🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜35💜

AMELIA LECLERC

Hol is kezdjem. Rengeteg mindent átéltünk a családommal és a barátaimmal. Miután Charles magához tért a kómából, rá öt napra hazamehetett. Nehezebb volt részéről a felépülés, mivel a jobb lába is eltört. Még egy műtétet végre hajtottak rajta március elején és ágyba kényszerült kis ideig. Sokszor volt mély ponton, de nem adta fel és most már segítség nélkül tudja élni az életét. Pierre is helyre jött lelkileg. Ha időnk engedte, meglátogattuk a bátyámékat és ez jót tett a barátomnak.
Nekem is keresztbe húzta az életemet a baleset. Januárban kellett volna záróvizsgát tennem, de mivel sok anyaggal le voltam maradva, ezért novemberre halasztottam mindezt.

A szezon kezdetétől kezdve Alexander Albon(Alpha Tauri) és Callum Ilott(Ferrari) helyettesíti őket. Nyilván fáj nekik, hogy nem lehetnek ott, de először az egészség a fontos és utána a munka.
Ahogy kezdtek erősödni, úgy egyre jobban érezték azt, hogy visszatudnak menni a régi kerékvágásba. Júliusban Andreas egy teszt alapján felmérte, hogy alkalmasak a versenyzéshez. Ezt jelentettük Mattia Binotto-nak és Franz Tost-nak. Ez a kis teszt nem lett volna elég a FIA-nak úgy, hogy kijelöltek egy orvosi központot Monacoban, ahol jobban megvizsgálták a fiúkat. Sikeresen mindketten átmentek és végül a Belga nagydíjat tűzték ki visszajövetelüként. Nagy volt az öröm, viszont titokban akartuk tartani a visszatérésüket. Megkértük a csapatfőnököket, hogy árva szót se szóljanak senkinek, még csapaton belül sem. Ehhez képest sem volt könnyű dolgunk, ugyanis a barátaink kérdezősködtek afelől, hogy mikor látják újra Pierre-t és Charlest a pályán. Lando és George éjjel-nappal írt nekem, hogy tudok-e valamit.

~~~

-Lando nem bír magával. -kuncogtam.

-Miért? -kérdezte a francia.

-Mert most hív videóhívásban. -mosolyogtam.

-Vegyük fel, de csak is fapofa. -ült le mellém az ebédlő asztalhoz. Telefonomon megnyomtam a zöld gombot és integetve köszöntünk neki.

-Sziasztok jó madarak. -üdvözölt a brit. -Mi a helyzet arra felé?

-Semmi különös. Folytatjuk a felépülésünket. -tájékoztatta a barátom.

-Lehet már tudni, hogy...

-Nem, még nem. Az is lehet, hogy idén nem mehetnek vissza. -mondtam a vigyoromat visszatartva. -És ti hogy vagytok?

-Megvagyunk, bár hiányulunk titeket. Nem ugyanolyan a csapat nélkületek. -sóhajtott. Utoljára Monte-Carloban találkoztunk velük és azt a boldogságot kellett volna látni. Még az a kevéske rajongó tábor is a lelátóról fütyültek, ujjongtak. Leírhatatlan érzés, hogy mind ezek után is ennyien támogatnak.

-Ha bármit tudtok, akkor...

-Akkor szóljunk nektek. -fejeztem be helyette. -Ti lesztek az elsők, nyugi.

-Rendben. Most viszont mennem kell. Legyetek jók, sziasztok. -elbúcsúztunk egymástól, majd megszakítottuk a hívást.

~~~

A nyári szünetben Charles-ék lejöttek hozzánk Milánóba és közös programokat csinálva teltek el a hetek. Így próbáltunk feltöltődni az elkövetkezendő fél évre. A dátum vészesen közeledett és mi már izgatottan vártuk az "első" futamot.

Augusztus 26. Csütörtök

Ma délelőtt a FIA tart egy megbeszélést és itt fogják bejelenteni a srácok "hazatérését". Reggel hétkor értünk ide a hotelhez és elfoglaltuk a szobánkat. Eddig szerencsére nem találkoztunk semmi ismerős arccal, mivel mindenki a paddockban van. Leraktuk a bőröndöket, majd lent az aulában időztünk a bátyámékra várva.