Az elázkozott lány [ÁTÍRÁS ALATT]

Tizedik fejezet

/a Hargreeves házban/

-Megjöttünk!- kiabáltam a házba

-Jöttünk? Kit hoztál magaddal, Regi?- kérdezte Diego miközben mindenki lejött a nappaliba

-Bemutatom nektek Lu...- és persze nem hagyta ,hogy befejezzem. Mit hittem??

-Lucifer! Morningstar.

-Na álj! Lucifer mint az ördög?- puhatolózott Allison kicsit félve

-Igen az!- vágtam közbe türelmetlenül- és azért van itt mert elvileg tudja ,hogy szedje semmissé az átkot.- Erre mindenki felkapta a fejét

-Ööö igen... ami azt illeti van rá egy mód- mondta Luci kicsit idegesen miközben én leültem a kanapéra, Ötös mellé...

-Szóval? Hogy fosszuk meg Regit az átoktól? -kérdezte Ötös

-Hát igen van rá egy mód de nem fog tetszeni senkinek

-Csak mondd már!- kiabált rá Luther

Lucifer vett egy mély levegőt és kimondta. -Reginának meg kell halnia!

Na azt NEM! - reagált rá Ötös elég dühösen és vele tartott mindenki míg én csak ültem és gondolkodtam. Megérné? És ha megteszem, hiányolnának? Majd megszólaltam

-S-srácok? -de nem figyeltek rám -RENDBEN, MEGTESZEM!- bezzeg erre mindenki elhalgatott

-Hogy tessék?

-Ha meghalok, nincs több Intéző, nemde? Megéri.- Hangoztattam gondolataim amire csak heves bólogatásokat kaptam

-Nem! Nem fogsz meghalni! Biztos van más megoldás! Ugye Morningstar?- fordult Ötös a vendégünk felé aki csak megcsóválta a fejét majd megszólalt

-Hát vagy ez van vagy semmi de nekem viszont sürgős dolgom van -nézett a telefonjára- szóval ha megbocsájtotok elhagynám a hátborzongató házat és a kínos, feszült helyzetet. Pá!- ezzel megfordult és elindult a kijárat felé

-Nem mész te sehova –dobott egy kést Diego ami lepattant az ördögről és mintha semmi sem történt volna kiment az ajtón. Na szép!

-Hallottátok őkelmét ,nem? Ez van!- mondtam

Ezen kijelentésem hatására majdnem szétoszlott és gondolom próbáltak kiskaput keresni. De nincs. Ötös az ajtó felé vette az irányt ,én pedig utána mentem. Látszólag nem tiltakozott a jelenléten ellen ,ígyhát ketten céltalanul elkezdtünk sétálni. Egy ideig csöndben voltunk ugyanis mindkettőnknek fel kell dolgozni a hallottakat, de egyszer csak megszólalt.

-Kitalálunk valamit ,ne aggódj!

-Ötös ,itt nem én aggódom, hanem te. Én elfogadom! Addig fognak titeket üldözni míg veletek vagyok én meg veszélyt jelentek mindenkire a Földön. Jobb lesz így mindenkinek.- szónokoltam de szinte rögtön közbeszólt

-Nem lenne jobb. Nekem nem! Regi ,te vagy az első aki igazán megért és...-itt vett egy mély levegőt, megált és felém fordult- És nagyon fontos vagy számomra. Nem tűnhetsz el előlem. Nem nézhetem végig ,hogy meghalsz.

-Tudod ,hogy nem folyamodnék ilyen megoldáshoz ,ha nem kéne. Kész vagyok meghalni ,de aztért nem akarok. De nincs választásom. Nekem is fontos vagy és éppen ezért kérlek arra ,hogy ha ránk találnak nem hezitálsz, megölsz. -mikor ezt meghallotta csak lenézett és rázta a fejét de mielőtt szólhatott volna folytattam

-Kérlek ,ígérd meg nekem.

-Mindent megteszek ,hogy ne essen bajod.- válaszolta

-Ezt igennek veszem!- mondtam bolondosan

-Te még ilyenkor is képes vagy viccelődni?- kérdezte Ötös nevetve

-De hisz ismersz! -nevettem

Itt el is terelődött a téma. Nagyon jól éreztem magam a közelében. Mindig. Talán több lesz ez mint barátság, talán nem. Mindenki tudja melyiket szeretném. A percek gyorsan teltek és már sötét volt mire hazaértünk. Egy kicsit meg is lepődtem mikor beléptünk de hamar rájöttem miért búskomor a hangulat szóval ki is fakadtam.

-Hahó! Még nem haltam meg, itt vagyok. Meg ne bontsatok pezsgőt!- erre mindenki egy kicsit elmosolyodott

-Na együnk valamit aztán holnap még gondolkoztattok. -ezzel beviharoztunk a konyhába és szépen ,lassan mindenki elkezdett feloldódni. Mint egy halotti tor ,halottal. Egy kis idő után mindenki felszálingózott a hálószobájába.

-Na és most jön a kedvenc részem. -nevettem fel, leülve a földre

-Gyere, cseréljünk. -ült le mellém

-Na azt nem. Az egész éjjelt ébren töltenéd szóval N-E-M.

-Oké de úgyis ébren leszek. -mondta és visszamászott -Biztos?

-Biztos.-mondtam majd elköszöntünk és én elfordultam. De persze nem tudtam elaludni és Ötös sem. Én azért mert kényelmetlen volt a föld. Ötös meg a másik dolog miatt.

-Gyere fel.-szólalt meg hirtelen halkan én pedig mit sem szólva felmentem mellé. Ő átkarolt az én fejem pedig a mellkasára került.

-Nem adom fel. -suttogta halkan

-Tudom. -majd szépen lassan elaludtam. 

Hali!                                                                                                                                                                                         Bocsi ,hogy nem volt fejezet csak extrém mennyiségű házit kaptam és bevallom ,Ihlet se volt.  Remélem tetszik!😊