Ismeretlen ismerős

2. fejezet

Ruby boldogan szaladt le a lépcsőn a tanítás végén. A testvére a parkolóban várta őt, miközben még néhány haverjával beszélgetett.

- Oké, akkor majd edzésen találkozunk – köszönt el Tom a barátaitól, majd odasétált az autójához.

- Szia hugi. Indulhatunk?

- Persze! – bólintott Ruby. – Tényleg, képzeld el, nemsokára egy cserediák jön majd az osztályunkba. Téged zavarna, ha esetleg nálunk lakna?

- Nekem nem gond. Először anyáékkal kéne megbeszélni szerintem.

- Nyilván megbeszélem velük és nem csak hazaállítok a csajjal, hogy "Hali megjöttünk, innentől kezdve ő is velünk fog lakni." Ezt nem gondoltad komolyan szerintem.

- Jó én csak szóltam! – emelte fel egyik kezét védekezően a fiú.

- A kormányt fogd, ne a kezedet emelgesd, te bolond – nevetett Ruby testvére hülyeségén.

A hazaút további részében csak a suliról beszélgettek, meg a szüleik évfordulós ajándékáról.

Kylie, miután felvette az egyik kedvenc elegáns ruháját, leszaladt az emeletről kezében a kapott levéllel, hogy tájékoztassa szüleit arról, nemsorára Londonba fog utazni.

- Anya, apa, szeretnék mondani valamit – kezdett bele Kylie a mondandójába.

- Remélem elnézést akarsz kérni az interjú és a reggeli viselkedésed miatt is – szúrta oda az apja.

Kylie vett egy nagy levegőt, hogy ne szóljon neki vissza valamit. Valamint, ha Londonba akar utazni, ahhoz a szülei engedélye is kell.

- Nem, nem arról van szó. Egy sokkal fontosabb dologról.

- Mégis mi lehet ennél fontosabb? Valami szerelmi ügy? Ugye nem keveredtél valamilyen botrányba?

- Drágám, hagyd már szóhoz jutni! – ripakodott a férjére Mrs. Thompson.

- Köszi, anyu – mosolygott anyjára a lány. – És apa, nem kell aggódnod semmilyen botrányba nem keveredtem. Csak szólni szerettem volna erről a levélről. Ma kaptam a sulitól, és arról szól, hogy szeretnék, ha részt vennék a cserediák programon. Ehhez Angliába, pontosabban Londonba kellene utaznom, valamikor a jövőhéten. Az emailt, amit kértek még nem küldtem el, de már megírtam. Szóval szeretném, ha elengednétek.

A szülők mindketten elmosolyodtak, mert örültek, hogy Kylie talált magának valamit, ami ennyire érdekli.

- Ez egy nagyszerű hír! Persze, hogy megengedem kicsim! Mindig is el szerettél volna jutni Londonba, nem igaz? – örvendezett Mrs. Thompson.

Kylie csak bólogatott, majd az apjára tekintett. Már csak rajta múlott a dolog, és sajnos ha nemet mond, akkor Kylie is búcsút mondhat Londonnak.

- Szerintem is jó ötlet. Mehetsz, ha akarsz. – egyezett bele Mr. Thompson is. - Mi is tudunk beszélni erről valakivel?

Kylie elkezdett ugrálni örömében, hiszen a szülei beleegyeztek az utazásba!

- Köszi köszi köszi! – ugrott a lány szülei nyakába. – És amúgy az igazgatóval tudtok erről beszélni majd. Viszont én most megyek és elküldöm az emailt, oké?

Ez hihetetlen! Anyáék megengedték! Azt hittem nemet mondanak, de basszus, mehetek Londonba! Alig hiszem el! – gondolta Kylie, miközben felszaladt a szobájába.

A gép elé lehuppanva egyből el is küldte az emailt, majd boldogan terült el az ágyán.

- Megjöttünk!! – kiáltotta el magát Tom, amint a testvérével beléptek az ajtón.