Az elázkozott lány [ÁTÍRÁS ALATT]

Tizenkettedik fejezet

Hazaérve furcsa módon egy lelket se találtunk. Még Klaust se. Először gyanakodtunk valakire de gyosan elvetettük az ötletet és helyébe pedig egy 'biztos fontos dolguk van' gondolat jutott. A konyhában voltam és a fánkokat pakoltam volna az asztalra amiket megvettettek velünk. De persze én telibe belenyúltam a késbe. Már nyúltam volna a papírtörlőért mikor is egy Ördögi (haha szóvicc) fejfájás kerített hatalmába. A fájdalomtól muszáj voltam felordítani amit Ötös meg is hallva rögtön a segítségemre sietett. Pár másodperc után a fájdalom elhagyta a testem de még a kínnál is szörnyűbb dolog várt a tükörben. Homlokomból se nem kicsi se nem nagy ,szarvak ékeskedtek. Tapintásuk érdes volt ,színük fekete. A mellettem álló fiú ,a sokkját tökéletesen elrejtve nyugtatgatott de őt is érdekesen érintette. Nem volt mit tenni. A többieket nem értük el és a pokol hercege is ki volt kapcsolva. Én csak a tükörbe néztem míg Ötös engem szugerált majd végül, a sírás küszöbén megszólaltam.

-Egy szörny lettem. Egy rusnya szörny.

-Szerintem még így is gyönyörű vagy.- lépett hozzám közelebb, majd letörölte a könnyeim. A szavai hallatán mosoly kúszott a számra amit hamar fel is váltott a csodálkozás ugyan is a fejemen ágaskodó tülkök szépen visszahúzódtak. Kis beszélgetés után Ötös beleegyezett abba, hogy ez a mi kis titkunk marad de csak egy kis időre.

Éjjel 1-et üthetett az óra ,mikor is zihálva ültem fel az ágyon. Barna hajam ,elöl rövidebb része úgy tapadt az arcomra ,mintha muszáj lett volna. Miután megszabadítottam homlokom ezektől a kósza tincsektől, realizáltam ,hogy bizony egyedül vagyok a szobában. Feltápászkova az ágyból ,rögtön a többiek keresésére indultam.

-Ha igaz amit mondasz ,Ötös ,akkor nagyon veszélyes. Nem maradhat itt, velünk. -hallatszott Diego hangja

-Tudom ,de ,hogy? Csak úgy hajítsuk ki, mint egy zsák szemetet? -védett Ötös (mint mindig)

-Nyilván nem ,de minél gyorsabban el kell küldenünk mielőtt megölne valakit ,vagy rosszabb...

-Oké... szavazzunk. -jelentette ki Luther- Ki az aki arra szavaz ,hogy küldjük el Reginát? -majd kezek nyúltak a magasba. Név szerint Luther ,Diego ,Allison és Vanya.

-És ki érvel Regi marasztalása mellett? -erre viszont csak két kéz érkezett ,mégpedig Ötös és Ben keze. Klaus szokás szerint azt se tudta ,hogy hol a tepertőbe van szóval szegénnyel alapból nem számoltak. Hirtelen elborult az agyam. Nem tudtam mit miért csinálok de mégsem akartam leállni.

Külső szemszög

Az elátkozott lány szeme vérvörösben pompázott, szarvai feketék ,bőre pedig égett volt. Hirtelen a fal takarásából kilépett ,így felfedve jelenlegi kinézetét. A többiek ijedten hőköltek hátra a lány külleme miatt. Regina teljesen kikelve magából, már-már ijesztően közeledett feléjük, egy-egy tűzlabdával. Ezeket a labdákat Lutherre és Allisonra hajította, Diego késeit megolvasztotta, Klaust egy pöccintéssel kiütötte, Vanya-val együtt.

-Jézusom, Regi! Mi történt veled?! Ki vagy te?!- kérdezte a rémült fiú 

Regina szemszöge

Szinte deja vu érzéssel ugrottam fel az ágyban... szintén sötétben... szintén egyedül. Könnyekkel a szemembe borítottam homlokomat térdemre, mikor is ajtónyitódásra lettem figyelmes.

-Jóreggelt! Hé, Hé! Minden rendben?- Ült oda mellém Ötös, majd a hátamat simogatva ölelt magához. 

-Most ez lehet, hogy gyerekesen fog hangzani de szörnyű álmom volt.- emeltem fel a fejem, könnyeimmel küszködve

Miután elmeséltem az álmom a fiú csak a fejét rázta.

-Regi... ugye tudod, hogy soha de soha nem tennénk veled ilyet! Soha, még meg sem fordult a fejemben, hogy bántsalak! Fontos vagy! És nem csak nekem.- Ötös ezeket a mondatokat suttogta, homlokáz az enyémhez érintette majd pár perc után megölelt. Nemtudom meddig lehettünk így de nem is számít. Lassan elvált tőlem majd mielőtt megköszönhettem volna, hogy megnyugtatott, megszólalt-És meg ne köszönd nekem mert azért viszont nyakleves járna!

-Igenis, mester!-töröltem le a könnyeimet mosolyogva

-Öltözz fel, és gyere le agyalni a túléléseden, lehet, hogy van megoldásunk!