TöBB-KEVESEBB

Part 21

- Miért kerülsz folyton? -
- Tessék? - annyira meglepett voltam, hogy valami értelmesebbre már nem futotta.
- A buli óta kerülsz és nem szólsz hozzám. Ennyire gáznak érzed, hogy akkor nem csókoltalak meg? Vagy megbántottalak, és azért nem beszélsz velem? -
- Először is. Nem tudom mit vagy úgy oda, hogy nem beszélek veled, amikor a világon semmi közünk nincs egymáshoz. Másodszor, mi ez a hirtelen érdekellek, meg hirtelen keresett a tàrsaságom, amikor mind ez idáig szartál a fejemre?

Nem válaszolt. A sötét miatt, nem láttam az arckifejezését, és ez egy kicsit bosszantott.

Hirtelen megéreztem ajkait az enyémeken ....

Lassan csókolt, tele érzelemmel. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam milyenekkel. Nem siett. Ajkaink egyszerre mozogtak, teljes összhangban. Olyan volt mintha egyszerre lenne tele dühvel, és szeretettel. Elakarta mélyíteni a csókot, hogy még jobban érezzen, de akaratos kislány módjára, nem voltam hajlandó szétnyitni a szám. Többet akart, ezért nem hagyta annyiban. Nyelvével lassan, érzékien végig simított az alsó ajkamon, majd ráharapva meghúzta. Beleborzongtam a tettébe és mint egy áram ütés futott át a testemen az érzés. Jobban meghúzta az ajkam, minek hatására akarva-akaratlanul felnyögtem. Adam ezt meghallva mégjobban felbátorodott, és a nyelvét átdugta a számba. Nem tudtam ellenállni, tekintve, hogy egy félistennel csókolóztam, így heves csók csatába kezdtünk. Csak úgy faltuk egymás ajkait, mint akik sose hagynák abba.  Ahhoz képest, hogy ilyen csókot most váltottam először, én álltam nyerésre, bár ő ezt nem hagyta szó nélkül. Két kezével megmarkolva a csípőm magához rántott, így a felső testünk összesimult. Egyik kezemmel a nyakát karoltam át,. Nem tudom honnan jön ez a hajtúrás mániám. De az a bizonyos pozitív hasgörcs megjelent ...

A csengő szakított szét minket, én pedig kis vágtatva hagytam el a szertár ajtaját. Nem tudtam másra gondolni csak a csókra, és azon kívül arra, hogy hogyan magyarázom ki az 5 perc késésem, mert kicsi az esély arra, hogy beérjek a tanár előtt az órára.

A töri fakultációt utálom. Kéthetente bent kell maradni fél órára, tulajdonképpen a nagy semmiért. Csak beszélgetünk, meg néha néha felmerül egy -két évszám, azt csá.

5 perccel később Adam jelent meg az ajtóban. Értetlenül álltam a helyzet előtt, tekintve, hogy ő bioszra ment, mit keres a töri időben. Biccentett a tanárnak, lepacsizott pár csapdtársával, majd befoglalta mellett az üres helyet. Nem tudtam, hogy viselkedjek a 10 perccel korábban történtek után, így nem fordítottam különösebb figyelmet rá, hanem helyette azt a tanárnak szenteltem. Már amennyire sikerült hetedik órában figyelnem .

De az az orbitálisan nagy vigyor ami megjelent az arcán, azt nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Egész órán nem tudtam levakarni róla, bármit csináltam.

A fakultáció végeztével a diákok kezdtek szétszéledni, és mindenki hazafelé vette az irányt, kivéve én, akinek egy buldózer elállta az útját.

- Mit akarsz? - kérdeztem hidegen.
- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél a holnapi meccsemre, mert mindenki barátnője ott lesz.- a szavak súlya megmelengette a szívem. Rám gondolt vajon a barátnőm szó alatt?
- Nem tudom miért kéne ott lennem, mint harmadik keréknek, tekintve, hogy nem vagyok a barátnőd, úgy hogy nem értem mit keresnék én ott.-
- Lehetnél a barátnőm, ha akarnál.- kezdte, bennem pedig megáll az az ütő. Ez valami célzás akart lenni? - Illetve kell valaki aki szurkol nekem.- nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
- De hisz mindenki az iskolából neked szurkol. A másik meg, mi az, hogy nem akarok a barátnőd lenni? - keltem ki magamból- A dolog már ott elúszott, hogy te a barátnő fogalmával sem vagy tisztában. Tudod ha valakinek barátnője van, az közben nem megy más lányok háza tájékára, mert valaki azért választ barátnőt, mert vele szeretne  lenni. És amúgy is a kapcsolatunk vége úgyis sírás lenne.-ordítottam.
- Előre ítélkezel. Azt veszi be az agyad amit hallani akarsz, de annak már nem jársz utána, hogy az vajon igaz-e.- fasza, már ő is ordìt. Az egész folyosó tőlünk visz hangzik. Még szerencse, hogy óra van, és elég jól szigetel az ajtó.
- Nem, tudod? Csak van két szemem, és látok is vele! -
- És mégis mit látsz vele? Látod esetleg a múltam? Látod esetleg, hogy az első batátnőmet, hogy szerettem? Vagy esetleg, hogy bármit megtettem volna érte, és az utolsó utáni gondolatom sem a megcsalás lett volna? Látod esetleg, hogy milyen vagyok belülről? Ismered a belső énem, ​​aki ha kell körbeugrál, és minden kívánságod lesi? Hát nem. Nem látod. És nem is akarod látni. Akkor már ne ítélkezz! -Tárta szét a karját, mutatva mennyi jelentőssége  van annak, amit mondott, míg az én állam, a dömmenet által, a földet verte. De nem adom fel ennyivel.
- És akkor, hogy is történt pontosan az Audreys dolog? Vagy azt màr nem akarod elárulni? Mert azt nem várhatod el, hogy bízzak benned, ha nem mondasz el dolgokat. Mégis mit gondolsz? Hogy nem tudnám meg? Hisz úgyis minden kiderül, akár akarod, akàr nem.- már kezd egyre jobban szúrni a csőröm, és félő, hogy hamarosan robbanok. Már pedig ott nincs apelláta.
- Szóval neki hiszel? Meg sem akartam tudni, hogy milyen az én szemszögemből a történet? Hogy inkább annak a fasznak hiszel, pedig kurvára nem így történt? - szerintem ő is robban ...
- Egyáltalán ha ennyire akarsz tőlem valamit akkor elmondtad volna a storyt? Mert szerintem nem.-
- Hát pedig képzeld el, hogy elmondtam volna. Mert nekem vagy olyan fontos, hogy tudd az igazságot. És ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy két hete erről szerettem volna beszélni. Elmondani, hogy Audrey nem Matt barátja volt anno, hanem az enyém. De ő faszául elő tudta adni úgy a történetet, hogy ő legyen az áldozat, én pedig a rossz. És nekem ebből már elegem van ....... Azt gondoltam te más vagy. Hogy te majd megértesz, és velem leszel, nem ellenem. Hogy végre találtam valakit, aki elfogad olyannak is, amilyen vagyok. Soha a büdös életbe nem jutott volna nekem eszembe neked hazudni. Mert lettél te olyan fontos az életembe, hogy elmondjam neked. És a kurva életbe is! Képes lettem volna miattad megváltoztatni! - már szinte ordította.
- Nem tudom mit hidjek.- mondtam hallkan, vissza véve a hangerőt, és álltam ott tehetetlenül. Majd láttam, ahogy a vér is megfagy az ereiben.

- Menj a picsába! - mondta halkan és magabiztosan, majd egy utolsó pillantás nélkül elhagyta az iskolákat, becsapva maga után az iskola ajtót, amely az egész épület beleremegett.

Basszus, mit tettem?