A csodám, Alan

12. rész/ Mi történhetett?

Elaludtam ott, ahol voltam. A következő kép amire emlékszem, hogy reggel van, és a portás néni ráz fel álmomból. Arcomon megszáradt könnycseppjeim hada sorakozott egymás alatt. Szörnyen nézhettem ki. De most nem érdekelt. Csakis az érdekelt, hogy van Alan. Felpattantam és a nőre meredtem.

- Stabilizálták az állapotát. Bemehet hozzá. - mondta rekedtes hangon. - A 28-as szobában van.

Megköszönve a fontos információt, elrohantam, és megkerestem a szobát.
Kopogás nélkül benyitottam.

Bent feküdt Alan, kissé fehéren, de már sokkalta jobban nézett ki. Mondjuk ő mindig jól néz ki...

Leültem mellé, és megfogtam a kezét. Aludt, valószínűleg altató hatása alatt van. Néhány szót szóltam hozzá, majd arcom csókoltam. El sem tudom hinni, hogy jól van. Köszönöm Istenem!

Egy fél óra ücsörgés után lementem kávéért.
Megittam, hogy kicsit ébren tudjam tartani magam. Idő közben lemostam az arcom is, hogy ne úgy nézzek már ki, mint egy ember, akinek kifolyt a szeme...

Visszaültem a férfi mellé és tovább fogtam a kezét. Nem is tudom hány óra telt el, de végre felébredt. Szemeivel gyengén pislogott, majd miután megtalálta az enyémet, halvány mosoly suhant át arcán.
Suttogva megszólalt:

- Egész végig mellettem voltál míg felébredek?

- Egész végig. - válaszoltam mosolyogva, könnyes szemekkel.

- Kö-köszönöm... - mondta erőtlenül, ezért én inkább elcsitítottam.

- Shhh... Pihenj. Pihenj kérlek.

Alan szót fogadott nekem, és lehunyta a szemét is. Valószínűleg visszaaludt, és ez így van jól. Most pihennie kell. Tudom milyen érzés altató után lenni, vagbélre voltam műtve. Utána olyan, mintha előző este nagyon-nagyon be voltam volna állva, és másnapos lennék. Szörnyű. Szóval inkább hagyom aludni. 

Én is így tettem. Elaludtam a székembe. Annyira álmos voltam, hogy az hihetetlen.
És szúrt a szemem a sírástól. Ám még mielőtt mély álomba szenderülhettem volna, Alan megszorította a kezem, és arra kért, feküdjek le mellé. Először furcsának találtam az ötletet, de aztán annyira kérte, hogy úgy tettem.

Mellé feküdtem, ő pedig oldalról átkarolt. Csodálatos érzés volt...

Na, így aludtunk el. Kissé furcsa helyen, furcsa körülmények között, de nem bánom.
Még ígyis ki kell töltenünk csomó papírt, szóval inkább pihenek vele együtt...

   *4 nappal később*

Tegnapelőtt kikerültünk a kórházból. Végre.
Most éppen a koktélomat szürcsölgetem egy szál hálóingben. És tudjátok hol? Alan házában, pontosabban a jó meleg ágyában.
Na de kíváncsiak vagytok hogy kerültem ide?
Ha akarjátok, elmondhatom...

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Na, itt is van az új rész! ☺️

Kissé lightosabb, tudom, de már szinte éjjel van, és a végét talán sikerült feldobnom egy kicsit. 🤏🏼

Aludjatok jól!! ❤️

🤗 - Bori