Ismeretlen ismerős

5. fejezet

A lányok kopogtak az ajtón, majd beléptek a terembe. A diákok épp bioszon ültek, amit feltehetőleg kissé untak, mert a két jövevényre mindenki felkapta a fejét.

-Jó reggelt tanárnő! Elnézést kérünk a késésért, csak még át kellett vennünk Kylie tankönyveit – kért elnézést Ruby.

- Rendben, semmi gond. Üljetek le a helyetekre – mondta a tanár.

- Ruby, én hova üljek? – kérdezte suttogva Kylie.

- Ott hátul, Chris mellett van egy hely. Oda le tudsz ülni.

- Oké, köszi.

A két lány leült a helyére, a tanár pedig folytatta az órát.

Chris eközben egész érdeklődve figyelte a mellette ülő új csajt.

Amint kicsöngettek, az osztály odasereglett Kylie asztala köré és elkezdték kérdésekkel bombázni. A lány igyekezett szinte mindenre válaszolni, de eléggé zavarba hozták. Kylie körbetekintett a teremben, hátha valaki megmenti őt. Tom már valószínűleg az udvaron volt, így Ruby volt az utolsó reménysége.

-Gyerekek!! Mindenki üljön le a helyére! – csapta le a naplót a tanárnő az asztalra. - Mindenki itt van?

- Nem, páran kimentek az udvarra meg a büfébe – válaszolta valamelyik fiú.

- Jó, akkor meg várunk mindenkit – mondta a tanár, majd leült a székébe és a füzetében elkezdett valamit írogatni.

Csengetés előtt egy perccel az utolsó diák, azaz Tom is belépett a terembe és becsukta maga mögött az ajtót.

-Nos, ha mindenki megérkezett, elkezdeném az órát. Viszont most matek helyett szeretnék egy kicsit osztályfőnökizni, ha nem bánjátok – a diákok többsége boldogan tette be a padba a felszerelését és figyelte a tanárt.

- Mint észrevettétek, lett egy új diákunk, Kylie – tekintett az említettre az ofő. – Mondasz pár szót magadról?

- Persze, szívesen – állt fel Kylie a padból és kivonult a tanári asztal mellé. – Sziasztok, Kylie Thompson vagyok. Cserediákként érkeztem ide Miamiból és jelenleg Ruby és Tom a befogadócsaládom. Az apukámról annyit, hogy politikus, így engem otthon sokan figyelnek és lesik a hibáimat. Remélem ez nem befolyásol titeket és remélem, hogy jól kijövünk majd egymással – mosolyodott el a végén.

Az osztály eléggé letaglózva hallgatta ezt a rögtönzött beszédet, bár voltak, akik nem igazán lepődtek meg: Ha valakinek az apja politikus, vagy valamilyen közszereplő, egy ilyesmi kisebb monológ meg sem kottyan neki.

Az osztályfőnök meg is dicsérte, majd Kylie visszament a helyére.

- Tényleg, Kylie. Szeretnél máshova ülni? – jutott hirtelen eszébe az ofőnek a dolog.

- Nem, köszönöm. Tökéletes itt nekem – válaszolta a lány.

A tanárnő csak bólintott, majd mivel nem volt sem kérdés sem semmi egyéb, mindenkire tartozó információ, belevágott a matekórába.

Csengetés után ismét szinte mindenki Kylie padja körül tolongott, bár most lényegesen kevesebben voltak, mint előző szünetben.

- Neked tényleg politikus az apukád? – kérdezte az egyik lány, akit Samanthának hívtak.

- Nagy házban laktok? – hangzott valakitől még egy kérdés.

- Akkor te valami magánsuliba jársz? – tett fel az egyik lány egy újabb kérdést.