🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜12💜

AMELIA LECLERC

Április 7. Szombat

Ma reggel George elhívott magával reggelizni. Szerdai naptól kezdve nagyon jóba vagyunk. Szinte minden nap váltunk pár szót és a vacsorát is együtt töltjük. Felvettem egy rövid farmer nadrágot és egy szürke toppot. A fürdőben kivasaltam a hajam és egy gyengéd sminket is raktam fel.
Charlesnak hagytam egy üzenetet az asztalon, hogy tudja merre vagyok.

George-al reggelizek. A paddockban találkozunk.

Puszil a te kis tökmagod

A fotocellás ajtón kilépve, George már a merci mellett várt.

-Jó reggelt. Hogy aludtál?-öleltük meg egymást.

-Szia. A bátyám morgot éjszaka, szóval nem vagyok a legjobb formámban. -erőltettem egy kisebb mosolyt az arcomra. Felkeltem Charlesra és egy órán keresztül fent voltam. Nem aludtunk még együtt nagyon és erről nem tudtam, hogy szokott morogni is. (Megjegyzés: Igen létezik ilyen. Az én apum ha este nagyon bekajál, akkor képes morogni álmában)

-Nehéz a férfiakkal, de a nőkkel is. -röhögött fel George. A nevetése jobb kedvre derített.

-Indulhatunk, mert már nagyon éhes vagyok. -néztem a kék íriszébe. Akár egy évig is eltudnék merengeni a gyönyörű szemeiben.

-Persze. Gofri megfelel?

-Tökéletes. -majd George adott egy puszit a homlokomra. Kezdem azt érezni, hogy nem csak barátok vagyunk. Beszálltunk az ezüst szürke mercibe és elmentünk egy kisebb pékségbe, ahol gofrit is árultak. Reggelizés után a pályára tartottunk. Az anyóson ültem, mikor George a kezét a combomra tette. Az érintésétől megrendültem és azonnal elkapta a kezét. A helyén bizsergés áradt szét.

-Ne haragudj. -látszott rajta, hogy mérges magára.

-Semmi baj. Nem csináltál semmi rosszat, csak meglepődtem. -simiztem meg a vállát.

-Említette Charles a múltadat és nekem ez teljesen kiment a fejemből. -furcsa volt számomra, hogy mesélt másoknak a történtekről a bátyám.

-George. Nem bántottál meg. -ilyenkor a szívem annyira megenyhül.

-Akkor visszarakhatom? -meg se várta a válaszom, de már vissza is helyezte a combomra. A bizsergés folytatódott tovább. Hirtelen a fellegekben éreztem magam.

A paddockban megfogtam a kezét és így sétáltunk végig. Nem érdekelt minket a sajtó. Előbb-utóbb úgy is minden kiderülne.
A Williams istálló felé mentünk, mikor a szemem sarkából észre vettem, hogy Pierre figyel. Nem törődtem vele. Kerül engem és én nem leszek annyira hülye, hogy utána fussak.

Végre megnézhettem egy garázst belülről. Charles nem tudta elintézni, hogy az övét meglátogassam, de George-nál azonnal beleegyeztek. A brit fiú adott egy puszit a homlokomra, majd felhúzta a sisakot és beült az autójába.
Miután kihajtott a pályára, elindultam megkeresni Charlest. Elkezdődött az időmérő, szóval már itt kell lennie.
A bátyámat sehol nem találtam, de Pierret igen. Nem volt kedvem beszélgetni és a vele kapcsolatos emlékeket se akartam feleleveníteni.

-Szia. -intett egyet, de én mit sem törődve elsétáltam mellette. A konténerek között voltam, mikor bűntudatom lett. Hogy lehetek ekkora paraszt?
Visszaindultam oda ahol összefutottam vele. Szerencsére ott volt még.

-Szia. Ne haragudj, hogy bunkó voltam.
-álltam meg előtte.

-Semmi baj. Megértem, hogy haragszol rám. Hidd el, hogy ezt mind okkal teszem és téged óvlak. -látszik rajta, hogy nem nem önmaga. Mintha valami nyomasztaná.

-Azzal óvsz meg, hogy kerülsz? Ezzel inkább csak ártasz. De nem baj. Itt van George és mellette jól érzem magam. -puffogtam.

-George-al jársz? -húzta fel a szemöldökét.

-Olyasmi. Talán zavar? -lepődtem meg a kérdésén. Féltékeny?!

-Nem, dehogy. Gratulálok. -mindezt savanyú arccal mondta.

-Köszi, de most mennem kell. Szia. -nem tudom felfogni, hogy féltékeny ránk. Ezek szerint érez valamit még irántam. Charlest végül megtaláltam. Elújságoltam neki, hogy George és én közöttem van valami. Örült nagyon, hogy végre megismertem valakit, aki mellett boldog vagyok.
Bátyám már rég végzett, de én megvártam George-ot délután.

-Szia. -mentem odahozzá, miközben sétált ki a Williams istállóból.

-Milyen volt? -kérdeztem.

-Szia. Elfogadható, mondjuk úgy. -majd nyomott egy puszit az arcomra az izzadt fejével. E-percben a pillangók életre keltek.

-Van kedved vacsorázni? -fogta meg a kezem.

-Van, de nem vagy túl fáradt hozzá? -fürkésztem az arcát. Ilyenkor olyan cuki, mikor a sisak helye nyomott hagy az arcán.

-Fáradt vagyok, de veled elmegyek bárhova. -mosolyogtunk, majd a parkoló felé indultunk.

A kocsiban eldöntöttük, hogy inkább visszamegyünk és nézünk valami kaját a neten. Végül kínait rendeltünk és fent George szobájában ettük meg egy film kíséretével. Későre járt és én visszaakartam menni a szobámba.

-Maradj még kérlek. -nézett rám boci szemekkel.

-De már késő van. Holnap versenyed lesz. -álltam fel.

-Akkor aludj velem. -húzott vissza az ágyba.

-George az nem lehet. -amint kimondtam elkezdett csikizni.

-Neee, George. Hagyd abba. -forgolódtam összevissza az ágyon.

-Csak akkor, ha itt alszol velem.

-Jó, rendben. Te győztél. Itt maradok. -majd abba hagyta és vigyorgot, mint aki büszke magára, de én csak a nyelvemet nyújtottam ki. Pár cuccot áthozva, átöltöztem a fürdőben és az ágyba feküdtünk. George valami  horror filmet bekapcsolt és a mellkasomra tette fejét. Én a haját birizgáltam és mély szúszogását hallgattam. Elaludt. Lejjebb csúsztam, majd átkaroltam a mellkasát és végül én is lehunytam a szemem.