Ismeretlen ismerős

1. fejezet

Kylie éppen a szüleivel reggelizett, amikor az apja majdnem félrenyelte a kávéját.

- Lányom, te mégis mit nyilatkoztál egy pletykalapnak, ha szabad kérdeznem?

Az említett csak ártatlanul nézett apjára:

- Mire gondolsz pontosan? – kérdezte halálosan nyugodt hangnemben.

- Pontosan arra, hogy kijelentetted, te "nem biztos, hogy akarsz egyetemre menni, mert nem szeretnél az apád nyomdokaiba lépni és bármiféle politikával foglalkozni. Egy saját kis boltot akarsz nyitni valahol Európában vagy esetleg valahol Amerikában, de majd még meglátod. És minél hamarabb szeretnél elköltözni itthonról."

- Jajj most nehogy már probléma legyen ebből! Nem történt semmi! Ez egy pletykalap, ahogy te hívtad. Fontos emberek úgysem olvassák el, és a jövőm már úgyis meg van tervezve, ha tetszik ha nem. És ha most nem haragszotok, inkább a szobámban reggelizem meg. – pattant fel a lány az asztaltól.

A szülők nem tudtak mit kezdeni a lányukkal. Kylie-nak valamilyen oknál fogva nem tetszett az az élet, ami csak fényűzésből áll, pedig kiskorában imadta, hogy csak kérnie kellett valamit és azt azonnal meg is kapta.

------

Eközben a Jackson családnál zajlott az elet: Ruby az anyjával kommunikált, hogy mit vegyen fel – mindezt az emeletről a földszintre. Tom az asztalnál ülve ette a reggelit, közben folyamatosan nyomkodta a telefont. Az ajtóban a kutya már készen állt a reggeli sétára, de Mr. Jackson még a kávéját iszogatta az asztalnál. Mrs Jackson eközben már fél lábbal mint volt a házból, amikor még visszaugrott a kocsikulcsért. Egyszóval a házban káosz uralkodott, de ez láthatólag senkit sem zavart.

- Rubyyy!!! Gyere már reggelizni aztán menjünk! Ha nem jössz le most, itt hagylak és majd jössz ahogy tudsz! – kiabált fel az emeletre Tom. 

- Jólvan már, jövök. Mindjárt mehetünk, ne aggódj – sétált le a lány a lépcsőn.

10 perc múlva már mindketten a cipőjüket húzták fel, majd kiléptek a házból és bepattantak Tom autójába.

- Mivel kezdünk ma? – kérdezte Ruby, hogy megtörje a köztük lévő csendet.

- Asszem nyelvtannal – válaszolta a fiú.

- Amúgy anyáéknak mit akarunk majd adni az évfordulóra?

- Fú, nem tudom. Majd suli után beszéljünk róla. Nekem még nagyon reggel van – nevetett fel kínosan Tom.

Ruby erre csak bólintott egyet, majd az út további részében csak az ablakon bámult kifelé.

Az iskola előtt mindketten kipattantak az autóból, majd ellenkező irányban indultak el.

Tom az udvaron egy darabig még beszélgetett pár haverjával, majd együtt bevonultak csengetéskor az osztályterembe. Az egész napot végig unatkozták, szünetekben pedig az udvaron lógtak.

Az ikrek osztályában egy picit izgalmasabb volt a nap, mint egy átlagos. Na nem az órákra gondolok, hanem a hírre, ami mindenkit lázba hozott. Éppen várták, hogy elkezdődjön a matekóra, volt aki beszélgetett és voltak, akik már a cuccukat is előszedték. Amikor a tanár belépett, egy érdekes hírt is hozott magával.

--------

Kylie néhány óra elteltével még mindig kicsit neheztelt a szüleire, hogy leszidták őt egy értelmetlen cikk miatt, amikor egy zseniális ötlete támadt.

Mi lenne, ha egy kicsit lelépnék innen? Még úgysem kezdődik a hivatalos vacsora, szóval van időm. – gondolta a lány.

Gyorsan felkapott valami kevésbé feltűnő ruhát, óvatosan kilopakodott a folyosóra, majd le a lépcsőn. A biztonság kedvéért a hátsó ajtót használta, hogy a szülei ne vehessék őt észre.

Mikor az utcán volt, hirtelen nem is tudta, hogy hova menjen, ezért megkérdezte egyik barátnőjét, nincs-e kedve beülni valahova egy italra. Sajnos ezt így hirtelen nem tudta megoldani, ezért Kylie egy másik barátnőjét is felhívta. Sarah szerencsére pont ráért, ezért hamarosan már egy kávézó egyik eldugottabb asztalánál ücsörögtek egy-egy tea társaságában.

- Miért akartál ilyen hirtelen találkozni? Valami baj van? – kérdezte Sarah, aki már túl jól ismerte Kyliet ahhoz, hogy tudja, nem szokott ilyen hirtelen eljönni otthonról, csak ha van valami.

- Áh, semmi különös. Csak tudod, valamelyik nap adtam egy interjút valamelyik bulvár lapnak. A szüleim egy picit felfújták a dolgot. Nem tetszett amit nyilatkoztam – legyintett a lány. – De veled mi újság? Régen találkoztunk.

- Mi lenne? Ülök otthon, néha vigyázok a húgomra, meg edzésre járok. Meg persze suliba járok és házit írok. Amúgy nem értem, téged most miért kértek át magán oktatásba?

- Asszem lesz hamarosan valami választás ahol apám is indul. Ezzel akarják megelőzni azt, hogy bármi botrány legyen a neve körül. Csak hát, eléggé unom magam otthon – nevetett fel Kylie.

- Elhiszem. Egyedül egész nap abban a hatalmas házban – bólogatott megértően Sarah. – Tényleg, képzeld el, Tiffany meghívta az egész osztályt a bulijára. Nem akarsz eljönni te is? Legalább kicsit kimozdulnál.

- Nagyon jól hangzik. Megkérdezem. Bár, ha nemet mondanak, akkor is megyek. 

- Szuper. Majd akkor szólok Tiffynek, hogy számítson rád is.

- Oké, köszi. Viszont most már mennem kéne, mielőtt feltűnik, hogy meglógtam. Még beszélünk?

- Naná. Majd felhívlak és megbeszéljük a címet meg a napot.

Mindketten kifizették az italaikat, majd egy ölelés után elindultak hazafelé.

Hazaérve Kylie nagyon gyorsan felszaladt a szobájába, és reménykedett benne, senkinek sem tűnt fel, hogy ő eddig nem volt otthon.

Egyszer csak valaki kopogott az ajtón.

- Szabad! – kiáltotta Kylie.

- Kapott egy levelet – jött be az egyik komornyik a szobába.

- Ó, köszönöm.

A komornyik meghajolt, majd távozott a szobából.

Kylie izgatottan nyitotta fel a levelet.

----------

- Nos kedves gyerekek, mielőtt elkezdem ezt a mai órát, szeretnék megosztani veletek egy jó hírt – kezdett bele az osztályfőnök. – Képzeljétek el, hamarosan egy új osztálytársatok lesz. A neve Kylie, cserediák lesz Amerikából.

- Tanárnő, kinél fog lakni ez a lány? – kérdezte az egyik lány.

- Ez egy nagyon jó kérdés. Valaki esetleg, aki el szeretné vállalni ezt a feladatot? Úgy gondolkodjatok, hogy nem csak 1-2 napról van szó. Egy hónapig marad itt minimum.

Ezután már egy kicsit alábbhagyott a lelkesedés. Ruby volt az egyetlen, aki elsőnek megszólalt.

- Tanárnő, ha esetleg a szüleim is belemennek és a tesómat sem zavarja, én szívesen elszállásolnám Kyliet.

- Rendben és köszönöm Ruby. Óra után maradj itt és még megbeszélünk pár dolgot, oké?

- Rendben tanárnő.

Ezután az ofő tényleg megtartotta az órát és szivatta azokat, akik nem figyeltek.

----------

Kedves Kylie Thompson!

Ezúton szeretném értesíteni, hogy Londoni gimnáziumunk szeretné felvenni Önt a cserediák programjába. Hamarosan az egyik diák email-en keresztül felvenné Önnel a kapcsolatot, ezért arra kérem, hogy írjon egy emailt a nevével és néhány apróbb adatával az alábbi email címre: 

****@email.com

Üdvözlettel,

Mrs. Smith

Kylie majd kicsattant az örömtől: Végre eljuthat Angliába és ehhez a szüleinek tényleg semmi köze nincs!

Azonnal le is ült a gépe elé és megírta azt az emailt.