Breaking Ashton 《 Pókember ▪︎ Űrlord ff 》

37

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

𝐌𝐜𝐃𝐨𝐧𝐚𝐥𝐝𝐬

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

- Most komolyan, képes voltál metróztatni, amit halkan megjegyzek, hogy borzalmas egy masina, miközben rendelkezel egy olyan képességgel aminek segítségével sokkal kevesebb idő alatt eljutottunk volna ide. – teljes mértékben fel voltam háborodva Peterre. Már nem találtam megfelelő szavat sem amivel az elmúlt egy órát jellemezni tudtam volna.

Említettem már, hogy miféle borzalmas utazásra szolgáló eszköz a metró? Nem elég, hogy szó szerint a föld alatt halad egy számára kialakított alagútban, de percenként áll meg, hogy felvegye azt a több tíz embert, akik csak gyarapodnak és gyarapodnak az eléggé kicsi kupékban, végül pedig úgy összetömörülnek mint a heringek. Mikorra leszálltunk volna Peterrel, addigra vagy három fazon letaperolt hátulról! Ráadásul megint Peternek állt feljebb ugyanis egy megállóval előbb kellett leszállnunk mint ahol kellett volna, ugyanis miután egy büdös, szakállas hapsi, hozzáért a seggemhez – állítása szerint véletlenül – mire én hezitálás nélkül ütöttem pofán – neki pedig egy foggal kevesebbel fog kellenie élni – muszáj volt leszállnunk, amit én nem bántam. Megkönnyebbülés volt újra friss levegőt szívni, és végre a légzésem is rendeződött, mivel nem rázott végre az az ostoba gépezet. Komolyan nem értem, hogy az emberek, hogy képesek napi szinten metrózni, ráadásul egy nap akár többször is. Peter azonban nem nagyon örült, mert többet kellett gyalogolnunk a helyre, ahová annyira elakart vinni, hogy tudja bebizonyítani, hogy igenis vannak jó kaják a Földön.

- Ezt komolyan te teszed szóvá nekem? – nézett rám féloldalasan. Én pókhintázni akartam volna még, de Peter hallani sem akart róla, ugyanis nem akarta azt, hogy meglássanak Pókemberrel. Milyen rendes, ugye? – Tudsz teleportálni, rémlik? – hogy is feledkezhetnék meg róla? Peter azonban elfeledkezik egy aprócska bökkenőről, mégpedig arról, hogy soha nem teleportáltam egy másik személlyel, és nem tudom, hogy veszélyt e jelentene rá.

- Nem olyan egyszerű mint amilyennek te gondolod. – vágtam zsebre a kezeimet a nadrágom zsebébe és magam elé bámultam.

Évekig az a bizonyos erő vissza volt szorítva, mivel Anya félt tőle. Eszébe sem volt engedni, hogy használjam mivel attól rettegett, hogy egyszer nem tudok visszateleportálni és elveszek a semmibe. Ráadásul arról sem akart hallani, hogy Apa megtudja. Soha nem értettem, hogy miért akkora probléma, hogy én más vagyok mint a szüleim. Hiszen a legtöbb űrlénynek volt valamilyen képessége, és mint ahogy kiderült a halandóknál is létezik olyan, hogy valaki rendelkezik egy bizonyos erővel.

- Nagyon nem úgy tűnik, hogy nagyon megkell magadat erőltetni mikor teleportálsz. – vonta meg a vállát.

- Soha nem teleportáltam még egy másik személlyel. A végén még elvesztenélek, és ott ragadnál a semmibe. – magyaráztam komolyan, Ő pedig ahogy sétált összehúzta a szemöldökét, és úgy próbálta megérteni.

- A semmibe? – értetlenkedett. – A semmibe, hogy lehet eltűnni?

- Aha – bólintottam – Anya azért nem akarta, hogy használjam ezt a dolgot, mert félt, hogy eltűnök a semmibe. – agyamba bekúszott a jelenet amikor Anya először megtapasztalta, hogy mire vagyok képes. Elfehéredett, és elkezdett hátrafelé tolatni, mire én vigyorogva elé teleportáltam. Annyira kiakadt, hogy megígértette velem, hogy kettőnkön kívül soha senki nem fog tudni róla. – Szerinte nagyon veszélyes, ezért úgy kellett csinálnom mintha normális lennék, probléma nélkül. – hazudnék ha azt mondanám, hogy az ígéretemet betartottam. Amikor például senki nem volt a közelben próbálgattam, hogy mire vagyok képes. Így jöttem rá arra is, hogy néha tudat alatt is képes vagyok csak úgy eltűnni majd feltűnni egy másik helyen. Vagy arra, hogy csak olyan helyekre vagyok képes elteleportálni amit eltudok magam elé képzelni. Idegen helyre képtelen vagyok eljutni. – Amúgy sem tudtam volna odateleportálni abba a Mekibe amiről beszélsz, mert nem tudom elképzelni mivel fogalmam sincs, hogy hogyan néz ki. – magyaráztam. Peter arca pedig végre arról árulkodott, hogy érti ezt az egész teleportálós dolgot. Viszont abban is biztos voltam, hogy úgy ahogy én nem akarom őt békén hagyni a pókhintázással, úgy ő sem fog békén hagyni engem a társas teleportálással.