Krétakori Tábor - Jurassic World

Korai Fotók

Sammy szemszöge:

Az este hamar eltelt. Mivel Yas elég hamar szokott kellni, most vele keltem, lehet megbántam a döntést, hogy vele kerültem egy szobába. Mivel jobb dolgom nem volt így kimentem a fedélzetre levegőzni. De a csípős reggeli hideg miatt hamar bejöttem. Ekkor jutott eszembe, hogy Brooklyn-ék végül tényleg egy szobában aludtak. Mivel furdalt a kíváncsiság így benéztem hozzájuk, de amit ott láttam az mindennél jobban ledöbbentett. Azt tudtam, hogy bejönnek egymásnak, de hogy ennyire. Mivel nem akartam, hogy a többiek lemaradjanak erről, így gyorsan kislisszoltam a szobából és felvertem a többieket.
- Srácok, srácok! Keljetek fel, most azonnal! - rontottam be a fiúkhoz, akik már fent voltak.
- Siessetek! Ohh és Kenji, hozd azt a kamerát amit tegnap találtál! - utasítottam, mire értetlenül rám néztek, de kíváncsian követtek, mikor kiszaladtam a szobájukból.
- Yas! Te is gyere gyorsan. - mentem még fel a fedélzetre a barátnőmért.
- Miaz Sammy? - kérdezte, de csak elrángattam egyenesen Brooklyn-ék szobájába.
- Ezt nézzétek! - mondtam halkan és benyitottam a szobájukba.
Szegények még mindig ugyanúgy feküdtek egymás karjaiban. Olyan cukik voltak együtt.
- Naaa...ez kafaa... - ámuldozott Kenji.
- Hát nem cukik? - kérdeztem halkan.
- Én pont belőlük nem néztem volna ki ezt. - mondta Ben.
- Hé, Kenji add a gépet! - mondtam és kivettem a fiú kezéből a kamerát.
- Ohhoh...ezazz...ez jó. Még így is egyet! - nyomkodtam a kamerát és vagy ezernyi képet csináltam kettejükről.
Ekkor azonban Brooklyn ébredezni kezdett.
- Hmmm...nyaah. - kelt éppen fel, majd kinyitotta a szemét és négy száj tátott gyereket látott maga előtt.
- Áhhhh... - ijedt meg hirtelen és ekkor esett le neki, hogy még mindig Darius nyakába kapaszkodik. Szegény srác a sikítástól viszont rögtön felkelt és ami ennél is viccesebb volt, hogy lebucskázott a földre. Míg Brooklyn felült és magához szorította a lábait és elfordult tőlünk.
- Mi a... - értetlenkedett Darius a földről és megdörzsölte a fájó pontját, amire ráesett.
- Srácok? Ti mit csináltok itt? - értetlenkedett enyhén dühösen, miután észbe kapott és látta a helyzetet.
- Ohh...semmit. - vette a lapot elsőnek Yasmina és megfogott minket és kirángatott a szobájukból.
Miután pedig az ajtó becsapódott, így szóltam.
- Ugh...ezt lehet eltoltuk!

Brooklyn szemszöge:

'Áhhh...' - sikítottam magamban. Ez az egész olyan kínos. Az egész estét Darius-sal töltöttem. És ami még rosszabb, hogy végig ölelkeztünk. Vagyis nem volt rossz...de árghhh...ez olyan kínos. Most mit gondolhatnak a többiek?
Gondolataimból Darius szakított ki.
- Hé, jól vagy Brooklyn? - kérdezte, mire nem válaszoltam, csak megráztam a fejem.
- Értem. - válaszolta. - Hát elég kínos? Nem? Hehe. - nevetett fel kínjában ő is.
-Jelenleg csak elakarok süllyedni! - szólaltam meg végül és még jobban magamra húztam a takarót.
- Figyi. - szólalt végül meg és lehúzta rólam a takarót, miközben szembe ült velem. - Tudom ez most elég kínos meg minden...de... - akadt el. - ...de én élveztem az estét! - mondta ki  miközben elpirult, amire én is hasonlóképp reagáltam.
- Tudod...egy ideje ez volt a legjobb éjszakám! - mondta  miközben össze kulcsolta a kezeinket és mélyen a szemembe nézett. Ezzel az egy mondatával pedig kiverte nálam a biztosítékot. Nem érdekelt többe, hogy egy dinoszauruszokkal teli szigeten vagyunk. 'A fene egye meg őket! A fene egye meg a többieket és a követőimet is!' - gondoltam magamban, miközben egy hirtelen mozdulattal rá hajoltam Darius ajkára és egy enyhe csókot leheltem rá. Ez az érzés végtelenül kellemes volt és el is lazultam tőle, viszont Darius-t nagyon meglepte a cselekedetem, amitől lefagyott, így pedig gyorsan elhátráltam tőle.
- Ohh...sajnálom! - mondtam elfordulva és eltakartam az arcom, ami tiszta paradicsom vörös lett.

Darius szemszöge:

Brooklyn tette nagyon megelepett, olyannyira, hogy időmse volt reagálni rá. Az érzés, amikor az ajkát az enyémhez érintette, nagyon fura volt, de kedveltem.
De hamar véget ért, mert nem tudtam reagálni időben.
- Hé...nem...mármint. Sajnálom...tudod... - hablatyoltam össze vissza. - ...élveztem, csak tudod...én nem vagyok otthonos...az ilyen...dolgokban. - mondtam, majd szinte rögtön arcon is csaptam magam.
- Ajj...ezt most, nagyon elszúrtam. - mondtam végül és a kezembe temettem az arcom.
Egy pár másodperc után azonban Brooklyn nevetésében tört ki.
- Mii?? Miaz? - értetlenkedtem.
- Jajj, jaj...semmi...csak, tudod... - hahotázott tovább.
- Hé...ez azért, nem ennyire vicces. - mondtam elszontyolodva.
- Jajj, bocsi. Nem akartam. - mondta aztán és vissza fordult hozzám. - Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj. - mondtam végül. - De lassan vissza kéne mennünk a többiekhez! Nem? - javasoltam.
Mire gyorsan össze készültünk és a reggeli kínos helyzeteinket magunk mögött hagyva hozzá láttunk a naphoz.