🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜24💜

AMELIA LECLERC

December 1. Vasárnap

Az utolsó versenynek is vége. Pierre végzett az interjúkkal és a fiúk is pakolni kezdtek a garázsban. Szomorú vagyok, hogy befejeződött a szezon. Hosszú évet tudhatunk magunk mögött.

-Mehetünk szívem? -szólalt meg Pierre mellettem, miközben bámultam, ahogy darabokra szedik szét a kocsit.

-Aha. -fordultam hozzá és kisétáltunk az istállóból.

-Lesz holnap este egy záró buli. Velem tartasz? -kérdezte, miután kiértünk a paddockból és beültünk az ezüst Renault-ba.

-Persze. -bólintottam. Becsatoltam magam és puszit adtam az arcára. Erre ő elmosolyogta magát és a kezét a combomra helyezte. Ugyanaz az érzés jön elő mindig, akárhányszor megérint. A hideg végig futkos a gerincemen és a szívem őrült ütemben ver.
Az úton a bekapcsolt zenékre énekelt. Tudta nagyon jól, hogy nem a legjobb a hangja, de ezzel akart jó kedvre deríteni. Sikerült is. Végig kacagtam és ahogy a szállodához értünk, rendesen fájt a hasam.

-Tetszett? -vigyorgot.

-Nagyon. -ingattam meg a fejem, de a széles mosolyom sem tűnt el.

-Szeretlek. -kicsatolta az övét és rám tekintett.

-Én is szeretlek. -közelebb hajoltam, lehunytam a szemem és csók csatába hívtam. A keze a pólóm alatt volt, én meg szinte már az ölében. Zihálva elváltam és visszaültem az anyósra.

-Fent folytatjuk. -érintettem meg az orrát az ujjammal. Pierre értetlen arcot vágott, majd együtt kiszálltunk. Kéz a kézben mentünk fel a szobánkba, de nem szóltunk egymáshoz. Pierre kinyitotta az ajtót és előre engedett. Odalépett hozzám és folytattuk onnan, ahol abba hagytuk.
Az ágyra vetődtünk, majd levettük egymásról a ruha darabokat. A barátom eltávolodott egy kicsit, de én visszahúztam. Tudom nagyon jól, hogy csak három hónapja vagyunk együtt, de teljesen megbízok benne. Annak ellenére is, ami több mint egy éve volt közöttünk. Míg ő a melltartómat csatolta ki, én a hajába túrtam. Erre belenyögött a csókunkba, de ez engem még jobban beindított. Pihegve és gyöngyöző homlokkal mellém terült Pierre. Az államat a mellkasára raktam és így kémleltem az arcát. Ajka vörös és duzzadt volt, szemei csillogtak. Lágy puszit adtam a mozgó mellkasára, majd a szekrényből kivettem egy szatén király kék köntöst és a konyhába mentem egy pohár vízért. Mire visszatértem, Pierre már elaludt. Kuncogtam magamba és betakartam. Én felhúztam egy fehérneműt és Pierre egyik pólóját. Befeküdtem az ágyba, majd átkaroltam.

December 2. Hétfő

Ma egyedül keltem fel az ágyban. Kómásan körbe néztem és Pierre pont akkor jött ki a konyhából egy tálcával.

-Jó reggelt, édesem. -lehelt egy puszit a homlokomra.

-De udvarias valaki korán reggel. -tudom, hogy Pierre nem az a korán kelő típus és most meglepett, hogy nyolc órakor ágyba reggelire ébredek.

-Véletlenül bekapcsolva hagytam az ébresztőt és már nem tudtam visszaaludni, szóval gondoltam valami hasznosra  fordítom az időt.

-Köszönöm. -majd átvettem tőle a tálcát. Baconos tojásrántotta és egy csésze kávét készített nekem. Falatozni kezdtem, míg ő leült mellém.

-Nem is tudtam, hogy ilyen belső éned van. -furfangosan vigyorgot. Sejtettem, hogy a tegnapi estére utal.

-A látszat néha csal. -ittam egy kortyot a kávémból.

-Szeretnél valahova menni még a buli előtt? -kérdezte Pierre a tv-t nyomkodva.

-Esetleg lemehetnénk a partra. -vetettem fel.

-Benne vagyok. -biccentett.

Reggelizés után, felvettem egy fekete fürdőruhát és belebújtam a szokásos csipkés ruhámba. Hajamat holland fonásba csináltam meg, hogy ne kelljen bajlódnom vele. Napszemüveget feltoltam a fejem búbjára és kiléptem a fürdőből.

-Mehetünk? -szólalt meg Pierre az ajtóban állva.

-Igen. - és megfogtam a kezét. Amint kiléptünk a szállodából, egy kicsit eltávolodtunk egymástól, a sajtó elkerülése érdekében. Kiértünk a partra és Pierre már a ruhadarabjait dobálta le magáról.

-Gyere Lia. -intett a víz felé.

-Nem szeretnék bemenni. -csüggedtem el.

-Hiszen ezért jöttünk. -viccelődött, de észrevette, hogy komolyabb dolog van a háttérben. -Mi a baj? -simította végig az arcom.

-Ez az egész augusztusban kezdődött. Jobb lettem lelkileg, visszaszedtem az elvesztett kilókat, de ez mind meglátszódott a külsőmön. Striásodott az oldalam és a combom narancsbőrösödött. A hajózásnál elvetettem a dolgot és nem törődtem vele, de azóta csak rosszabbodott a helyzet. Akárhányszor a tükörbe nézek, görcsbe rándul a gyomrom. Ezért is vettem fel a csipkés ruhát, hogy ne látszódjon ki semmi.

-Lia, így vagy gyönyörű. Ezekkel a hibákkal vagy te csodálatos és erős. -érintette meg a bal alkaromat, ahol a hegek vannak. -Minden nehézségek árán is itt vagy. Ne ez állítson meg. -nem könnyen, de bólintottam és a ruhámat levéve, besétáltunk a langyos vízbe.

-Jobb már? -karolta át a derekamat.

-Egy kicsit. -húztam félre a szám.

-Az jó, mert akkor... - a kezével egy hatalmasat merített a vízben és mindazt rám fröcskölte.

-Ez nem volt fer. -tettem ugyanazt, mint ő. Még egy jó tíz percig játszadoztunk, majd vizesen trappogva visszatértünk a szobába, hogy száraz ruhára váltsunk.
A délutánt sorozat nézéssel töltöttük. Kedvencemet, a Stranger Things-et kapcsoltam be. Pierre nem szereti az ilyes fajta sorozatokat/filmeket, de tetszett neki az első évad.
Hét órakor készülődni kezdtünk a bulira. Én fehér lenge ruhát és fehér szandit vettem fel, addig a barátom egy 3/4-es szürke farmer nadrágot, szimpla fehér pólót és fekete adidas cipőt választott ki magának.
Fürdőben igazítottam a hajamat, mikor Pierre mellém teremtődött.

-Készen vagyok. -jelentette ki.

-Komolyan?! -ráncoltam össze a homlokom. Szőkés-barna tincsei a lehető legborzalmasabban voltak beállítva. Röhögtem egyet és pár mozdulattal helyre hoztam őket.

-Na most vagy kész. -nyomtam egy csókot a szájára. Ő csak megforgatta a szemeit és együtt felmentünk a szálloda tetején lévő medencéhez, hiszen itt lesz megtartva a buli. Megérkeztünk, de alig voltak páran. A jelen lévők közül Carlos-Isa, Lando, Charles -Charlotte, Max és Daniel van itt. Köszönni akartunk nekik, mikor George és Carmen hozzánk jöttek mögöllünk.

-Lia. -szorított magához a Williams pilóta. Nagy az öröme, mivel jövőre a Mercedes-ben folytatja a pálya futását Bottas helyén.

-Gratulálok George. Megérdemled. -mosolyogtam büszkén. Együtt létünk alatt sokszor áradozott arról, hogy mennyire akarja ezt a helyet.
Végül Carmen-t is átöleltem. Örülök, hogy a segítségemmel összejöttek. George lepacsizott Pierre-el, majd tovább álltak. Mi is elindultunk a többiekhez, de a barátom nem igazán volt túl boldog.

-Ugye nem féltékeny vagy? -álltam meg előtte keresztbe tett karral.

-Nem. -rázta meg a fejét.

-Pierre. Ismerlek már annyira, hogy tudom mikor hazudsz. George-al csak legjobb barátok vagyunk, semmi több. Van barátnője, ahogy neked is. -tettem rá a kezem enyhén a mellkasára.

-Rendben. Ne haragudj. -sóhajtott egyet és átkarolt.

Ig: _liluu.wpoldal_