A Papnő

1. fejezet

Már reggel van.

Pontosabban hajnal, hiszen a nap még mindig nem hajlandó megmutatkozni, és a fagyos éjjel maradványait felmelegíteni. Kaori Akikonak pedig szüksége van a meleg napsugarakra, egyenesen gyűlölöli mindazt ami hideg és még hozzá akár nedves is.

A borzos hajú lány ébresztőjére kelve sem mászik ki az ágyból a kellemes meleg és finom puhaság ami körbeöleli a testét, túlontúl csábítóbb. Nem is foglalkozik azzal, hogy bizonyára elkésik az iskolából, hiszen a mai napon igazán megengedheti magának a picurka késést.

A suli pár kilóméterre helyezkedik el a házától, busszal pedig nagyon könnyen megközelíthető.

Egyedül él. A szülei egy autóbalesetben a nagyszüleit pedig már az öregség miatt veszítette el. Fájdalmasan rándul grimaszba az arca amint eszébejut miket terjesztettek anno a papájáról, hirtelen a düh kezdi mellkasát égetni. Nem fog tudni már aludni, így inkább felkel és összeszedi magát.

A kő, azaz aprócska piros kő, ami a nyakában lóg a nagyapjától örökölte. Olyan rég kapta, hogy már nem is emlékszik mit mondott neki az átadaskor a férfi, de azóta egyszersem vette le, vagy hagyta el, pontosan azért mert sokat jelentett neki. Barna szemeivel pásztázza végig kreol arcát, itt-ott néhány pattanást észrevéve, kapargatja bőrét.

Elkészül az iskolába, csomagol magának szendvicset és indulásra készen áll. Vékonyszálú, barna haját simán hagyja kiengedve az egyenruhát pedig a megkövetelés szerint húzta magára - egyszóval olyan átlagos külsővel rendelkezik, hogy nem fog kitűnni a többiek közt. Mielőtt elindulna, hatalmas fáradtság lesz rajta úrrá. Nem tudja honnan a fenéből lett ennyire fáradt, de egész nap a suliban, teljesen kimerítette a nap végére.

A fáradtság azután sem múlt el, miután megivott egy nagy adag kávét, ezért inkább hagyja mára a házimunkát, na meg a leckét, majd egy kis szundítás után megcsinálja. Amint párna éri fejét, mint aki kómába esik, elalszik. Pont a szülinapján álmodik valami egészen furcsát.

~*~

Nap simogatja bőrét, kellemes szellő hűti le testét és igazán hangos nyüzsgés van kint a városban. Vicces, mindig vagy az ébresztőjére, vagy pedig a tömegközlekedésre kel fel. Néhány barom képes hajnalokkor a dudára könyökölni, vagy ha igazán agresszív állapotban van, akár vitatkozni hangosan. Elfintorodik. Mennyire utálja is ezt az egész városban lakós dolgot, valahol jobban szeretne már inkább egy nyugodalmas faluban élni, elzárkózva a gyorstempójú élettől. Ásítva gurul át másik oldalára, ám azonnal megbánja, akkorát zakózik, hogy a fejét is beveri valami keménybe.

- Mi a lófa... - megakad, ugyanis nem a szokványos kép fogadja. Piszkos falak, régies parketta és egy ütött-kopott éjjeliszekrény, amelybe a fejét is verte. A szekrényen egy éjjeli lámpa, amelyben eléggé kételkedik, hogy használható állapotú. De mikre is gondol, mégis hol a fenében van? Lassan talpra egyenesedik, egy fehér hálóing takarja testét. Nem tűnik ismerősnek a pamutos anyag, főleg azert nem, mert a ruha önmagában nevetségesen egyszerű szabású. Na és mi ez a kép az ágya felett? Megtapogatja de csalódik. Ez egy falra festett jel. Egy spirál, melyből egy háromszög alak csúcsosodik ki - hirtelen megcsapja a felismerés.

A szoba végében egy nagy - és szintén megviselt - szekrény áll. Azonnal kinyitja, majd megpillantja a benne lévő ruhákat. Mi a szent szar?

Kiveszi az egyik fogast, majd megszemléli közelebbről a ruhát. Egy sárga színű haspóló, neccharisnya és a karra való neccanyagú... karvédő? Forgatva a darabot a kezében nem tűnik rossznak, azonban nem az ő stílusa. Egy fekete rövidnadrág. Egy kék táska, Konoha jelképpel ráfestve. Aztán azok a szandálok... mi történik? Mit keres egy fiktív világban? Automatikusan a kőhöz nyúl, amely még mindig a nyakában lóg.

Nyel egyet. Ha Konohában van, ez azt jelenti, hogy akkor a faluban van a lakása. Bizonytalan léptekkel megy az ablakhoz, ahol kinézve elkapja a pánik és a döbbenet. Konoha nagyon szép, de ahhoz a világhoz képest amelyben előzőleg volt, nagyon unmodernizált. Standok, kapásból látott két kaszinót, kocsmát. Az emberek mindenhol ott vannak a kis piacszerűségnél pedig méginkább tumultus van. Elkapja a hányinger. Most mégis mi a francot kéne tennie?

Kis gondolkodás után, átnézi a fiókokat. Nincs bennük semmi, csak egy levél, melyben ennyit írtak le neki szánva a következőket:

"Jóra használd a lehetőséged".

Ráncolva homlokát forgatja a papírt a kétségbeesés és a félelem, azonnal elönti testét. Minden porcikája remeg, nem tudja elképzelni, mégis mi a fene fog ezekután vele történni.

Gondolkodjunk! - tér végre észhez. Itt csak nem ülhet egész nap, másrészt biztos van valami oka annak, hogy itt van. Egyelőre elégge fura minden, de lehet ezt ki kéne használnia. Lehet valami kém. Mégis mi a fenéről gondolkodom? - nem csak fejben, valóban kobakon üti magát.

Kifújja a levegőt, majd be ismét. Jól van. Csak be kell olvadnia. Lehet álmodik. Egy valóságos álom, nem ez az első, hogy így járt már és mindig felébred azután, hogy elhagyta a lakást. Most is így lesz. Minek pánikolni? Felveszi magára a harisnyát a fekete rövidnadrágot hozzá a necc anyagból készült kesztyűket, plusz a citromsárga haspólót, s felköti haját a feje búbjára. A fejpántot csak a nyakába köti, macerás lenne azzal is bajlódni -elég az öv, melyben a felszerelései találhatóak. Felhúzza lábára a szandált és kifújva a reszketeg levegőjét, elindul kifelé. Leszalad a lépcsőn, majd kilép a falu forgatagába. Semmi sem történik, mégcsak fel sem riad arra, ahogy valaki elsuhan a hátamögött. Mi a fasz?!

Néhányan megbámulják, bizonyára az arcára kiült a csodálkozás. Rendezi arcizmait, majd elindul jobbra, végig a kereszteződésig sétál. Mi a fene, miért történik mindez meg vele? És mióta ninja, egyáltalán milyen egy ninja? Na és mi van, ha találkozik a szereplőkkel?

Mit fog tenni akkor, ha pont ez lesz a lebukás... vagy pont emiatt fog felkelni! Szinte fejét vesztve rohan, csak rohan, egészen addig, amíg ismerős ruházatú emberekre talál. Oh, ez most az a rész, amikor Narutóék találkoznak Gaaraval, Temarival és Kankuroval. Remek. Nagy benyomást akar tenni, azonban az a fránya kő, pont a szeme előtt suhan el, így ügyesen kitér előle, Naruto mellett landol. Nem volt szándékos a tette nem is tudta, hogy képes akár ilyesmire. Kankuro veszedelmes tekintettel méregeti Sasukét, aki felszólítja arra, hogy takarodjon a faluból, mire a csuklyás abban a pillanatban előkapja hátáról Varjat.

Temari hirtelen azt sem tudja mitévő legyen. Az elején kisebb verekedésnek indult az egész, most meg Kankuro képes mindent elrontani egy idegesítő, ámde eléggé jóképű srác miatt. Az álca az álca, mégha Gaara nincs is a közelben, ha ezt Gaara látná, biztos bevadulna. Összeszorított fogakkal figyeli Kankuro ábrázatát.

- Kankuro... fejezd be - egy érces mély hang hasít a két tűzben égő srác közé. Gaara eddig nyugodtan nézte végig a történéseket és azt is ahogy csapattársa mennyire nevetséges módon próbál feltűnést kelteni az idegen ninják városában. Ez pedig aligha van ínyére. - Szégyent hozol Homokrejtekre...