem tudtalak titeket kivinni.
- Nem, ne kérj bocsánatot, az én hibám, mert vissza kellet forduljunk.
- Nézd, sajnos egy ideig nem fogtok tudni hazamenni.
- Miért?
- Mert Edward bezáratta az összes bejáratot a pokolban és nagyon hosszú időbe telik, amíg ki tudjuk újra nyitni.
- Mennyire hosszú?
- Kb 1 hónap.
- Tessék?? Addig mit fogunk itt csinálni??
- Hát van elég szobánk, addig it fogtok élni, nincs mást mit tenni.
- Ahjjjjjj ez nem igaz. És ha megölnek?
- Ne félj, én majd vigyázok rátok, nem eshet bajotok, innentől nem. Mi úgysem szoktunk aludni, majd őrködök.
Nem igazán tudtam mit mondani, de annak nem örültem, hogy a pokolban kell éljek egy egész hónapot.
Jake kivitt engem Eward szobájából és átvitt egy másik szobába ahol a többiek is ott voltak, mindenki kapott több szobát, de senki sem mert egyedül maradni.
- Most mihez kezdünk? Kérdezte Reina szomorúan.
- Nem tudom. Mondtam.
- Hát, ha már úgyis tehetetlenek maradtunk, mesélhetnél magadról Reina, hiszen rólad semmit sem tudunk szinte. Mondta Monika.
- Okéh, hát igazából annyi, hogy nővér vagyok, kórházban dolgozom, de ezt eddig is tudtátok, van egy férjem...
- Hűű...Neked van férjed? Az igen.
- Bár ne lenne...
- Miért?Kérdeztem.
- Mert nem szerettem, sosem voltam belé szerelmes, csak hozzáadtak.
- Ki kényszerített rá?
- Apám, szerinte egy kis fruska voltam, aki nem érdemelt meg a jó életet, de apám már meghalt.
- Jézusom. De akkor miért nem válsz el tőle??
- Mert nem lehet, megfenyegetett, hogy mindent elvesz, minden vagyont, az anyámtól is, csak anyám miatt maradtam vele, ő az egyetlen aki megért.
- Mostmár én is megértelek! Mondtam.
- És én is! Mondta Monika.
Alig telt el kér perc, Jake már meg is érkezett új cuccokkal a hátán.
- Tessék, ezeket a ruhákat találtam csak.
- EZEKET? DE HISZ EZ NAGYON EXTRÉM.
- Sajnos itt ilyeneket hordanak.

A ruhák kínézetei:

A ruhák kínézetei:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Ahjjjj, ezek borzalmasak

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Ahjjjj, ezek borzalmasak. Mondta Monika.
- Tudom. Mondtam szomorúan.
- Na jó, ti csak üljetek nyugodtan! Én majd örködök. Mondta Jake.
- Oh ez megnyugtató! Mondta Monika szarkasztikusan.
Hát mit is mondhatnék, borzalmas egy éjszakám volt, nem tudtam aludni egész éjjel, nem jött álom a szememre, csak feküdtem és néztem a plafont. És ez megint csak semmi volt, mert még attól is tartanom kellet, hogy Edward bármikor a szobámban megjelenhet...

Hello!

Itt a hatodik rész is.

Lent a pokol mélyén| BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now