A csodám, Alan

6. rész/ Vacsorameghívás

*Rose szemszöge*
Miután kiértünk a moziból, nagyjából fél hét volt.
A telefonomat kerestem, hogy visszahangosítsam, amikor megláttam ezt:
8 nem fogadott hívás tőle: Alan

Odafordultam barátnőmhöz, megköszöntem a remek estét, és haza felé kezdtem sétálni miközben visszahívtam Alant.

Azonnal felvette.
Zihált, aggódó hangon kezdett bele mondandójába:

- ROSE NEM TUDOM MI ÜTÖTT BELÉ ÉN EGYSZERŰEN NEM ÉRTEM MIÉRT TETTE, NE FÉLJ TŐLE, ITT VAGYOK, MEGVÉDELEK!

Hirtelen nem esett le kiről beszél, aztán eszembe jutott a szőke, beképzelt nőci a pékségben ma délelőtt. Ahaa... Szóval ő van a képben.

- Alan, először is nyugodj le! Nyugiii... Semmi baj, nem csinált semmit.

- DE IGEN! BENT JÁRT, AZ MÁR ÉPP ELÉG BAJ!

- Miért?? Elárulnád, hogy mégis ki a franc ő??

- Ő Katherine. Az exem... Rima után egy és fél hónappal jöttünk össze. Csak pár hetet voltunk együtt, mert amíg én azt hittem, ez szerelem a részemről, rájöttem, hogy csak fellángolás, és csak később vettem észre, hogy Katherine kihasznált. Na igen, azt hozzátettem, hogy nem teljesen százas? - az utolsó mondatot már lenyugodva, nevetgélve mondta. Megkönnyebbültem, hogy újra a régi.

- Szemét... Mindegy, én már túlettem magam a reggeli attrakcióján, és bocsánat, hogy nem vettem a telefont, de moziban voltam az egyik barátnőmmel és ott lenémítottam.

- Semmi baj... Csak aggódtam. - DE ARANYOOS DJDJDKSKWK!!

- Igazán nem kell... Megtudom védeni magam. - nyugodtan ejtettem ki a szavakat, de közben rengeteg emlék kavargott bennem.

- Figyelj Rose, arra gondoltam, hoogy.. Nem lenne kedved a csütörtöki ebédet egy mai vacsorára cserélni? Látni szeretném, hogy jól vagy-e. És.. - itt akart még mondani valamit, de félbeszakította magát. - Szóval eljönnél?

Hirtelen nem tudtam mit válaszolni.
Gondolkodóba estem, míg kinyögtem egy határozott igent. Alan nagyon örült, és azt mondta hétre értem jön a házamhoz, hogy legyen időm elkészülni, és elvisz egy gyönyörű étterembe. Sejtettem, hogy hova, és már épp tiltakozni akartam volna, de félbeszakított:

- NINCS ELLENKEZÉS! - mondta rendíthetetlen hangon.

- Jó..

- Akkor hétkor érted megyek! Legyél éhes, eszünk egy jót!

- Oké, vigyázz az úton... - ezt miért mondtam?

- Mint mindig... - majd letette a telefont.

Tudjátok mi következik ilyenkor.
FUTÁS HAZA GYORSAN, ÉS KÉSZÜLŐDÉS!

Hihetetlenül hamar hazaértem a moziból, mondjuk csak 15 percre lakok tőle. Miután felszaladtam a lépcsőház (most már) tiszta lépcsőin, kinyitottam a lakásom ajtaját, beléptem, ledobtam a táskám, már háromnegyed hét volt. Baszki!

Dobtam egy 5 perces zuhanyt, majd nehezen, de kiválasztottam egy gyönyörű, élénk piros ruhát. Felvettem, és választottam egy hozzá illő fülbevalót és karkötőt. Megmostam a fogam is, bekaptam egy rágót, és amikor már a táskámba rakodtam bele, Alan felhívott.
Felvettem.

- Szia, mindjárt kész vagyok.

- Remek, én most értem ide.

- Két perc és megyek le. - és ezzel bontottam a hívást.

Még beleraktam a táskámba a fontosabb dolgaimat, és felhúztam egy fekete magassarkút. Így már legalább Alan nyakáig érek. Hihihihi.

Lementem a ház elé, és megláttam a fehér audit. Benne pedig Alan olvasgatott valami kis könyvet. Megkerültem a kocsit, és bekopogtam az ablakon. Alan annyira el volt mélyülve a könyvben, hogy el is dobta. Kinyitottam az ajtót és köszöntem.

- Sziaa! Mit olvasol ilyen nagy hévvel?

Alan, mint aki le van fagyva, úgy bámult rám.
- Hahó!

- Gyö... Gyönyörű vagy. - végignézett rajtam tetőtől talpig. És is így tettem vele.

- Te sem panaszkodhatsz! - válaszoltam mosolyogva, miután megállapítottam, hogy a férfi nagyon vonzó világoskék ingben, és egy sötétebb zakóban. A nadrágja fekete volt és tökéletesen illett hozzá ahogy a cipő is.

Beszálltam végre az autóba.

- Komolyan oda megyünk?

- Oh igen! Pontosan oda! A La Cesta étterembe!

Vagyis a város legdrágább éttermébe. Jajjj, mire vállalkoztam... Én csak egy kis szürke kisegér vagyok, míg Alan maga Mufasza!

De már késő ellenkezni. És talán nem is akarok. Teljesen mindegy hogy hogy hova visz... Csak vele legyek.
Erre nemrég jöttem rá, és be kell valljam, teljesen igaz.