4. Lent a lángoló mélyben

30 2 0
                                    

2 nap...2 nap telt el a Dominikás eset óta. Azóta ithon vagyok és egyelőre biztonságban, egyelőre...

Éppen zenét halgattam, mikor kaptam egy hívást Monikatól.
- Halo?
- Szia Rub! Azért hívtalak, mert itt vagyok Dominika háza előtt!
- MI? AZT BESZÉLTÜK MEG, HOGY EGYÜTT MEGYÜNK ODA, MÉGIS MI A FENÉT KERESEL OTT?
- Hát, igazából csak...
- Moni?? Halo???MONI????
Kezdtem parázni mikor nem válaszolt, ezért fogtam magam és utnak indultam egésszen Dominika házáig.
Mikor odaértem, a ház teljesen egyben volt, kirázott a hideg, hisz tudtam, hogy akkor éjjel mit láttam. Mikor beakartam menni a házba újra, furcsa módon megláttam a doktornőt aki a kórházban kezelt, ezért odamentem hozzá.
- Szia!
- Szia! Mondta pánikba esve
- Mi a baj? Mi történt?
- Nem tudom, kicsit megvagyok ilyedve, éppen mentem hazafele mikor egy lány sikoltását hallottam, ezért körbenéztem, de sehol senki, a házba meg nem mertem bemenni.
- Jesszusom! MONIKA!!
- Tessék? Ki az a Monika?
- A legjobb barátnőm!! Biztos vele történt valami! Istenem, ne
- Nézd, talán hívnunk kéne a rendőrséget!
- Ahh, ez nem olyan jó ötlet, a végén még gyanusítanának, legalábbis engem. Szerintem menjünk be ketten.
- Okéh, menjünk.
Bementünk, minden jól ment, a házban minden úgyanolyan volt, mint amikor először mentem be. Viszont egy különös dologra lettünk figyelmesek, egy ajtóra amely valószínűleg a pince fele vezetett. Az ajtóból piros fény szűrődött ki, amely kicsit para volt, szinte mint egy horror film, majd egy csapódást hallottunk, amelyre mindketten összerezzentünk. De nem haboztunk sokáig, összeszedtük magunkat és kinyitottuk az ajtót, majd lementünk.
- Ti meg ki az ördögök vagytok? Kérdezte egy fiús hang a sötétből.
- Ahh te ki vagy?
- Én kérdeztem elöszőr!!!!
Kicsit erőszakosnak tűnt ezért inkább válaszoltam neki.
- Én Ruby vagyok, ő itt peddig Reina és a barátnőmet keressük! Nem látad őt véletlenül errefelé??
- Mi a neve?
- Monika.
Majd egy nagy lendülettel előlépet a sötétségből, egy srác volt az, meglepően jól nézett ki, sötétbarna haja és szeme volt.
- A nevem Jake...Jake Neumann, 18 éves vagyok.
- Te..te vagy Jake? Kérdeztem kicsit motyogva
- Honnan ismersz engem? Kérdezte idegesen
- Monika mesélt rólad a barátnőm és őszinte részvétem a testvéredért Dominikáért!
- Köszönöm! Bár nem tűnt szomorúnak, inkább komolyan mondta.
- Én ismerem Monikat és tudom is hol lehet.
- Tényleg? És hol lehet?
- Hát ott! Mutatott a nagy pirosfeketés ajtóra a sarokban, amit eddig észre sem vettem.
- És...és ott mi van?
- A pokol...
A pokol viszhangzott a fejemben ez a szó.
- Ah Ruby!! Ez meg miről beszél? Kérdezte Reina.
- Nem tudom, a nos Jake úr..
- Csak Jake!
- Bocsánat, Jake a pokol az valami buli akar lenni? Kérdeztem kínos mosollyal
- Hah, elég fura hasonlat, de azt tudom mondani, hogy sokkal nagyobb mint egy buli, majd fogta az ajtókilincset és lenyomta. Mikor kinyilt az ajtó, azt hittem sokkot kapok, ahogy Reina is.
Egy nagyon vörös lépcsöt láttunk, ami felfele vezetett és mintha izzó parazsak lepték volna el.
- Nem, ez lehetetlen!! Mondta Reina
- Ez..ez a
- Pokol! Vágta rá Jake.Most megyünk és megkeressük a barátnődet!
Remegtem, nem tudtam elhinni, de nem volt mit tennem, nem hagyhatom Monikat meghalni, ezért bele mentem.
- Nézd Reina, te nyugodtan hazamehetsz.
- Nem, nem hagylak itt egyedül vele, én is jövők!
- Hát okéh. Mondtam remegő hanggal.
- Akkor mehetünk? Kérdezte Jake.
Nem szoltam semmit, csak elindultam a lábaim, a kezem, az egész testem remegett, de probáltam kontrolálni magamat. Közben Jake magyarázott, megállás nélkül.
A pokolnak összesen hét bugyra van, de ez persze csak a mi poklunkra vonatkozik, több ezer kisebb pokol is van a világon, ez nem úgy van, mint a mesékben, hogy van egy nagy pokol, ahová a gonosz lelkeket leküldik, hanem ide bármilyen test lelke lekerül, ha jó, ha rossz, nincs mennyország, csak a pokol. Én is egy lélek vagyok, halott, de a lelkemnek rendes emberi test formája van, ez viszont nem így lenne, ha nem lenne különleges ellenszerünk. Ha valaki nem kap ellenszert, szörnyeteggé válik, amit ti emberek ördögnek hívtok.
Várjunk! Akkor honnan tudod az életkorodat? Hiszen azt montad 18 éves vagy, de ha halott vagy hogy lehetsz annyi? Kérdezte Reina, úgy mintha minden rendben lenne.
- Ahhahaha, azt csak a poklon kivül használom, hogy átlagos embernek tűnjek, viszont valójában már fogalmam sincs, hogy hány éves vagyok eredetileg.
- És a neved? Ha Dominika Bush, akkor te miért vagy Neumann??
- Csak álnév, a pokolban nem használun nagyon neveket, inkább azt mondjuk egymásnak, hogy testvérem.
- És mi van Dominikával? Akkor ő is egy lélek itt lent és jól van?
- Igen, bár a helyedben többet nem találkoznék vele, nagyon veszélyes és mindent megtesz annak éredekében, hogy tökretegyen valakit!
- Csak azt nem értem, hogy hogyan is halt meg? Mert én azt láttam, hogy felrobbant a háza, aztán azt mondták nekem, hogy öngyilkos lett.
- Sehogy sem halt meg, mert már rég halott volt, viszont várázsigét használt, mivel neki különleges a képessége.
- Verbus deful. Motyogtam halkan és ekkor ált össze a kép.
- Igen, az egy átok vagy varázsige, mindegy hogy nevezzük.
- De várjunk én nem értem mi köze van az átoknak a halálához?
- Az átok jelentése: eszméletvesztés
Ami azt jelenti, hogy mikor ezt a kántálást meghallotad, te már nem voltál magadnál!
- Ak...akkor az egészet álmodtam?
- Mondhatni igen, hiszen Dominika képessége az, hogy elhiteti veled, amit csak akar. A szüleiddel, a mentősökkel, a rendőrökkel és az egész várossal elhitette, hogy öngyilkos lett.
Teljesen összeált a kép, még mindig nem akartam elhinni, de ez tényleg a valóság volt.
- Na és neked milyen képességed van? Kérdezte Reina
- Én áttudok látni a dolgokon, azért tudom a te történetedett Ruby, mindent láttam, amit tett veled a nővérem. Akartam neked segíteni, de nem tudtam.
- Mégis miért nem?
- Mert apám nem engedte.
- Apád? Ő nem halott?
- Pff..dehogy is
- Akkor meg mi van vele?
- Ő a pokol vezetője, más szóval a pokol hercege.
- És anyád? Gondolom nem egy börtöntöltelék és ez is egy hazugság volt.
- Nem, nem az, anyám halott.
- Úgyértve, hogy tel..
- Teljesen halott, a lelke sincs köztünk. Vágta rá.
- De az hogy lehet?
- Úgy, hogy a pokolnak a legeslegmélyén ahová nehezen lehet lejutni van egy nagy kérék, amelyet, ha háromszor megforgatsz és elmondod az igét hozzá, kinyilik és az összes lelket beszívja magába, aztán szétszedi, majd mondhatni a semmibe kerülsz és egy semmi vagy.
- De hisz egy kegyetlen!
- Tudom, de itt nálunk minden az, már megszoktam.
- És anyád hogyan került be oda?
- Apa ölte meg, sosem szerette, hagyta, hogy minket megszüljön és utánna a lelkét a semmibe küldte, egy bizonyos ceremónia miatt.
- Ceremónia? Mi féle ceremónia?
- Arról sajnos nem beszélhetek, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtudod.
Itt is lennék.
Volt egy nagy fekete kapu, amelyen bementünk és a parázs elűnt belül egy sötét szoba volt, de ahoz képest, hogy ez a pokol, elég szép volt. Nagyon nagy terület volt, több lépcsővel és szobával, fogalmam sem volt, hogy merre megyünk.
- Itt kéne lennie Monikának azt gyanítom.
Várjunk! Mi van ha a lelkét a semmibe zárták???
- Nyugalom, csak 40 évente egyszer lehet kinyitni.
Nem sokkal, de nyugodtabb voltam a mondat hallatán.
Viszont alig telt el két perc és hangokra lettünk figyelmesek, amellyek fentről jöhettek.
- Na figyeljetek, itt hagylak titeket, odafent nagyon veszélyes! Ha bármi baj van csak üvöltsetek.
- Rendben. Mondtam félve.
Nézelődtünk a szobában, volt egy nagy könyves polc, azon néztem a könyveket, mindegyik valami mitológia volt, meg várázsigés könyvek, azonban mikor egy könyvet kihúztam, a padló megnyilt és én beestem egy helyre, ahol szinte semmit sem láttam. Majd megszolalt egy ismerős hang.
- Nicsak, kivan itt, Ruby a kislány...
- Ki vagy??? Gyere elő!!!
Majd kijött a sötétségből, Dominika volt az egy éles eszközzel a kezében, vett egy nagy lendületet és fejbe ütött vele, összeestem majd annyit hallottam, hogy valamit még motyog, de nem tudtam kiszűrni, mert akkor már elájultam.

Na sziasztok!

Itt a negyedik rész is, hamarosan jönn a kövi.

Lent a pokol mélyén| BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now